Zalatáj 2015

Érdekesen alakult az idei "Zalatáj" project csapata, voltak barátaink, akiket hívtunk, de nem jöttek, volt akit nem hívtunk, de esetleg jött volna, de a túra nehézségére való tekintettel én magam beszéltem le őket az indulásról. A közeljövőben talán olyan túrát próbálok álmodni, amire jöhet mindenki, aki szeretne.

Végül hatan indultunk

Vasszécseny, Csempeszkopács, Rum útvonalon, majd a Kám melletti Jeli arborétum mellett elhaladva értünk el az Oszkó feletti dombokra. Itt a Hegypásztorkör tanyának nevezett területen megebédeltünk és kissé aggódva néztük a meteorológia által csak következő napra ígért ígért viharfelhőket. Aztán gondoltunk egy bátrat, legurultunk a faluba, ott ért bennünk az eső, ami kb. egy órán át változó intenzitással tartott. Annak a végét kivárva roppant kellemes, párás időben gurultunk (szóismétlés, de vállalom) tovább Győrvárra, ahol a szombat délután is nyitva tartó bolt előtt söröztünk egy jót.


Győrvár, Coop, sörözés

Következő falu Hegyhátszentpéter, itt egy gyönyörűséges tájházat tekintettünk meg,

Hegyhátszentpéter, tájház

amely olyan állapotban volt, mint amilyenben talán legszebb fénykorában sem. Kb. itt kezdődtek a Vasi Hegyhát dombjai, ez a 35 fokos hőségben kis nehézséget okozott a csapat számára, de legyűrtük az összes emelkedőt, bár a gersekaráti utolsó kapaszkodó eléggé megviselte a csapatot. Remek szállásunk volt, amely ár-érték arányban verhetetlennek bizonyult, árban meg, hej de nagyon. És ezért a pénzért szállásadóink a falu másik végén elhagyott napsapkánkkal is visszaautóztak...
Innen még legurultunk a strandhoz, és fürödtünk egyet a tóban, ahol az ingyenes belépést a méregdrága sör árával igyekeznek kompenzálni.

Másnap utunk első emlékezetesebb állomása Vaspör volt, a helyi temetőben meglátogattuk Z.-ék sírját, majd onnan kijövet ismeretlenül leszólított bennünk a sír gondozója, aki mikor megtudta kik vagyunk, most itt a sztori jönne, de inkább azt írom, hogy stb. stb. Ezt most még ezen a senki által sem látogatott honlapon sem kívánom megosztani.

Minden lejtő után jött egy emelkedő és viszont. Közben 35-38 fok volt folyamatosan. Ezért gyakran tartottunk pihenőt, pl. egy hosszabbat Zalacsében is.


Zalacséb, útnak széle, Milán vendéglő + falukép

Nem sokkal ezután, Salomvárnál kapaszkodtunk fel egy reménytelenül ócska úton Németfalu-Csonkahegyhát felé. Utóbbi faluban újabb hosszabb szieszta következett a helyi presszóban, ami állítólag legjobb a környéken. A helyiektől sikerült tájékozódnunk esti szállásadó gazdánkról, aki eszerint meglehetősen ismert ember lehet. Nem pontosan, csak majdnem a helyiek által ajánlott úton jutottunk Petrikeresztúrig, szállásadónkat e faluban is megelőzte a híre. Talán nem véletlenül, mert olyan környezetet sikerült kialakítania a Patóhegyen, ami azért meglehetősen magas igényeket is képes kielégíteni, ha nem is annyira olcsón, persze minden viszonylagos. A kontaktus személyes, érkezéskor üdvözlő pálinka, később saját termelésű bor kóstolása, majd a birtok bemutatása, szóval egy nagyon pozitív összkép alakult ki bennem a szállásról és a házigazdánkról is.


Patóhegyi borházfalu. A bal szélső házikó volt a miénk

Reggel gurulás a hegyről, kb. 10 km után már Nován is jó meleg volt. Csömödéren tanakodás, mi legyen Csr.R.-rel., aki aznap akarta elhagyni a csapatot, a döntés megszületése után átgurultunk Pákára. Ebéd a helyi Park Vendéglőben, ez egy nagyon-nagyon olcsó, majdhogynem szocreál stílusú, de egyébként jó hangulatú étkezde, aranyos felszolgálókkal, valahogy úgy tűnt, mintha a fél falu innen hordaná az ebédjét.


A pákai Park vendéglő

Páka Öveges József szülőfaluja, itt van a professzor emlékháza is, gyorsan le is szerveztem oda egy látogatást, de egy keveset várnunk kellett a tárlatvezetőre, mert az volt a kérése, hogy előtte megebédelne, vagy valami dolga is volt tán.


Ez még nem a vég, csak várakozás a tárlatvezetőre

Cs.R. búcsúztatása után irány Bázakerettye, aztán Kistolmács, szállás elfoglalása, amely egy tóparti panzió, nagyon szuper, igényes hely, idén nem nagyon adtuk alább. A tulaj(?) egy nagyon határozottnak tűnő fiatalember, aki úgy tűnt, szeret mindent kézben tartani. Szerintem jól csinálja, amit csinál.


Kistolmács, nem épp szerény hajlékunk

Másnap, nem azért mintha nem bírtuk volna a tekerést, inkább a túra érdekességének fokozása érdekében kisvasútra szálltunk biciklistől és visszavonatoztunk Csömödérre.


Kisvonatunk, már Csömödér állomáson

Ezzel régi vágyam teljesült, utazhattam a a csömödéri kisvasúttal, de kb. ennyi, maradjunk annyiban, hogy biciklizni azért jobb. Kisgyermekes szülőknek azért még jó program lehet.
A kisvonat sebességéről annyit, hogy ha nem vacakolunk annyit Csömödéren, előbb érünk Lentibe, mint a szerelvény.
S. Kerkabarabáson bukott egy teljesen meglepőt és váratlant, szerencsére nem történt semmi baja.
A Zalabaksa és Csesztreg közötti út teljesen "Őrséges", már ami a házakat illeti, kicsit később már nem annyira. Utóbbi faluban tartottuk meg a napi hosszabb ebédszünetet és sziesztát.


Rózsák között, avagy ebédszünet Csesztregen, egy közparkban

Őriszentpéteren nagybevásároltunk, a helyi Coop privilégiuma - ki tudja miért - hogy vasárnap is nyitva tarthat. Minden vasárnap ...
Ez még abban a  - ma már nem biztos, hogy mindenki által ismert - rövid időintervallumban volt, amikor a Fidesz (az akkori kormányzó párt) nem engedte kinyitni vasárnap a boltokat - amint itt is láthatjuk, a törvény nem vonatkozott egyformán mindenkire, Magyarország a kiskapuk országa.
Szállás Ispánkon, ez egy zsákfalu Őriszentpétertől nem messze, kivételesen szép hely, lefekvés előtt egy kellemes sétát tettünk a faluban, majd a gyerekek (is) ugráltak egyet az óriástrambulinon, később sikertelenül próbálták becserkészni az erdőből előbukkanó őzeket.

   
Ispánki képek

Reggelizés után meglepetés kávé, erre se kellett több gondot fordítani, meg nem is igen lett volna hol. Aztán ismét elővettem régi legendás mondásom: 'Tudok egy rövidebb utat!'
Megpróbáltunk átmenni Kisrákosra, ez a helyiek és a GPS szerint elméletileg lehetséges lett volna, valójában gyalogosan talán igen, kerékpárral viszont kisebb korrekciók után Viszákon kötöttünk ki, de az út szép volt nagyon az erdőn keresztül.


A "rövidebb út"

Csákánydoroszlón B. is esett egyet, hasonló körülmények között, mint két éve. Én meg még azt gondoltam, egy hibát nem lehet kétszer elkövetni...
Pinkamindszentnél kimentünk Ausztriába, ennek semmi különös oka nem volt, inkább csak hogy egy kicsi ott is menjünk, Horvátlövőnél jöttünk vissza Magyarországra, majd ismert, sokszor járt utakon hazaértünk.

Összegzés:
Szép, konfliktusmentes túra volt, azt gondoltam, sok ismeretlen új terepet és vidéket fedezhetek fel, ez csak részben valósult meg, mert sok helyen már sokszor jártam, igaz, csak autóval. Más alkalmakkor sokkal több fényképet szoktam készíteni, most valahogy hiányzott ... az ihlet.