Fertő-kerülő 2013

A Fertő-tavat már sokan megkerülték kerékpárral (én is többször) és nagyon sok útleírás született ezekről a túrákról - bár mi most kicsit messzebbről futottunk neki - úgyhogy ez most nem az lesz, mármint útleírás. Na jó, egy kicsit...
Inkább felteszek egy csomó képet, és leírom azokat a pluszokat és mínuszokat, amiket tapasztaltam.

Csütörtök reggel indulás - lenne, ha nem szakadna az eső.
Met.hu figyelés.
Szerinte jó idő lesz.
Legyen igaza.
Lett.
A szomszéd faluban csatlakozott hozzánk B. Teljesen együtt a csapat, indulás.


A csapat

Tíz méter megtétele után G.-nek defektes lett a hátsó kereke... Gumicsere, indulás az útra tartalék gumi nélkül. Bükön a Kes-Pub-ban pizzát ettünk ebédre, kis méretűt, mégis alig tudtuk letolni. Vagy inkább alig sem. A maradékot elcsomagoltattuk. Az idő tényleg jó, de erős a szembeszél.


Fiúk a mezőn, napsütésben

Ivánban volt az utolsó nyitva tartó bolt, bevásároltunk, és nemsokára megérkeztünk Csapodra.
Csapodi Csalogány Tábor: jó kis hely, van hangulata.

   
Csalogány tábor, Csapod

Csak mi voltunk, meg a szél. A gyerekek nem fáradtak el túlságosan, játszottak mindenfélével.

Péntek. Indulás időben. A szembeszélre lelkileg is felkészült a csapat szerencsére. A fertőszentmiklósi Hétforrásban nagybevásárlás. Fertődi kastély megtekintése - csak kívülről, majd gyerekek megfagylaltoztatása.


A frissen felújított fertődi Esterházy-kastély. Csodaszép lett.

Elég sok ideig elmojoltunk ezzel-azzal, lassan ideje lenne tekerni, mert nem fogunk megérkezni a szállásra!


Közel a határ

Szembeszél, tűző nap, ezeket a hatásokat az út menti bokrok, nádasok elég szépen enyhítették. Pamhagen és Apetlon között csatlakozik be a Sarród-Fertőújlak kerékpárút, szívesen jöttünk volna ezen, de sajnos semmilyen térképen nem szerepel.


Sehol sem jelzett út, ami mégis van

   
Fertő-tó, keleti part

Ebéd Apetlon főutcáján, két árnyékos padon, hozott anyagból, mert a helyi Spar-bolt jó hosszú sziesztát tart, később Podersdorban és Neusiedlben sem találtunk élelmiszerboltot, csak valamivel később Joisban, itt végre sikerült elköltenünk néhány eurót.

   
A tó Podersdorfnál, illetve térképvizsgálat Jois előtt

Érkezés Feketevárosba (Purbach). A szállás kb. kétszer annyiba kerül, mint az egyébként sokkal jobban felszerelt és színvonalasabb magyar szállások, cserébe üres, felszerelés nélküli dögmeleg tetőtéri szobát kaptunk. Igaz, itt a reggeli is benne van az árban. Este kibicikliztünk a tóhoz, ez a nádason épült több kilométer hosszú töltésen át közelíthető meg, de nem időztünk sokat, mert hamar visszakergettek a faluba a szúnyogok.

   
Purbachi képek: a töltés-út és tavi látkép napnyugta előtt

A gyerekek még egy kicsit peonzáztak a helyi játszótéren, és eltettük magunkat másnapra.

Szombat. Reggeli a már említett kempingben. Névre szóló asztal várt bennünk, viszont több helyen kiírt felirat jelezte, hogy nekünk kell letakarítani az asztalt magunk után, ehhez eszközöket is biztosított a "személyzet". A-ék majdnem pontosan érkeztek, így kis csapatunk immár hét főre bővülve indult tovább.


Heten, mint a törpék, vagy a gonoszok?

Billiárdasztal-simaságú kerékpárutakon haladtunk tovább, de egy osztrák úrnak még ezen is sikerült esnie egyet, társai az út szélén ápolták. Később a Bécs-Pozsony-Budapest futóverseny résztvevőivel találkoztunk, na, ez az igazi kihívás, magam részéről biztosan nem vállalnám be. Oggaunál sikerült felnavigálnom a csapatot a szőlőhegyekre, cserébe Rustig gurulhattunk. Rust szép, a belváros - ahogy mondani szokták - egy kis ékszerdoboz.


Rust, fő tér

Fertőrákoson ebédet kerestünk, a nyertes az agilis tulajdonos(?) nénivel bíró Kőfejtő vendéglő lett. A viszonylag forgalmas Fertőrákos-Sopron úton gurultunk be (fel!) a városba, az eldugott kerékpárutat meg keresgélje és használja annak építője! Bobozás, ha már a gyerekeknek megígértük. Szállás a belvárosban. Szállás? Lakosztály!


Teljes komfort + négy bohóc

Élelmiszerboltból kettő is volt a közelben, de azok legalább egymás mellett... Vacsora, séta a belvárosban. A fő téren valamilyen színpados-operettslágeres rendezvény volt, nem erre vágytunk... Sörözés a szálláson, szunya.

Vasárnap
Kenu-nap, magam részéről ezt vártam leginkább. Elsőnek érkeztünk az indulás helyszínére, a Csárdakapui főcsatornához, ahol már várt a Natura Ökotúrák Nagyfőnöke, B. Jó nagy csapat gyűlt össze, vagy harmincan lehettünk, hat kenuval indultunk neki a tónak nádasnak. Egy hosszú csatornán át jutottunk ki a tényleges vízre, B. időnként remek stílusában tartott kiselőadást a Fertő-tó flórájáról-faunájáról. Megnéztünk egy valamikori, a nádas kellős közepén lévő megmaradt határőrtornyot is, majd visszamentünk a "kikötőbe". Hát, egyedül nem biztos, hogy visszataláltam volna ebben a három méter magas nádlabirintusban...

   
A túravezető és az ő kenui az őrtoronyból

Visszakapaszkodtunk a dombra (nyögések, biciklitolások, stb...)


Up (fel). Háttérben a nádas, amit "bekenuztunk"

majd megebédeltük a vállalkozók inkubátorházában lévő "Nagymama konyhájában". Utána a gyerekek által nagyon várt Harrer-féle csokoládégyár látogatása következett, mi, felnőttek kávéztunk, amíg a gyerekek benn voltak. Szerintem a süteményeik nagyon finomak, a kávéjuk is az, bár máshol is lehet hasonlót kapni, de a gyárlátogatás nem éri meg az árát...
Aki már valamennyire ismeri Sopront - mint pl. én - annak érdekes lehet a nemrégiben megnyitott várfal-sétány, melynek során a Várkör és a várfal között lehet egy kellemes, hangulatos sétát tenni - már ha minden kapu nyitva van...

Gyerekszáj rovatunk következik:
S.: "A biciklitúra nagyon szar, de én mégis mindig nagyon szeretek jönni!"

(Ezt minden jelenlévő értette, a jelen nem lévőknek röviden kifejtve: Lusta gyermekeinket megviseli kissé a kerékpártúrázás általi megerőltetés, de eközben olyan élményekkel gazdagodnak, amely eléréséhez viszont erre szükség van.)

Hétfő
Hazautazás nap. Vártam némi elismerő szavakat, mert tényleg nagyon ügyesen és egyszerűen vezettem ki a csapatot a városból... Harkánál találtunk egy - ugyan kavicsos - de rövidebb utat a határ felé, így nem a határátkelőn mentünk át, hanem mellette. Az átkosban  ezért kb. lelőttek volna... A Deutschkreutz - Nikitsch - Kroatisch Geresdorf útvonalat választottam, utóbbi faluban tartottuk meg a déli sziesztát, majd egy újabb rövidebb úton Großsmutschen, Unterloisdorf irányba mentünk.

   
A csapat: gyerekek és felnőttek

Utóbbi falu előtt kapott el egy jó nagy eső, melytől még az esőkabátok is csak részlegesen védtek meg. Egy vendéglőben találtunk menedéket, itt vártuk ki az eső végét.


Eső után Unterloisdorfban


Utolsó pihenés, még osztrák oldalon

Kőszegen pedig B. várt bennünk, akivel fagyiztunk egy nagyot, majd kis B.-t adtuk haza szüleinek, akik hálából vendégül látták a csapatot egy finom bográcsgulyásra. Hazafelé nem úsztuk meg esés nélkül, a még kisebb B. - bár kb. százötvenszer elmondtam mindenkinek, hogy "NEM MEGYÜNK AZ ÚT SZÉLÉN!" - mégis ezt tette, így aztán leugrott a kereke az útról és esett egy "szerencséset".
Végül mindenki hazaért, úgyhogy minden jó, ha a vége jó, szerintem jó volt az egész, ezért jövőre is megyünk!