Fertő 2000

2000. június 27-én megszületett első gyermekem, ezért szinte kilátástalannak tűnt, de nem is gondoltam arra, hogy abban az évben bármilyen biciklitúrára induljak. Hogy mégis mentem, az G. és barátai meghívásának volt köszönhető, illetve támogatók voltak még feleségem és anyósom. A cél a Fertő-tó megkerülése és a környék megismerése volt, egy hétvégébe sűrítve. Résztvevők: G., az ő négy barátja és/vagy rokona, R., A., és jómagam. A történtek elég jól megmaradtak az emlékezetemben, hitelesek, de az időpontokban nagyon bizonytalan vagyok, ezért ebben bizony néhol rögtönözni fogok.

2000. augusztus 04. péntek
R.-val Szombathelyen feltettük Sopronba induló kis piros Bzmot vonatra nem túl nagy csomaggal felszerelt biciklinket, ez már eleve furcsa volt nekem, vonattal indulni biciklitúrázni... De hát az idő kevés volt, és a hétvégébe minden bele kellett, hogy férjen. A soproni állomáson már vártak a többiek, ők vezettek el a szállásunkra, ez egy helybeli kollégium volt, itt leraktunk néhány feleslegesnek tűnő cuccot, majd eltekertünk Fertőrákosra. Itt vártuk be a csapat két tagját, de hogy melyik kettőt, és honnan érkeztek ők...?
 

A csapat a találkozási pontnál

A. kivételével együtt volt a csapat, így hát nekivágtunk a határnak, Mörbischnél van a kerékpáros (és gyalogos) határátkelő, tőle pár kilométernyire a tó leghangulatosabb  városkája, Rust. Aki erre járna, itt érdemes egy kicsit elidőzni. Aztán elindultunk észak felé, a tó körül gyakorlatilag végig van kerékpárút, ezt az osztrákok néhol úgy oldották meg, hogy az aszfaltozott mezőgazdasági utat jelölték ki annak, és az ötlet jó. Valahol a környéken elszakadt az első fékbowdenem, szokott lenni tartalék bowden, de most nem találtam meg. Bár a kerékpárforgalom jelentős a tó körül, szervizt nem találtunk, így elég óvatosan kellett haladnom ezután. A környéken a Schwechat-ra tartó repülők okoztak hatalmas hangzavart, szerintem ez egy új jelenség, régebbi ittjártamkor ez nem tűnt fel. Elég későn érkeztünk Neusiedlbe, megkerestük a szállásunkat, ez egy panzió volt, elfoglaltuk a helyünket és lepihentünk.
       
2000. augusztus 05. szombat
A neusiedl-i szállást korán el kellett hagynunk, a hétvégére hatalmas rendezvény készült a városban, és a panziót már lefoglalták az arra érkező vendégek. Mindezek ellenére minden kapkodás nélkül reggeliztünk, egyszerű, de finom reggelit kaptunk a háziaktól.
               
A városból kifele menet még megnéztük a helyiek nagy készülődését a rendezvényre, ezt valószínűleg elmosta az akkor készülődő eső, majd megkerestük a kerékpárutat és felvettük az esőkabátot. Kellemes meleg, sőt, fülledt idő volt, az eső folyamatosan esett, és mivel az esőkabát alatt pont olyan vizesek voltunk, mintha nem is lett volna rajtunk, némelyikünk már anélkül tekert. A meleg földre leesett  víz azonnal párologni kezdett, ez az első időben nagyon kellemes volt, később már nem annyira. Illmitzből kishajóval mentünk át Mörbischbe, egyrészről a hangulat kedvéért, másrészről, és szerintem ez volt a jelentősebb ok, át voltunk ázva, és már nagyon fáztunk. Délután Sopronba érkezett A. Szombathelyről, ő régi szokása szerint később csatlakozott hozzánk, sétáltunk egyet a városban, és a Rókalyuk nevű (egyébként nagyon színvonalas) vendéglátó egységben pizzáztunk, söröztünk.
       
2000. augusztus 06. vasárnap
Reggel megtaláltam a tartalék bowdenemet, fel is szereltem, sokkal jobb érzés két fékkel fékezni, mint eggyel. Talán egy kis kitérővel, Fertőrákos, Balf, Fertőboz érintésével mentünk Nagycenkre, az itteni Széchenyi kastélyt már többször is láttam, most is megnéztük. Érdemes volt, megint tudott valami újat nyújtani.  Utána feltettük a bicikliket a nagycenki kisvasútra, és a néhány kilométerre lévő végállomásig vonatoztunk. Balfon megkóstoltuk a helyi ásványvizet, most jólesett, egyébként ez az egyetlen ásványvíz, amit nem szeretek. Séta Sopronban, pihenés.
       
2000. augusztus 07. hétfő
Reggel feltekertünk Brennbergbányára, ez nem rossz út, kicsit emelkedik, de mivel zsákutca, nincs nagy forgalom. Megnéztük a Bányászmúzeumot, Brennbergbányán régen szenet bányásztak, állítólag egy pásztor tüzet rakott, és a "kövek" meggyulladtak, így találtak rá az ottani feketeszénre. A bányászat az 50-es években szűnt meg, túl mélyen volt a szén, gazdaságtalan volt kitermelni. Volt ott egy érdekes épület, egy templomsöröző, az egyetlen hely az országban, ahol a két intézmény egy épületben található. Mivel mise éppen nem volt, a sörözőt látogattuk meg... Visszatekertünk Sopronba, és valahol a Lővérekben szétvált a csapat. R., A. és jómagam Szombathelyt céloztuk meg, a többiek a budapesti vonatot. A 84-es főúton kerékpározni szar, ezért Kópházánál átléptük a határt és Deutshkreuz érintésével Nikitsch felé indultunk. Ez egy kisforgalmú, hangulatos vidék, a helyiek láthatólag főleg szőlőtermesztéssel foglalkoznak, a 80-as években fagyállóval "javították" a vörösbort, no nem azért, hogy hidegben is meg lehessen inni, ez volt a Burgenlandi Vörös, de a módszer nem aratott kirobbanó sikert, így ma már hagyományos módon készül a bor. 

Valamelyik út menti faluban betértünk egy "ADAG" élelmiszerüzletbe egy kis ajándékot, ezt-azt vásárolni,  és ahogy a polcról R. elvett egy zacskó cukrot, egy egérkével nézett farkasszemet! Szerintem az egér ijedt meg jobban, mert rögtön spurizott be a csokik közé, mi azért feljelentettük őkelmét a pénztárosnál, ő viszont annyira azért nem lepődött meg a dolgon. Hiába, Ausztriában sem tökéletes minden! Kőszegnél jöttünk vissza Magyarországra, a Csónakázó tónál megpihentünk, estére értünk vissza Szombathelyre.
Összegzés: A Fertő-tó kicsi, ha valaki csak tekerni akar, akár egy nap alatt is meg lehet kerülni. Most nem ez volt a cél, inkább egy hosszú hétvége eltöltése kerékpározgatással, és a környék (és barátaink) jobb megismerése, és ez többé-kevésbé sikerült is. Egy könnyű túrát tudhattunk magunk mögött, de mint mindig, még ennél is voltak nehézségek, a második nap esős időjárása kicsit nehezítette a dolgunkat, de mint minden nehézséget, ezt is átvészeltük.