Cserhát 1998

1998. július 25. szombat
Egyik legemlékezetesebb és legjobb túrát sikerült megcsinálnunk egy új tagokból álló csapattal, a régi kerékpáros társaság sajnos széthullott, illetve más utakat választott.
Az új csapat: jómagam, G, A, Peti, Z, MG, és később I. Indulás Jászberényből, a kerékpárok többségét a régi Transittal szállítottam. ide. A ma már nagyon forgalmas hatvani úton alig 15 km után kiderült, hogy MG. kerékpárjáról elveszett a csomagtartót tartó csavar. Pont ilyen méretű persze nem volt a felújító készletben, ezért nagyon óvatosan döcögtünk el Hatvanig. VÉGIGMENTÜNK a városon, több műszaki boltba benéztünk, ilyen és ilyen méretű csavart keresvén, de persze sehol nem tartottak semmilyen méretű csavart. Ebbe beletörődve megkerestük a városból Heréd felé kivezető utat, és már majdnem kiértünk a városból, ekkor egy bolt tűnt fel az út szélén, rajta óriási felirat: CSAVAR.
           
Allah nagy, ahol a szükség, ott a segítség. Innen könnyedén, jó hangulatban kerekeztünk el Kállóig. Itt egy útelágazás mutatta: egyenesen tovább Erdőtarcsa. Sajnos Z. barátunk ezt elnézte, és a jobbra vezető útra terelt bennünket, Erdőkürt felé. Erdő-Erdő, nem igaz? Itt egy elég jelentős emelkedő után kénytelenek voltunk megpihenni, hát, ahogy pihegtünk, egy Skodás állt meg mellettünk és kérdezte, merre van XY község. Elővettem a térképet, mutattam neki, hogy ha ő erről jött, akkor erre és erre kell mennie. Mondta, hogy ő nem így látja, és amerről ő jött, egy kereszteződés is volt. Ebben persze, nem értettünk egyet, így hát a Skodás megnézte a térképet és tovább ment, mondtam is a többieknek: ennek az embernek fogalma sincs, hol jár! Felkerekedtünk, és néhány kilométer után egy kereszteződéshez értünk. Gyerekek! Ez a kereszteződés nincs is rajta a térképen! Itt vált világossá, hogy rossz irányba jöttünk, de legalább magunkon jót nevettünk, ha, mint később kiderült, ez túl korai is volt. Alkalmazkodva az új helyzethez, Szirák felé vettük ez irányt, nagyon szép volt az ott található kastély, akkoriban szállodaként üzemelt, ezért nem mentünk be, mi, mezítlábas kerékpárosok.
           
Nemsokára elértük Bercelt, kis gondolkozás után, hogy egy ottani étteremben vacsorázzunk-e, vagy inkább felmenjünk Ordaspusztára, a szállásunkra, az utóbbi mellett döntöttünk.  A nap legjobb döntése volt, később erre már nem lett volna lehetőség. A távolság földúton 8 km, Jákotpuszta mellett mentünk el, ha nem lógott volna az eső lába, biztosan megnéztük volna, még kutyafuttában is nagyon érdekes, izgalmas helynek tűnt. Nem értünk el a szállásig. Nem is találtuk meg. Leszakadt az eső, bemenekültünk előle egy nyitott kapun egy régi parasztház tornáca alá, ebben a házban egy nagyon kedves tulajdonos tartózkodott és almával, és Astor Szekszárdii cuveé-vel kínált bennünk. A vihar elültével útba is igazított, szerinte a szállásunk a háztól pár száz méternyire található, csak egy földúton kell felmennünk. Elindultunk a füves úton. Mindenki tolta a kerékpárt.
- Jobban jártok, ha felültök! - mondtam, példát mutatva, majd, kb. 10 méter megtétele után a sáros úton beálltak a kerekek, és leszálltam én is. Nem sokáig részletezem tovább, nem forgó, sártól beállt kerekekkel, szúnyoghadak támadása közben holtfáradtan, vert hadként érkeztünk meg a szállásunkra. Annyi erő azért volt még bennünk, hogy cipőinket a nálam levő Philips hajszárítóval szárítsuk. Órákig bírta a cipőszárítást, még ma is működik...

1998. július 26. vasárnap
A reggeli indulás nagyon keserves volt. Először is a kerékpárokat kellett a sártól legalább annyira megtisztítani, hogy a kerekek forogjanak. Aztán elindultunk mezőn, dombon át a kerékpárokat tolva, Szanda várrom felé. A Sas-bérci utat kerestük, és mert nem volt meg, Z. elment felderíteni a terepet. Egy idő után elkezdtünk aggódni, hogy Z.-t elveszítettük, szerencsére másfél óra után előkerült, és kijelentette, hogy nem talált semmit. Így aztán találomra elindultunk, és kb. 100 méter után megtaláltuk a keresett utat.
           
A Sas-bércre tetején egy vadászház komplexum található, remélem a vadászokhoz barátságosabbak, mint hozzánk, mert mi ott még vizet sem kaptunk, és gyakorlatilag elkergettek bennünk. Ezúton is köszönet a sas-bérci vadászháznak! Megpihentünk viszont a Felsőtold mellett levő Bableves vendéglőben, ahol a specialitás a bableves, és válaszd bármelyiket, nem fogsz csalódni, mindet jól csinálják!
           
Innen átgurultunk a közeli Hollókőre, a valamilyen betűvel jelzett vendégházban volt a szállásunk, annyira jó hely, hogy akár hosszabb időt is el lehet itt tölteni. Megnéztük a falut és a várat, kétségkívül hangulatos hely, még akkor is, ha zavaró, hogy amíg élő falu volt, sohasem lehetett ilyen kiváló állapotban. Aznap nemigen tekerhettünk 40 km-nél többet, de eléggé lepukkant állapotban tértünk nyugovóra.

1998. július 27. hétfő
Reggeli után indulás, Zsunypusztánál elhagytuk az aszfalt utat és a mezőkön át indultunk Kisbárkány felé. A manőver sikeres volt, talán legjobban ilyen helyeken szeretek kerékpározni. Valahol itt láttunk egy sztúpát, amely ugyan semmilyen módon nem illeszkedik a magyar tájba, viszont szépen karbantartják.
                   
Salgótarjánt nem érintve, jutottunk el Recskre. A hely tananyagainkból ércbányájáról volt nevezetes, későbbiekből, pedig munkatáboráról lett hírhedt. Itt raboskodott pl. Faludy György is. A volt munkatáborhoz elég nehéz volt feltekerni, különösen A. vette nehezen az akadályt, neki a térde nem bírta az emelkedőt, tábla sem jelezte biztosan, hogy jó irányba megyünk, mindazonáltal megtaláltuk, ha valaki a környéken jár, érdemes ide feljönni. 
           
Innen áttekertünk Sirokra, kempingünk a vár alatt volt, szállásunkat elfoglalva megostromoltuk az erődítményt, a kaland kedvéért a meredek, lyukacsos, tufás oldalon másztunk fel, na itt veszítettem el majdnem a fényképezőgépem objektív védőjét...
 

1998. július 28. kedd
Másnap Sirokról átgurultunk Egerbe, ahol újabb útitárs, I. csatlakozott hozzánk, és remek, többfogásos ebéddel, várt bennünk, el voltunk ájulva annak bőségétől. Utána Szarvaskő, Bélapátfalva útvonalon mentünk Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe.
           
Ez az út már akkoriban is forgalmas volt, igaz, azóta sem jártam arra, de el tudom képzelni a mai állapotokat, amikor is az autók mindenhonnan mindent kiszorítanak.
           
Szállásunk Nagyvisnyón volt, ami akkoriban erdei ifjúsági táborként működött.

1998. július 29. szerda
Reggeli, indulás, bementünk Mályinkára, ez I. szüleinek faluja, nagyon barátságos hely, itt újabb reggeli várt bennünket, de úgy emlékszem, nem voltunk túl jól fogyasztó vendégek. Megnéztük a Lázbérci víztározót,
           
Vadna után a megáradt Sajót csodáltuk, és a hídon defektes lett a kerekem, a hátsó külső úgy elkopott, hogy kirepedt. Az tisztán látszott, hogy ezzel a járgánnyal így én nem tudok tovább menni. Csodában reménykedve bementünk egy sajókazai vegyesboltba, és LEHETETT kapni a kerékpáromhoz való külsőt!!! Azóta is ezt használom. Szállásunk Aggteleken volt, kempingben.
Itt két érdekesebb templomot láttok a környékről, egyik régi, a másik kevésbé, de mindkettő nagyon tetszett.
           

1998. július 30. csütörtök
Aznap nem ültünk kerékpárra, a cseppkőbarlangot néztük meg, az aggteleki bejáraton mentünk be, talán a jósfafőinél jöttünk ki, a csapat busszal ment vissza Aggtelekre, én Z.-vel valamelyik tanösvényen, turistajelzéseket követve. Ez szép és tanulságos út volt, javaslom a gyalogtúrákat a környéken, ha valaki szereti a gyaloglást.
           

1998. július 31. péntek
Ómassát a Rudabánya, Sajószentpéter, Parasznya útvonalon értük el. Ez egy kisforgalmú, szegénynek tűnő vidék, nagyon szép a táj, és semmi nem történt, amire 9 év távlatából emlékezni kellene.
           

1998. augusztus 01. szombat
A Garadna patak völgyében mentünk le Lillafüredre, valahol itt búcsúzott el tőlünk Z., szállás Felsőtárkányban.
           

1998. augusztus 02. vasárnap
Az Egerben lakó I.-től is búcsút vettünk, és Andornaktálya és Füzesabony érintésével visszatekertünk Jászberénybe.

Utunk a Cserhát, Mátra, Bükk hegységeken keresztül vezetett, ezért ez egy mindannyiunk számára nagyon nehéz túra volt, teljesítményére mindenki büszke lehet, mégis, kitartásáért én leginkább MG-t dicsérném, ő volt az, akinek néha erején felül kellett teljesítenie.