Balaton 2002

2002. augusztus 10. szombat

Családomat (feleségem + két gyerek) hátrahagyva  indultam a "szokásos"  kerékpártúrára most Szombathelyről A.-val. A Király utcában rég látott gimnáziumi osztályfőnököm köszönt ránk és kívánt jó utat. Ezen a nyáron nagyon edzetlen, felkészületlen és elpuhult voltam, ezért A.-val kis piros Bzmot vonattal vitettük magunkat és kerékpárjainkat egészen Sümegig, és egy ottani kis kávézás után Tapolca felé folytattuk utunkat, de már ez a kis belemelegítő táv is fárasztó volt. Szállásunk Hegymagason volt, régi katonatársam, B. ajánlásával egy kis Szent-György hegyi pincében/kisházban kaptunk szállást. Hegymagason kellemes meglepetés ért, épp halászléfőző versenyt tartottak, meg is kóstoltunk A.-val kétféle halászlét, jó volt. Itt találkoztunk a csapat többi tagjával, A2.-vel, P.-vel, G.-vel. és ?.-vel. Mivel későn jöttek, (Budapestről vonattal, Badacsonytól kerékpárral) nekik halászlé már nem jutott. Elfoglaltuk a szállást, ami félmagasan volt a Szent-György hegyen, ki-ki telefonálgatott az otthoniaknak, gyönyörködtünk a kilátásban, és megpihentünk éjszakára.

2002. augusztus 11. vasárnap

Másnap, bár kissé esőre álló idő volt, az egyszer A2-vel már megjárt "vállusi körünkre" indultunk - most hatan. Ez egy csodálatos út, szinte csak kerékpárral járható. Raposkáról egy nádas-patakos területen át ki lehet menni a 84-es főútra, Várvölgy felé fel kell tekerni a dombokon, majd Vállus (autóval zsákutca) településen kell megpihenni, ettől Vállusi a kör. Itt lehet behatolni a Keszthelyi-hegységbe. Most szenzációs időnk volt - szakadt az eső, meleg volt, az élmény szinte trópusi jellegű. (Mint később kiderült, ezt a klímát A2. Nokia 3310 mobilja nem bírta, megadta magát.) Ebben a hangulatban gurultunk le Balatongyörökre, ahol egy presszóban vártuk ki az eső végét, ennek a későbbiekben még jelentősége lett. Balatongyörök egy jó hely, a balatoni kerékpárútnak ez a része, úgy Edericstől Keszthelyig, különösen jó. Letekertünk a Balatonra, gyönyörű, eső utáni iszapos hullámok csaptak ki a partra, mivel már úgyis el voltunk ázva, kerékpárostul gázoltunk a vízbe.
       
Balaton, te csodás!

Így érkeztünk meg Hegymagasra, ahol kiderült, hogy A2.-nek nincs meg a pénztárcája... Gondolkozzunk, ha már ezt eddig nem tettük, kisütöttük, hogy csak Balatongyörökön hagyhatta a presszóban, telefonálás oda, és jé, tényleg. A2.-nek egy vállalkozó szellemű társra volt szüksége, máig szégyellem, hogy nem voltam az, de lásd a bevezetőt edzetlenségről, felkészületlenségről, elpuhultságról. Így aztán A. volt a vállalkozó, visszatekertek Györökre, és tényleg meglett a tárca. Este élmények kitárgyalása, pihenés.

2002. augusztus 12. hétfő

Minthogy a szállást több éjszakára foglaltuk, és a túra "balatoni kerékpártúra" néven vonult be a kerékpártörténelembe, irány a Balaton-felvidék, a Szent-György hegy déli, kerékpárral járható gerincén húztunk el kelet felé.

A Szent-György hegyen

A salföldi Természetvédelmi Major volt a fő célpont, jó hely, kultúrált hely, nagy munkát fektettek bele a fenntartók, de NEM adott eleget, lovakat, szürke marhát, bivalyt azért máshol is láthatunk (kevesebb pénzért). Ezért aztán irány Tapolca, ahol hatalmas szerencsével, az utolsó pillanatban jutottunk be a közülünk még senki által nem látott Tavasbarlangba. Aki arra jár, ki ne hagyja!

A városközpont, a tó szemet gyönyörködtető látvány.

Egy kis városnézés után pizzáztunk a tó melletti pizzériában, ez azért feledhető élmény volt, majd ezután hazatekertünk, és megkóstoltuk a "hegy levét", a már nem tudom, milyen fajtájú szent-györgy-hegyi fehérbort.
       
Tapolca mindig szép

2002. augusztus 13. kedd

A túra mélypontja. A csapat mentálisan összezuhant, a szemerkélő eső miatt nem mentünk sehova, csak gunnyasztottunk házunkban, kártyáztunk. Délutánra kicsit elállt az eső, javaslatom, hogy másszunk fel a hegyre, senkit nem dobott fel, ezért egyedül indultam el. A Szent-György hegy kiváló kirándulóhely, nem túl nagy megerőltetéssel lehet megmászni.

Szent-György hegyi bazaltorgonák

Nincs igazán hegytető, hanem inkább egy nagyméretű fennsík, erről kb. három irányba jó a kilátás, legjobb déli irányba, a Badacsony, és Szigliget felé.

A Badacsony a Szent-György hegyről

Visszamentem a házba, ahol egy még rosszabb hangulatú csapatot találtam, hát, kár hogy nem jöttek fel... Azért estére kicsit összeszedtük magunk és A2. és G. javaslatára, (ők nemrég jártak ott) vacsorázni mentünk kerékpárral Badacsonyba, (vagy Badacsonytomajba?) A vendéglő tényleg jó volt, remek hangulatban, bekapcsolt lámpákkal tekertünk haza.

2002. augusztus 14. szerda

A világ legszerencsétlenebb indulása. G. kerékpárján rosszul lett rögzítve a csomagot tartó gumipók, a hegyről lefele jövet beakadt a kerékbe, és kiszabott egy csomó küllőt. A kereket A2. és P. bevitte Tapolcára szereltetni, és bizony majdnem dél volt már, mire elindultunk. A Káli-medence páratlan látványa csak némileg kárpótolt bennünket a viharos északi szél okozta kellemetlenségért. Ez nekünk balról fújt, és majd' ledöntött a kerékpárról. Köveskálnál balra fordultunk Balatonhenye felé, ahol is megszűnt az aszfaltút, Kapolcs felé a térkép turistautat jelzett, ezen szerettünk volna menni. Csakhogy itt egy idő után nemcsak a turistaút szűnt meg, hanem mindenféle út megszűnt, és csak egy birkákat legeltető juhász, később már csak a fák mohos oldala mutatta, hogy merre kell mennünk. Mit szépítsem, gyakorlatilag eltévedtünk. Egyszer csak távoli kutyaugatást hallottam, és ahol kutya van, ott ember is van! felkiáltással indultunk a hang irányába. Meredek ereszkedéssel értünk be Kapolcsra, úgy örültünk a falunak, mint a Jézuskának.

Ez tényleg meredek volt!

Nagyvázsony után újra északi irányba fordultunk, és ez már disznóság, nem elég hogy meredeken emelkedett az út, a szél is szemből fújt, itt a Kab-hegy mellett Szentgál felé vettük az irányt. Itt már sötét volt, ezért lámpáinkat bekapcsolva, mezei utakon mentünk át Városlődre. Ez szerencsére nem annyira jelentéktelen hely, hogy valami vendéglátó egység ne lenne nyitva, egy hamburgeresnél vacsoráztunk, és megnéztük a jó emlékű ZTE - Manchester United (1:0, gólszerző Koplárovics Béla) focimérkőzés második félidejét. A farkasgyepüi kempingbe éjfél körül értünk, szegény kempinges pizsamában jött megmutatni a faházunkat.

2002. augusztus 15. csütörtök

A. elhagyott bennünk, befejezte a túrát, előre tervezetten, nem a túra keménysége miatt. Mi, többiek olyan erdőgazdasági utakon, ahova autóval tilos behajtani, átmentünk Bakonybélbe, útközben megcsodáltuk a kissé büdös, de festői szépségű farkasgyepüi tavat.

Tavacska Farkasgyepű és Bakonybél között

Ebéd a Vadszőlő étteremben, ez a környék leghangulatosabb vendéglője, egyébként országos viszonylatban is egyik kedvenc helyem. Az egyszerűség kedvéért ugyanazon az úton mentünk vissza Farkasgyepűre.

2002. augusztus 16. péntek

A csapat legurult Városlődre, onnan vonattal mentek haza Budapestre. Én Pápa, utána kis kitérővel, Celldömölk, Sárvár, Ikervár, Vép útvonalon hazagurultam Szombathelyre. Ez nem nagy forgalmú, kamionoktól szinte mentes,  kerékpározásra alkalmas út, autóval is gyakran járok arra, ezért nem volt túl érdekes, az ismeretlen mindig szebb, de főleg a távolság miatt eléggé elfáradtam, mire hazaértem.

Összegzés: Az előre nem látható, ritkán tapasztalható és váratlan akadályok a csapatból többeket megviseltek, talán, mert nem számítottak ilyen nehézségekre. Én sem!  De a kalandok, nehézségek, és azok leküzdése adják az ÉLMÉNYT!