Szúnyogos 2009

Előzmények
Az előkészületeket a már szokásos érdeklődés jellemezte, de az csak az utolsó napokra derült ki, hogy öten fogunk indulni, ilyen népes csapatunk pedig hét éve volt utoljára. G. új biciklit vett, egy alig használt, de kiváló állapotú Pegasust, A. kissé felújíttatta a sajátját, T. a feleségéét vette kölcsön, Z. és én a jól bevált régivel indultunk. Az előkészületeket kissé beárnyékolta, hogy néhány hete súlyos betegségben meghalt M., a Fórum kerékpárszerelője, aki több biciklinket szerelte szét, meg, és át, és sokszor látott el jó tanácsokkal műszaki kérdésekben. Az útvonalat én terveztem, a szállásokat G. foglalta le, így a túra sikeréhez már csak a jó időjárásra volt szükség.

2009. július 13. hétfő Szombathely-Sopron
A csapat magja Szombathelyről indult, de a rajtnál, ahol már mind az öten megvoltunk, T. felesége készített rólunk egy fényképet, itt még elég jól néztünk ki, bár kissé sápadtak voltunk, viszont még alig volt rajtunk szúnyogcsípés. Elbúcsúztunk T. családjától, és Lukácsháza, Kőszeg útvonalon elhagytuk az országot. Unterloisdorfi rövid szusszanás után jó tempóban mentünk a gyakorlatilag autómentes kiváló állapotú osztrák utakon, és még a néhány csepp eső sem szegte kedvünket.

   
Csoportkép az indulásról. A mi bringáink sokkal jobbak, mint ez a lerobbant osztrák...

Raidingben (egykoron nevén Doborján, valamikori Sopron megye) megálltunk Liszt Ferenc szülőházánál, ami persze éppen zárva volt, ezért rövid pihenő után a szőlődombokon keresztül Horitshon felé vettük az irányt.

   
Liszt szülőháza és a burgenlandi szőlődombok

Itt értünk ki a 61-es főútra, de ez kerékpárral is jól járható, nem nagy forgalmú, és elég széles. Deutschkreutznál vettünk észre egy Schloss (Kastély) feliratú táblát, ha már ott voltunk, tettünk egy kis kerülőt és megnéztük a Nádasdy (később Esterházy) kastélyt.

Kastély ...


.. és amerikai autó. Itt a maga módján minden régi.

Kópházánál átléptük a határt, és bementünk Harkára. Ekkor már szinte égetett a nap, ezért itt rövid pihenőt kellett tartanunk. Sopronban a Vakáció turistaházban volt  a szállásunk, a tulaj, vagy főnök szigorú rendet tart a házban. Tisztálkodás után gyalog mentük be a belvárosba, Sopron nemigen tud csalódást okozni, hangulatos házai közt mindig jó sétálni. A Fő téren éppen filmforgatás volt, egy rövid jelenetet én is "elkaptam".


Filmforgatás a soproni Fő téren

   
Vakáció turistaszálló

Később pizzáztunk, majd a szálláson csocsóbajnokságot (gyengébbek kedvéért pörgetős asztali foci!) rendeztünk, melyben minden felállásban A. nyert. Az nyilvánvaló, hogy csak szerencséje volt, de hogy tízszer egymás után...
Tervezett táv (Szombathelytől): 62 km Megtett táv: 75 km (csakis néhány nem tervezett kis kitérő miatt)

2009. július 14. kedd Sopron-Dunasziget
Reggeli hozott anyagból a szállóban, indulás, kávézás. Kis soproni kevergés után nagy iramban gurultunk le Fertőrákosra. A kőfejtőt már mindenki látta, ezért azt kihagytuk, a Mithras-szentélybe épp csak bekukkantottunk, 800 forintos belépő ellenében megnézhettünk volna egy húszperces előadást (vagy misét?).

   
Hangulatok a Fertő tó magyar és osztrák oldaláról

Innen Mörbisch felé vettük az irányt, újra kimentünk Ausztriába. A változás gyors, és határozott, a magyar utak összevisszasága után az osztrák kerékpárutak szélét mintha zsinóron húzták volna, felületük tükörsima és tiszta. Mörbischtől Illmitzig komppal mentünk, ezzel időt meg pénzt nem, csak kilométert spóroltunk. Itt választhattunk, hogy Podersdorf irányába, vagy a szikes tavas mellett megyünk, mi az utóbbi mellett döntöttünk. A Fertő-tó környéke egy nagy természetvédelmi terület, mégis sok hektáron termesztenek szőlőt, ami, bár szépen néz ki, de micsoda mennyiségű permetszert kíván! Neusiedl irányába a látóhatár elfehéredett a sok osztrák szélturbinától, látványnak érdekes volt, de akkor és ott nem voltam biztos benne, hogy ez a végső megoldás az emberiség energiaéhségének csillapítására. Frauenkirchen fő terén ebédeltünk, no nem vendéglőben, hanem egy árnyékos fa tövében, majd megnéztem a város templomát. Rövid pihenő után irány a határ, Albertkázmérpuszta. Kis bizonytalankodás után Z. tekert előre, hogy meggyőződjön róla, jó irányba megyünk-e.

       
Úton Frauenkirchenből és templom Albertkázmérpusztán

Az irány jó volt, Albertkázmérpusztán az ország valamikori legszebb majorját találtuk, már korántsem régi fényében tündökölve - túl közel volt a vasfüggöny, csak a késői historizmus stílusában épült templom mutatja az egykori szebb időket. A templom belseje egyszerűségében is szép. A frauenkircheni nagytemplom szörnyű osztrákos-giccses túlcicomázottsága után kifejezetten nyugtató hatású. A Mosonszolnok felé menő út gyalázatos. Valamikor Erdélyben voltak ilyen mély gödrös utak. Vajon kinek a szégyene, hogy ilyeneken kell közlekedünk? 800 kilométer új autópálya, az persze kellett volna, közben meg a meglevő utakat sem tudjuk karbantartani! Mosonmagyaróvár mellett mi, magyarok is felhúztunk néhány szélturbinát, hogy lássák az M1-es mellett elmenő külföldiek, mennyire nagyon környezetbarátok vagyunk.

A móvári szélkerekek

A városon úgy suhantunk át, hogy még egy fagyira sem sikerült megállni, pedig G. már nagyon kívánta volna. Feketeerdőn át mentünk Dunakilitire, itt sikerült végre fagyihoz jutni, aztán kimentünk a félbehagyott duzzasztóhoz, a magyar hülyeség eme monumentális emlékművéhez.
Egy ideig a kavargó vizet figyeltük, majd T. levezetett bennünk a kavicsúton a régi mederben épült fenékküszöbhöz.


A dunakiliti fenékküszöb

Ez egy sziklákból épült torlasz, amely néhány méterrel megemeli a Duna vízszintjét, így biztosítja a Szigetköz vízpótlását. Na meg a szúnyogok életterét, mert itt már nagyon sok volt belőlük, úgyhogy menjünk csak gyorsan tovább. A szállás Dunasziget Sérfenyősziget nevű részén volt, ahol ismét megdöbbentően sok volt a szúnyog, de nem a megszokott hazai fajta, amelyik körülzümmög, szúrásra alkalmas helyet keres, és esetleg szúr, hanem az a fajta elvadult szigetközi, amely csapatokban támad, és ha nem elég gyorsan mész be az ajtón, akár a házba is bezúdul utánad. Emiatt aztán, bár nagyon szép volt szállásunk udvara, nemigen tudtunk kinn megmaradni.


Dunaszigeti szállásunk udvara

A szúnyogokra szállásadónk is panaszkodott, állítása szerint Dunasziget = Szúnyogsziget. Azért nagy nehezen rendeztük sorainkat és eltekertünk a Zátony vendéglőbe vacsorázni, majd vissza a szállásra és lepihentünk. Érdekes, éjjel a házban nem voltak szúnyogok. Vagy csak jól aludtam...
Tervezett táv : 86 km  Megtett táv: 101 km + 6km a vacsorához és vissza = 107 km.  (Mosonmagyaróvárig volt tervezve, és nem volt benne a Dunakiliti-kitérő sem, sőt, rövidítettünk is a kompozással!)

2009. július 15. szerda Dunasziget-Győr
Korán reggel elbúcsúztunk T.-tól, aki bement M.óvárra, és onnan vonattal ment haza. Rövid készülődés után maradék csapatunk is útnak indult. Felmentünk a gátra, azon haladtunk egy darabig, de  mivel elég durván kavicsos volt, ezért  nem igazán kerékpározásra való, rövid tekerés után feladtuk, és visszatértünk az aszfaltra. Halászi, majd Püski után Lipóton megálltunk és a helyi termálfürdőben lazítottunk pár órát. Megtehettük, mert erre a napra tényleg nagyon kevés kilométert terveztem. A következő falu Hédervár volt, ott (inkább csak kívülről) megnéztük a 400 éves szépen felújított, szállodának átalakított reneszánsz kastélyt. A.-val megkíséreltünk körbenézni a kastélyt övező parkban, de szégyenszemre meg kellett futamodnunk a lesből ránk támadó brutális szúnyoghadak elől.
 
A hédervári kastély

Egy helyi maszek boltban vettünk némi élelmet, majd megnéztük a hédervári ezeréves tölgyet, az úgynevezett Árpád-fát, ami ha nem is ezeréves, de kétségkívül nagyon öreg, törzse már kétfele repedt, köztük egy ember is el tud menni, de még van élő hajtása.


Az "ezeréves" tölgy

Győrzámolyon fagyiztunk a csodaszarvas étteremnél, ez a hely T.-nak nagyon tetszett volna, kár hogy nem látta élőben. Győrben megkerestük a szállásunkat, az egyetem kollégiumát - a kritikákat megtartom magamnak - kissé rendbe tettük magunkat, majd egy jót sétáltunk a belvárosban.

   
Csodaszarvas étterem és győri fények

Hosszas válogatás után a Rába-parton megtaláltuk(!) a város egyik legdrágább éttermét, de legalább a minőség igazodott az árakhoz. Viszont itt is sok volt a szúnyog, bár ezek már nem a szigetközi vad, hanem a szelídebb győri fajtából valók voltak.
55 kilométert tekertünk, ez nem sok, de nekem többnek tűnt.

2009. július 16. csütörtök Győr-Fenyőfő
Viszonylag jó időben indultunk, mégis hatalmas kínlódásokkal indult a nap. A haladási irányban volt némi nézeteltérés, később csak többszöri próbálkozás után találtunk megfelelő reggeliző helyet, és végül a városból kiérve egy jó kávézót. Aztán a Sokorói domboknak vettük az irányt, pontosabban szólva Nyulat szerettem volna megismerni. Gyengébbek kedvéért Nyúl, az itt most nem AZ állat, hanem egy település a Sokorón. Megnéztük e különleges falu érdekességeit, a Szurdikot, a Szent-Donát kápolnát, a parti házat, és a pincesort, majd a Sárkánylik pincében bort kóstoltunk és hosszasan elbeszélgettünk a tulajdonossal. E kis kitérő után visszamentünk Győrújbarátra, ahol egy emelkedő közepén A.-val leszakadtunk a többiektől, és visszakínlódtuk a helyére bicikliije beszorult láncát, majd az újra összeált csapattal Tényő felől felkapaszkodtunk a Sokoró nyugati oldalára. Fenn egy hangulatos erdészeti úton tekertünk, és Sokorópátkánál ereszkedtünk vissza a közútra. Innen szinte Gicig lejtett az út, óriásit gurultunk, majd egy helyi presszóban szusszantunk egyet.

   
Sokorói erdészeti út és a bakonyi Vinye

Innen kezdhettünk lassan barátkozni az igazi Bakonnyal. Bakonyszentlászlón megvacsoráztunk a Betyár csárdában, mivel később erre már nem lett volna lehetőségünk. A tulaj a hely színvonalához képest kissé magas árakat szavaz meg magának, de megteheti, mert nincs nagyon más vendéglátó egység a környéken. Vacsi után kicsit körbenéztünk Vinyén, eredetileg itt lett volna a szállásunk, de már két hónapja minden hely foglalt volt. A. és G. előrement Fenyőfőre lefoglalni a szállást, mi Z.-vel felderítettük a másnapra tervezett erdei-erdészeti? út bevezető szakaszát, és kerékpározásra alkalmasnak találtunk. Fenyőfő a nyugalom szigete, egy zsákfalu, innen nem vezet út sehová, magunkfajta turisták számára ideális pihenőhely.

   
Fenyőfői szállásunk és a templom

Este átballagtunk a kocsmába, ami A.-nak köszönhetően már szinte csak miattunk tartott nyitva. Egyik utolsó vendég panaszkodott, hogy idén milyen sok a szúnyog. Erre a pár repkedő rovarra gondolt netán? Menne csak a Szigetközbe, majd megtudná, milyen az, mikor tényleg sok a szúnyog!
Tervezett táv: 55 km, megtett táv: 80 km. Kicsit több lett, egyrészt a nyúli kitérő miatt, másrészről...

2009. július 17. péntek Fenyőfő-Malomsok
Jó időben keltem, elballagtam a boltba, hát ettől a választéktól egy "igényes" teszkó-vásárló kiakadt volna. A tervezett beszerzési listából csak a zsemlye-vásárlás valósult, meg, az is csak szerencse folytán, mert aznap éppen "kenyér-nap" volt. Azért persze nem maradtuk reggeli nélkül... Reggeli után visszamentünk Vinyéig, majd az előző nap felderített murvás-kavicsos erdei úton a Hódos-ér mentén elkezdtünk hegyet mászni. És bár az út végig kapaszkodós volt, hiszen itt mentünk fel a Magas-Bakonyba, mivel végig árnyékban voltunk, kellemesnek is mondhatnám a tekerést. Kb. 10 km megtétele után az út átváltott aszfaltburkolatúra, és nemsokára megérkeztünk Kisszépalmapusztára.


Kisszépalmapuszta - vadászház, összeomlás előtt

Itt kicsit pihentünk, majd vettünk egy nagy levegőt, (nagyon jó itt a levegő) és nekirugaszkodtunk a Kőris-hegy 709 méteres csúcsának. Délidőben, 35 C fokos hőségben elég kemény próbálkozás volt ez a 6 kilométer emelkedő, de néha árnyék is volt, így aztán megoldottuk a feladatot. Ezúton is gratulálok mindenkinek! T., ezt azért kár volt kihagynod...

   
Hegyre fel, oda, ahol a "focilabda" van

A tetőn egy vastraverzen levő óriási focilabdát, a minden irányból messziről is jól látható légiirányító központot, meg a sehonnan sem látható faszerkezetű Vajda Péter kilátót találtuk, előbbi zárt terület, nem látogatható, utóbbiból jó kilátás nyílik szinte minden irányba, de most nagyon homályos volt a levegő, szerintem a melegtől. A hegyről egyetlen lendülettel, szinte tekerés nélkül kb. 16 km-t gurultunk le Bakonybélig,  Ebéd kedvenc helyemen, a Vadszőlő fogadóban, utána gurulás a Gerence patak mentén Pápára. Kis délutáni rokonlátogatás-sziesztázás után Nagyacsád, Egyházaskesző útvonalon megérkeztünk Malomsokra, ahol rendkívül szívélyesen fogadtak bennünk. Előzetesen csak szállást foglaltunk, másra nem is volt lehetőség, de gyakorlatilag teljes ellátást kaptunk, így aztán nemcsak az esti, de a másnap reggeli bevásárlásra sem volt gondunk.


A Marcal Malomsoknál

Tervezett táv: 83 km, megtett táv: 90 km. Ez meg a Kőris-hegy miatt volt...

2009. július 17. péntek Malomsok-Szombathely
Reggel nem tudtunk időben elindulni - pedig bevásárolni sem kellett - igaz, hogy utolsó nap lévén, nem számított, mikorra érünk haza. Azt amúgy sejtettük, hogy nem lesz könnyű napunk, a meteorológia vihart jelzett, és valóban, már indulásnál fújt a szél, és hát  persze hogy szemből. Haladtunk is vagy 12 km/óra sebességgel.


Hát ezek meg hová mennek? - kérdezték a tehenek.

Megálltunk inni Rábasebesen, később enni Vadosfán, ez Malomsoktól 30 km-re lehet, és már délután 1 óra lehetett - ilyen lassan haladtunk a szél miatt. Itt G. próbált lebeszélni bennünk a továbbhaladásról, mégis útra keltünk és a következő faluban, Mihályiban ért el bennünk az eső. Később hallottuk, hogy aznap a környéken és más területeken is jelentős károkat okozott az országon átvonuló vihar. Egy buszmegállóban találtunk menedéket, úgy két órai várakozás után esőkabátban és szemerkélő esőben indultunk tovább.

   
A mihályi buszmegállóban

Ebben a csúnyán szeles időben azonban az esőkabát nem bizonyult a legpraktikusabb viseletnek, de már nem volt más választásunk. Simaságig haladtunk így, ott kezdett mérséklődni a szél is és az eső is. Beértünk Bükre, de nem a tervezett irányból, Bükfürdő felől, hanem az állateledel-gyár irányából. Miután több vendéglátóhelyet is zárva találtunk, egy pizzériánál cuccoltunk le, ez szinte minden tekintetben jó hely volt, mondjuk ennél jobb pizzát sok helyen ettem már. Indulásra a szél és az eső is teljesen elállt, viszont kissé lehűlt a levegő, ezért kicsit melegebbre öltözve indultunk tovább. Acsádnál A. és Z. Szombathely felé vette az irányt, mi G.-vel Kőszegpaty felé mentünk.



Még sötétedés előtt hazaért mindenki épségben.
Tervezett táv: 110 km, megtett táv: 95 km!!! Vajon hol sikerült ennyit lefaragni?

Összegzés
Akárhányszor olvasom újra ezt a leírást, meg kell állapítanom, hogy bizony elég szárazra sikerült és nem igazán tükrözi a kirándulás hangulatát, mert az viszont jó hangulatú, vidám túra volt. Az idei távokat közkívánatra könnyebbre, rövidebbre méreteztem, és ez így is lett, még akkor is ha néha a napi kilométer több volt a tervezettnél. Kilométerórám a túra végére 502 km-t mutatott, ez 6 nap alatt (napi átlag 83,6 km) nem is olyan rossz teljesítmény. Kétszer is kiszaladtunk Ausztriába, ami kerékpározás szempontjából elég kellemes hely. Lehet, hogy jövőre itt kellene próbálkoznunk? Majd meglátjuk... Hogy mitől lett szúnyogos a túra neve? Persze, hogy a szúnyogoktól, bár először gondolkoztam olyanon is, hogy "Régi-új utakon", vagy valami hasonlón, mert a bejárt út nem teljesen ismeretlen előttem, több helyen régebben is kerékpároztam már, van ahol többször is.