Egyedül 2004

2004. szeptember 10.
 Az eddigi biciklitúrákat kisebb-nagyobb baráti társasággal csináltam végig, ez az első, melyre egyes-egyedül indultam. Indulás Jászberényből, a 31-es főúton Nagykáta felé. Utálom, és ha tehetem, kerékpárral kerülöm az autóval "szennyezett" utakat (sajnos, egyébként én is nagyon sokat autózom). Első pihenő itt, utána következett a jól járható és szép a Tápióbicske-Pánd-Káva-Pilis út. Innen ritka pihenőkkel irány Nyárlőrinc, Dabas. Ha valahol nem laknék szívesen Magyarországon, akkor az ez a (tágabb)környék, valamiért idegen, durva és nem otthonos nekem. Innét a mókás nevű Bugyi következett, ahol furcsán sok kavicsszállító kamionnal találkoztam, az ok: a falu és Kiskunlacháza környékén lévő nagyszámú és hatalmas méretű kavicsbányából ezekkel szállítják el a kavicsot. Veszélyes és rossz itt kerékpározni, autózni pedig csak CASCO-val szabad -  a szélvédőtörés szinte garantált. Ráckeve meglepett szépségével. Elég korán érkeztem, du. 4 órakor, a sátrat gyorsan felvertem a kempingben, és irány a város kerékpárral. A szerb templomot nem szabad kihagyni, nagy élmény az épület is, az ottani emberek is. A Savoyai-kastély nem nyűgözött le, igaz nem is próbáltam meg "bevenni". Pizzázás a központban levő pizzériában, sörözés, naplemente-, hattyú- és kacsanézés a ráckevei Duna-ágon, alvás.

2004. szeptember 11.
Na mondjuk, így szeptemberben, sátorban, folyóparton már elég hidegek az éjszakák, ezért reggel elég "frissen" ébredtem. Letekertem a lórévi komphoz, ahol egy 40 tonnás kavicsszállító kamion társaságában szeltem át a Dunát. Adonytól Kálozig kisforgalmú, barátságos mezőgazdasági vidéken lehet tekerni, utóbbi helyen viszont nem találtam a térképen (szürkén) jelzett nyugati irányba vivő mellékutat. Így aztán irány észak, Tácnál úgy gondoltam Gorsium, ha már itt vagyok, nem kihagyható, és jól gondoltam. Két órát sétáltam a romvárosban, az érkezésnek odatett, de megérte, nagy élmény volt. Szabadbattyántól Polgárdiig a 70-es főúton kellett szívni az autók füstjét, néha ez elkerülhetetlen, onnan viszont Balatonakarattyáig szép mellékút vezet. Rövid tétovázás után (északról, vagy délről kerüljem-e a Balatont), mivel utóbbi a számomra ismeretlenebb, arra indultam, és nem bántam meg, nagyon kellemes és látványokban gazdag kerékpárút megy Siófokig. Szántódra már majdnem sötétben érkeztem, mire a komp átért Tihanyba, már tök sötét és hideg volt és a szél is fújt. Innen Balatonakali, a szállásom már "csak" 17 km. Itt is, mint már az egész Balaton körül, kerékpárúton lehet(ne) menni, de nem éjjel, ilyenkor követhetetlen kitérőket tesz a kerékpárút. Kb. 145 km tekerés után este 9-re értem a kempingbe, szerencsére még fogadtak, mondjuk le volt egyeztetve. Aztán sátorverés. Ez egy ilyen nap után elég kemény tud lenni. Vacsora után néztem, de szeptemberben Akaliban már NINCS erre lehetőség, ebbe belenyugodva irány a sátor, alvás.

2004. szeptember 12.
Harmadik nap, reggel, Balatonakali, Strand Camping. Ez egy kulturált, jó kemping, különösen a ráckeveivel összehasonlítva, és olcsóbb is. Bevásárlás, reggeli és indulás, Zánka, Köveskál Tapolca irányába. Egy darabig kerékpárút is van, bár a főút mellett fut, így nem túl hangulatos, aztán ez eltávolodik a Balatontól, vajon miért? Kissé nehezen fogytak a kilométerek, az előző nap kissé erős volt. Ebéd Sümegen, utána már kicsit sziesztázni is kellett, a nap is tűzött, nem szeptemberhez illően. Sümegtől Batykig, bár a térkép jelentős útnak jelzi, alig van forgalom, igaz jelentős látnivaló sincs. Ennél szebb a táj a Batyk-Zalavég-Mikosszéplak útvonalon, itt szinte autót sem lehet látni, úgyhogy az erős nap miatt inkább angolosan a bal oldalon mentem a fák árnyékában. Csehimindszenten egy utcai padon kicsit el is aludtam, jót tett a pihenés. Valaha, nem is oly régen Szombathely és Rum között vasút volt, a gőzmozdonyról még vannak halvány emlékeim. Aztán talán a 70-es években felszedték a síneket, de a töltés megmaradt. A közelebbi múltban ezen a nyomvonalon kerékpárút épült, köszönet az azt kitalálóknak és építőknek. Innen értem be Szombathelyre, majd haza. Hogy sátorral érdemes-e kerékpártúrázni? Itt és most sikerült, de nem biztos, hogy még egyszer megpróbálom, mert kemény, és ha az időjárás nem fogad a kegyeibe, akkor...