Szélvihar 2006

    És eljött 2006. augusztus 28. hétfő. Egy év szünet után (2005-ben, több év óta először, nem volt biciklitúra) ismét elő a biciklit, felszerelést és kalandra fel! Már itt adódtak gondok, egy szép hétvége után, hétfő reggel szakadt az eső és a meteorológia egész hétre pocsék időt jósolt. De az idő nem számít, elő az esőkabátot és indulás. Már az első faluban, Jászfelsőszentgyörgyön igazolódott ez az optimista hozzáállás, az eső elállt és az ott látható sárkányölő Szent Györgytől kérvén további jobb folytatást, indultam tovább.

Tóalmás meglehetősen érdektelen volt, Zsámbékkal ellentétben, ahol még hétköznap is különös ruhákban, fejkendőkben járnak az asszonyok. Vácszentlászló után nagyot kapaszkodtam a Gödöllői dombokra, aztán megérkeztem Gödöllőre, ahol a kastély megtekintése következett volna, ez hétfő lévén persze zárva volt, így csepegő esőben indultam tovább Veresegyház felé. Vándor, ki kerékpáros túrát tervezel, NE tégy ilyet, ez az út nem neked való! Én mindenesetre felvettem virító sárga jelzőmellénykémet, jelezve a kamionoknak, hogy én is az úton vagyok. Kicsit később javult a helyzet, Vácrátóttól Vácig inkább csak a széllel., nappal küzdöttem. Vácott egy kicsit körbenéztem, nem is rossz hely ez, kivéve a börtönlakóknak, de őket kicsit talán kárpótolja a szép dunai panoráma. Aztán átkeltem a Dunán, a komp átvitt Tahitótfaluba, szállás a Duna kempingben, faházban.

Táv: 96 km, nem nehéz nap.

    2006. augusztus 29. kedd, Tahitótfalu. Reggel szakadó esőre ébredtem, de azért esőkabátban elmentem a boltba, bevásároltam, reggeliztem, és 9-kor már esőkabát nélkül tudtam indulni. Bár az eredeti terv a Visegrádi-hegység és a Pilis meghódítása volt, innen ésszerűen nem lehetett belekezdeni a vizes-sáros hegybe, ezért Kisoroszinak vettem az irányt. Már az odavezető út is szép volt, de a falu kimondottan barátságos arcát mutatta. Megpróbáltam átmenni a Duna bal partjára, a Szobig vezető kerékpárútra, de a kishajóra két órát kellett volna várni, így irány a bal parton lévő 11-es főút. Azonban nem kell fanyalogni, főút ide vagy oda, ezen jól lehetett tekerni, a forgalom sem volt túl nagy, a táj viszont szép volt. Viszont a szembeszél, mit szembeszél, szembevihar! egyre erősebb lett. Esztergom után Tát következett, ahol az elkerülő út mellett egy kerékpárutat is kiépítettek.
Erről azonban nem lehetett ám akárhol lehajtani, folyamatos terelőkorlát akadályozott ebben! Bajnáig már nem csak szembeszél, hanem erős dombok is nehezítették az előrejutást. Tatabányán már komolyabban kellett pihennem. Következő település Környe, itt felkészítettem a szerelést egy kiadós esőre, ami azonban, talán mert kitekertem a felhők alól, szerencsére  elmaradt.
   
Ellenben a legnagyobb szivárványt sikerült lefényképeznem, amit valaha láttam. Lehet, hogy ez itt a környéken mindennapos, de mifelénk, Vas megyében még nem láttam ehhez foghatót. Az oroszlányi hőerőmű akkor is szép, ha egyébként nem szeretem a fosszilis anyagok bármilyen formájú hasznosítását. A füstje láthatólag erősen tisztított. A szagát meg most másfele fújta a szél. Nagy bánatom volt, hogy ki kellett hagynom a túra egyik fő célpontját, a majki kamanduli remeteséget, de ami késik, nem múlik, avagy biztos nem most volt ennek az ideje. (Megjegyzés: később, 2007-ben megnéztem, akinek van rá lehetősége és igénye is van transzcendális élményekre, itt megtalálja). Sötétedéskor értem be Mórra, felvettem a fényvisszaverő mellényemet, bekapcsoltam jelzőfényeimet, villogót, világítást. Szállásom Balinkán, Tölgyes táborban volt. Itt én voltam az egyedüli vendég, így, szezon után.
Táv: 142 km, kimerítő nap.

    2006. augusztus 30. szerda. Reggel van és nem esik! Hát akkor indulás. Szápárnál vidáman forogtak a szélerőmű lapátjai,  túl vidáman. Egy jó kis gurulás után 10%-os emelkedőt jelzett a tábla, alatta a kiegészítés: 3000 m.
        
Á, ez nem lehet így, gondoltam. Kerékpáros, ki erre jársz, hidd el, lehet! A Tési fennsíkra felkapaszkodni nem volt gyerekjáték. Nekem, így 40 után gyakori pihenésre volt szükségem, mert az erőmmel takarékoskodni kellett, hiszen csak a fiatalok tudnak gyorsan regenerálódni. És hát a biciklim is öreg, ha jól emlékszem 14 éves, az áttételei nem éppen hegyre valók. A tési szélmalmok nem kifejezetten jelentős épületek. Hogy miért volt ott jó mégis? A hely volt OLYAN. Zirc. Tőle mindig többet várok, de nem adja magát. Vándor, ha Zircen jársz, a Rézkakasban, ne Jókai-bablevest kérj, nem rossz a vendéglő, biztos jó a konyhájuk is, de AZT nem így kell főzni! Zirc, Borzavár,  Porva. Kerékpározni a Bakonyban a legjobb.  Vándor, ha Porváig eljutottál, ne félj továbbmenni Ménesjáráspusztáig, bár az út földes, kavicsos. Onnan menj tovább Kisszépalmapusztáig, ahol eldöntheted, hogy felkapaszkodsz a Kőris-hegyre, vagy pedig 12 km-t gurulsz Bakonybélig.
Én most az utóbbi mellett döntöttem. Országos viszonylatban is egyik kedvenc helyem a bakonybéli Vadszőlő étterem, ahol kicsit pihentem és felmelegedtem a hosszú gurulás, és az ettől való kihűlés után. Bakonybéltől Bébig a Gerence patakkal szaladtam le a hegyekből, aztán szép piros naplementét fényképeztem.
       
Mit is mondott Petőfi? Veres az ég alja, aligha szél nem lesz, ezt gondoltam én is. Szállás Pápán, ha már Petőfinél tartunk.

Táv: 95 km, közepesen nehéz nap.

    2006. augusztus 31. csütörtök. Komótos indulás Pápáról,  a szél már reggel is viharos erejű volt. Mi lesz még? Nem Celldömölk felé, a főúton, hanem egy északi kisebb kerülőn indultam Nagyacsád felé. Ez látnivalókban szerény, de kerékpározásra a minimális forgalom miatt ideális út  lett volna, ha nem dühöngött volna a szembeszél. De dühöngött az az istenadta. Már Egyházaskeszőn ebédelnem kellett, pedig az még közel volt Pápához. Kemenesszentpéterig kínlódás volt az előrejutás, Ostffyasszonyfáig kicsit oldalról-elölről fújt,  már ez is jobb volt a "szembénél". Vasegerszegen csak 500 métert kellett a 86-os főúton haladni, de az a kis távolság is borzalmas volt. Tisztelt mindenkori kormány! A kamionok 70-90-nel döngetnek végig a falun. Lesz-e itt valaha is valamilyen elkerülő út? Hogy lehet itt élni?
(Frissítés: lett, néhány év múlva megépült az M86-os gyorsforgalmi út, ezzel a régi 86-os út mentén levő falvak és Csorna városa megszabadultak a brutális forgalomtól.)
Tompaládony, Bük. Itt nem biztos, hogy hazai kerékpáros turisták a vendéglátóhelyek fő vendégei, sokkal inkább a nyugati fürdővendégek. De hát ez egy ilyen hely, kell ilyen is. Acsád után már minden faluban kénytelen voltam egy kicsit szusszanni, pedig a szél gyengült. Aztán nagy fáradtan-kimerülten hazaértem.

     Összegzés: A túra során több látnivalót ki kellett hagynom, ezt a kedvezőtlen időjárási körülményeknek tudtam be (no meg szegény öreg korszerűtlen biciklimnek), de ezek az Ismerd meg hazádat, valamint az Itthon költsd el a pénzedet, ne külföldön mozgalmak keretében egy későbbi időpontban pótolhatóak lesznek. A biciklitúra tisztítja a testet, lelket. Egy évben egy kell belőle, de az kell. Ezért aztán jövőre is indulás!