Halls-túra 1994

Nem tudom, miért nem emlékszem kellő részletességgel a túrára, talán nem volt elég régen. Mindenesetre ahogy a tavalyi leírásban, úgy most is krónikásra (itt most R.-ra) támaszkodok, az ő színe most már hagyományosan a fekete, ha lesz hozzáfűzni valóm, akkor az enyém a zöld, a színek változása soha nem véletlen, néhol ezzel javítom a nyersszöveget. Legtöbb helyen azonban egyáltalán nem javítom a szöveget, inkább pontosan kimásolom a naplóból. Minden hibájával együtt jobban visszaadja az akkori hangulatot, bár néha ez az egész színkavalkád az érthetőség rovására mehet.  Résztvevők: Zs., M., T., Gy., G., R., Z.
1994. július 23. szombat Szombathely - Fertőd 76 km
Felajánlottam a napló írását, de senki sem vállalja. G. kicsit elszontyolodott csomagja méretei és alakja miatt. T. pedig hazaugrott az otthon felejtett elemózsiáért. Nem is lenne igazi az indulás, ha nem adódnának kezdeti nehézségek. A viszonylagosan objektív tájékoztatási eszköz az idén az én tollam lesz, de szívesen veszem bárki színes élményét. Sikerült egész órakor indulni (9-kor) (Z.-éknál volt az indulási hely).

A kezdő hetes

Tormásliget. Picit megdézsmáltuk a sütit. G.-ék pedig elköltötték reggelijüket (ez már a tízórai lehetett, reggeli nélkül én soha nem megyek sehova). Nagycenkre délben értünk. Kedvesem lába az egy héttel korábbi zalaszántói túra sérelmeit emlegette fel, így T.-nek néhány fordulattal el kellett tekernie a kilométerórát. (Tudnillik azon a kerékpáron volt a túra egyetlen, a megtett utat pontosan rögzítő szerkezete. Ezzel ment el a T. a G. által felírt recepttel a patikába és így plusz kilométereket tekert bele) Az egyszerűségével szép nagycenki templom után a Széchenyiek kriptáját néztük meg. A kripta a kápolna alatt található. A kápolna orgonáján Liszt Ferenc is játszott. 4 óráig botorkáltunk a parkban, míg rátaláltunk az alvó G.-Gy. párra, és a nap második kisvakondját megmentő Zs.-ra.

A nagycenki kastély parkjában

Fertőd már csak 14 km. Hegykő. Megálltunk inni valamit. De itt sehol semmi. Nincs rostos és szűrt lé, csak egy kis sör és otthon kávé. Fertőd 17.58. M., Zs. T., sétáltak a kastély kertjében. Pedig nem is szabad! A kastély vendégkönyvébe HALLS Biciklitúra Társaság néven jegyeztük be magunkat az utókor számára. Gy. támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a HALLS Biciklitúra Társaság. (Valójában öcsém adta a HALLS feliratú reklámpólókat, induláskor mindenkin ez volt, jól néztünk ki.)
1994. július 24. vasárnap Fertőd - Sopron - Fertőd 48 km
Nagy a szomjúság, így elsősorban innivalót kell keríteni. Miután az egyirányú utakat kétirányúsítottuk, (ez már Sopronban van) betaláltunk a főtérre. A tervben 9 templom és 5 múzeum megtekintése áll. Hosszas keresgélés után a Caesar pincében sört és ásványvizet vettünk magunkhoz. Első múzeum, ahová bementünk a volt Orsolyita rendházban működő Keresztény Múzeum volt. A kapus néni megdicsérte Z.-t a nyakában lógó keresztet látván. Utána a mellette levő Szent Rita templomot tekintettük meg. Mivel a Szent György utcában jártunk, megnéztük a Szent György templomot is. A Fabrizius-ház után felmásztunk a Tűztoronyba, ahonnan szép kilátás nyílt a városra és két macskára. Mivel a Kecske templom csak 14-kor nyit ki, mi is ebéd után néztünk. Szerencsénkre (vasárnap volt!) találtunk egy pékáru boltot (G. ötlete volt a péksütemény). Az ügyészség mellett a füvön fogyasztottunk. Két kisfiú a darazsakat izgatta egy fa odvában. Ebéd után megnéztük a Kecske templomot. Nagyon szép volt. T.-t még Halls cukorral sem lehetett kicsalogatni a templomból. A Storno-házat nem néztük meg, mert utálatos volt a pénztáros néni. Utána a Domonkosok templomába mentünk. A mennyezeten modern freskók voltak, a párkányon egy beteg galamb gubbasztott. Amíg Z. a nagyszüleinél volt, bennünket elküldött a Liszt múzeumba. Liszt Ferenc szobáját és zongoráját nem láttunk ugyan, de szép kiállítás volt a környék mesterségeiről. Utána felmásztunk a Lővérek tetejére, a kilátó már zárva volt, de egy kisfiú segítségével találtunk egy meredek ösvényt, amin lecsúszkáltunk. Hazafelé még bementünk a vasútállomásra inni, és a Jereván felé vezető úton elindultunk. Z2. csatlakozott csapatunkhoz az országúton. Holnap megkerüli velünk a Fertő tavat.

   
1994. július 25. hétfő Fertő-kör 120 km
Fertőrákos után átléptük a határt. Itt csak kerékpárosok léphetnek át. Mörbisch. Rövid séta egy ausztriai rendezett kis faluban. (Z. szerint világot kell látnom.) Rust. Régi házak hangulata. Halásztemplom. Az osztrákok úgy látszik, nem kedvelik az út menti kutakból folyó hűs vizet. A kerékpárút mellett sehol egy kút. A Fertő-tó látványa sem üdíthet fel: nádas választ el minket a víztől. Oggau után egy majorság mellett ebéd. Zs. segélyével nem halunk szomjan. Német-tudásával a kutyákat is megzabolázza. Neusiedl. Körülnézünk a városban. Fáradtak vagyunk, és óriási a hőség. Költjük a schillingünk a Spar üzletben sörre, joghurtra. Séta a főutcán. Ki a hűsben megy, ki pedig cikkcakkban, mert hátha a túloldalon álló üzletben lemez van. (Z.=nagy hanglemezgyűjtő) Zs., G. visszatérnek a biciklikhez. Mire visszaérünk, G. álomba szenderült. Bekukkantottunk egy templomba és néhány kirakat ablakán. M. és Gy. 2-2 pár (madzagtalpú kínai) vászoncipővel lett gazdagabb. Néha-néha feltűnik a tó, vagy néhány vitorlás csúcsa. Illmitz. Vacsizni kellene, de vizet nem lelünk. Itt voltunk legközelebb a tóhoz. Víz utáni sóhajunk az illmitzi kempingben talál értő fülekre. Illmitz határában egy fél órás tétovázás, merre tovább. Távolodunk a tótól, a Nap leáldozik. Tavacskák mellett visz a bicikliút, piciny darabot láthatunk a tó élővilágából is. Most nagyon kellemes tekerni. Annak ellenére, hogy x km van a hátunk mögött. Az x nem meghatározható, mert a kilométeróra felmondta a szolgálatot. Határátlépés - Pamhagen. Gyors iramban tekerünk fertődi szállásunkra. Talán egy kicsit lejt az út is, vagy csak mi szeretnénk minél hamarabb elhallgattatni dinamóinkat.
1994. július 26. kedd Fertőd - Fertőrákos - Fertőd
Fertőd. Délelőtt. Megnézzük a filmesek által még el nem foglalt kastélyrészeket. Délután. Tervezet: Fertőrákos, kőbánya, és strand. Megvalósult: bicikliszerelés nyakra-főre. Z., Z2., és T. többször is meglátogatják a közeli kerékpárüzletet. Mindent megvesznek, majd minden visszacserélnek. Z2. kerékpárja már egyre reménytelenebb állapotban. van. Gy. és mi lányok kb. 16.00-kor nekivágunk a fertőrákosi útnak. A kőfejtő már valószínűleg zárva. ... Sikerült mégis sétálni a hatalmas, monumentális, félelmetes kőfejtőben. Kellemesen hűs és visszhangos. A tetőről szép a kilátás, de Z.-ék még nem tűntek fel a láthatáron. Állítólag utánunk tekernek, ha végeznek. (később: csak Z2. jött már át a strandra.) Azt is elmondhatjuk már, hogy fürödtünk a Fertő tóban. Iszapos és néhány fokkal alacsonyabb a a hőmérséklete a levegőnél. Lassan sötétedik, és még csak félúton vagyunk Fertőrákos és Fertőd között. Megállunk egy út menti kocsmában inni és enni. Mulatságról a szúnyogok gondoskodnak, táncolunk (csapkodunk, legyezünk). Fertőd, kb. 9.30. Z., és T. az ablakban idegeskednek (állítólag). Ugyanis a teakekszet magunkkal vittük, így öt órai teájuk nem lehetett teljes. Holnap új szálláshelyünkre, Mosonmagyaróvárra tekerünk, Z2. hazakészülődik P.-ra.
1994. július 27. szerda Fertőd - Mosonmagyaróvár
A csapat engem kivéve 2 évvel ezelőtt már megszállt a városban. Most egy autós kempingbe készülünk. Ausztrián keresztül rövidebb. Pamhagen - beléptünk Ausztriába. Andau - vissza Magyarországra. Mosonmagyaróvár, kb. 13-14 óra. A város túlsó végében áll a kemping. Benne két kis forró konzervdoboz vár ránk. Két utánfutós lakókocsi. Ha kempingben szállsz meg, soha ne válassz ilyen szállást, nagyon szar!

Egyik kényelmetlen lakókocsink

Ebéd a gyepen. Séta a városban. Sétáló utca, vár. Bekukkantunk az egyetem egy nyitott ajtaján. Preparátumok és csontvázak sora. Vacsora egy templom mögötti kisvendéglőben.
1994. július 28. csütörtök Móvár - Pozsony - Móvár
Keltünk a Nappal 5.30-kor. Indulunk valószínűleg csak 8 órakor (most 7.30). Szorongva egymáson, egymás ölébe fülébe morzsázva elkészítettük a szendvicseket és csatatérré változtattuk M.-ék lakókocsiját. Rajka 9.00. Pénzváltás és A. emlékére egy kis Tic-Tac. Pozsony 10.40. Olyan a hangulatom, mint a csehszlovák ifjúsági és gyermekfilmeknek hajdanán. Hatalmas, komor lakótelepek után felhajtottunk egy hídra, át a Dunán és már a centrumban, hangulatos környezetben voltunk. Ittunk-ettünk és elindultunk a csillár-, lemez-, mérlegkereső körútra. Egy hangulatos sörözőben, ahol a sör is nagyon jó volt, és az árak mégis nagyon alacsonyak, nemhogy mi adtunk volna borravalót a pincérnek, hanem ő nekünk, persze, lehet, hogy csak elszámolta magát, de ezt a nyelvi nehézségek miatt nem sikerült tisztázni. Néha odapislantottunk a házakra, templomokra is.
   
A pozsonyi Szent Márton dóm, vagy Koronázó templom

De a cél egyenlőre a vásárlás. Leginkább lemezvásárlás. Ugyanis az ez iránti igény a leghangosabb. Az árak nem alacsonyabbak, mint nálunk. Hazai termékeiket szinte nem is találni. Csillár nincs, csak mérleg, hanglemez pedig túl kevés, így tovább hallgatjuk Z. jajveszékelését: "Az ember már nem mehet nyugodtan keletre se, ott is csak nyugatot talál. LP helyett CD-t. Hová jut ez a világ?". Talán a várba is el kellene még jutni. Patika múzeum. A néni beszél magyarul. Hadtörténeti múzeum. Vár. Végigszaladunk rajta, mert hamarosan bezár. Korok és bútorok. Búcsú Bratislavatól 19.50-kor.
1994. július 29. péntek
T.-t az állomáson Gy. és Z. integette el. (Utólagos igazítás: Ott hagyták, még el sem integették. Hiteles forrás: T.) Az első nap, amikor addig alhatunk, ameddig csak akarunk. Tévedtem, a fiúk ugyan bevásároltak, de megteríteni nem tudnak, így kénytelenek felkelteni. Dőzsölünk. Péksüti, banán, barack, dinnye, minden, mi szem-szájnak ingere. Éppen ez a baj. Semmi mozgás - sok kaja. Délben ebéd. Városnézés. A sétáló utcán bóklásztunk, vásároltunk és fagyiztunk. T. a 17.31-es vonattal otthonról megérkezett egy igazolvánnyal és egy kulaccsal. Vacsora. Majd a fiúk Dunakilitibe kerekeztek el. (Ez egy érdekes menet volt. Megnéztük a félbehagyott vízlépcső otthagyott félkész műtárgyait, és hüledeztünk az emberi hülyeségen, esztelenségen, és pazarláson.)

Egy magára hagyott zsilip a Holt-Dunán

Lesegetjük, vajon mikor jönnek már. M.-t szeretnénk még felkszönteni, azután csicsi, mert holnap 109 km vár ránk. T. szerint mi tagjai vagyunk a Magyar Autóklubnak, így 600 Ft-ot megtakarítottunk. (Ugyanis a kemping a Magyar Autóklub tulajdona.)
1994. július 30. szombat Mosonmagyaróvár - Tatabánya 109 km
Kelés 6.00. Zs. felavatja nyúlcipőjét. 8.30-kor indulás. 11.00: Győr, vásárlás és üreskalória fogyasztás. 13.00 Bőny. Büfében ebéd és sörözés. Nosztalgiaút a két évvel ezelőtti úton és sörözőben. Kocs. Már lejtőcskék és emelkedőcskék. Tata és Tatabánya között állítólag (N.S. szerint) 0%-os lejtő vár ránk. Tata - Vértesszőlős és a végtelen hosszúnak tűnő Tatabánya. Kaptató, majd a kemping. 2X4 ágyas fa (és lemez) lábak. A kemping medencéjének fagyasztó vizében megmártottuk 109 km után megmerevedő tagjainkat. Vacsora, kártyázás, már mindenkinek leragad a szeme. Holnap kialhatjuk magunkat. Kivétel, aki mos, vagy éppen reggelit vásárol.

Nem éppen remek szállásunk

1994. július 31. vasárnap
Megnézzük Tatát, kb. 10.30-ra érünk be. Fellner Jakab jóvoltából volt látnivaló a városban. (Szinte minden jelentős épület az ő tervei szerint épült.) Vár, templomok, presszók és cukrászdák látogatása. Egyre őrültebb a hőség. Kiskocsma konyháján végre meleget ehetünk (rántott máj, székelykáposzta hússal és anélkül, olcsó és igazán finom). Az Öreg tavat már megnéztük, ebéd után megkeressük a Cseke tavat. Kis utcában hamarosan rátalálunk, az útikönyvben említett reneszánsz műromra közvetlenül a tó partján. Zs. sétára indult, mi többiek letelepedtünk a partra egy víz fölé hajló platán mellé. Mire nem képes a fénykép kedvéért királyunk! Reszketve és a fatörzset ölelve araszolgat be a víz fölé. A fotón Gy. és T. háta is látható. Úton útfélen kutat keresünk. G., Z., T. Tatán maradnak misét hallgatni, R. az Öreg tó partján nézelődik, Zs., M., Gy. megsimogatják a Turult. (Miután felkerekeztünk a tatabányai Kő-hegyre, ugyanis azon áll.) 3 km emelkedő. Kb. egyidőben érünk a kempingbe.
    
1994. augusztus 1. hétfő Tatabánya - Agárd 61 km
Indulás 8.20-kor, első megállás egy felcsúti kútnál. Vértesaga. 12.00 Vereb. Agárd. Őrült forróság. Vajon hol a Nemeskócsag Camping? Nem csak mi nem tudjuk. Szerencsére az egyik helyi boltban akad egy térkép. Zuhanyozás jéghideg vízben. Szállásunk két faház két szobája, a szomszédok csöppet hangosak. (rap és Delhusa John) Ebéd után pihiztünk és "szaunáztunk". Állítólag Z. nem élt meg még ilyen forró nyári napot. Éjszakai fürdőzés. Zs.-t összemarják a szúnyogok. Z.-val felültünk egy ringlispilre, de erről inkább nem írok. No, akkor majd én. Nem is riglispil (magyarul körhinta) volt az, hanem nagyfifi, és mikor vége volt, Z. nagyot hányt. A szerkezetet Bajkonurban használják űrhajóskiképzésre. Űrhajós csak az lehet, aki nem hányik kiszállás után, Z. ezért is nem lett űrhajós, R. ettől még lehetett volna. Alvás. Disco jobbról, balról. Dobgép dübörgés. "Jobb ma egy tücsök, mint holnap egy disco." Abbahagyják. Jó éjszakát!
1994. augusztus 2. kedd
Ma nem szállunk nyeregbe. Székesfehérvárra mentünk vonattal. Megnéztük azt a templomot, ami nem a bazilika, Prohászka Ottokár templomát. Belvárosi séta. Bazilika. Szent István múzeum. Gazdag kiállítás. Nem tetszett mindenkinek. Csók István múzeum. Csók István festményeihez semmi köze sincs. El Kazovszkij festőművésznő képei kicsit különös, bizarr hangulatot árasztottak. Festészetét ezek után a képek után biztosan felismerném. ? formák és hivalkodó színek. a múzeum előtt modern fémelemekből épített, állítólag teljes állapotában működő szerkezet áll. Lassan enni kellene. Spar szupermarket, bevásárlás. Park "hűs" fái alatt ebédelünk és sziesztázunk. T. közben megpróbálja felkutatni a vonaton feladott lapjait. Hogy mit kutat fel? Bory vár. Bory Jenő építész és szobrász a század első felében alkotta. Telis-tele szebbnél szebb szobrokkal és a szeretet jeleivel, verseivel, történelmi alakokkal. Bennem kétféle érzés kavargott. Egyrészről erős kétségeim voltak az alkotások művészi értékei felől, másrészről nagyon meghatott az a hatalmas munka és a művésznek a felesége iránt érzett szeretete, mellyel Bory Jenő szinte egyedül felépítette ezt a hatalmas mesevárat. Vacsi és korai lefekvés, mert holnap 88 km, hegyeken, völgyeken keresztül Nagyvázsonyba.
   
1994. augusztus 3. szerda Agárd - Nagyvázsony 88 km
Kelés 6.00-kor, indulás 8.00-kor. Székesfehérvárnál valami gond volt a tandemmel - szokás szerint. Z.-ék megálltak szerelni a főúton, mi, többiek továbbmentünk, hogy egy kis árnyékot és vizet keressünk. Vártuk Z.-ékat, de nem jöttek. Egyikünk visszament megkeresni őket. Z.-ék eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Így útnak indulunk, jelzéseket hagyva magunk után. Mobiltelefon abban az időben még nem volt, valamint tervünk sem, hogy mi a teendő, ha valaki elveszik. Ezért aztán meglehetős aggodalommal, de továbbtekertünk. Térképünk nincs. Én magam egy élő térkép vagyok. Talán összeakadunk valahol. Úrhida, Királyszentistván, Veszprém. Forróság, hőguta (bedugult a fülem és 37 °C hőmérsékletnél a combomat rázza a hideg.) Hűs fák alatt elfogyasztottuk ebédünket. Ez Veszprémben volt. A szieszta alatt eleredt az eső, hála Istennek. Lehet, hogy valahol az úton Z.-ék eljárták az esőtáncot. Remélem, hamarosan hallunk róluk. A távolban villámlik és dörög. Egyet-kettőt a fejünk fölött is. Mi csak tekerünk dombnak föl és völgybe le. Zs. szerint kérdezzük meg a táblán jelölt benzinkútnál Nagyvázsony irányát. A benzinkút a Nagyvázsony tábla mögött volt. Hurrá megérkeztünk! Elfoglaltuk szállásunkat, egy szoba, tizenöt ágy, tiszta és csendes. Kellemes környezet és csend. Most lássuk T. és Z. általuk írt krónikáját: Ez a nap nem a mi napunk. Nem csak az agyváltó, de a csapat is cserben hagyott minket. Vagy másfél órai "puzzle" játék után sikerült úgy összerakni a váltót, hogy legalább a legkisebb áttétel működött. Hurrá! Útra fel, megkeresni a többieket. Egy óra múltán csüggedten ér vissza a király, s nem szolgálhat jó hírrel a császárnak. A remény a kilátástalanságban, hogy talán a többiek már úton Nagyvázsony felé. 13.00: találunk egy kerékpárszerelőt, aki csak félreért minket, s természetesen nem vállalja a váltószerelést. Váltófutás. T. vissza ez elhagyott utánfutóért, én ismét "puzzle". Sovány eredmény, de a kilincsmű legalább hajt. 17.00: Indulás Fehérvárról. Egész nap se víz, se kaja. Most legalább víz és sok szőlőcukor. Irány a 8-as főút. Mennyivel jobb a kedvünk, ha halad a tandemünk. Ebéd, uzsonna, vacsi, egyszóval végre kaja Öskün, 18.00-kor hírek a rádióból. Még nem keresnek minket, ill. gyanúsan sok a helikopter, s szerintem követnek. Veszprém. A sötéttel kiderül, hogy a lámpánk se jó, rövid szerelés, vidám esti biciklizés. Leforrázott megérkezés. A G. azért csak G. marad. T.-ék megérkeztek Nagyvázsonyba. Ők is a benzinkútnál akarták megkérdezni, merre tovább. Ott már mi vártuk őket. Egész este lestük a kaput, vajon mikor fordulnak be. Vacsival vártuk és megvártuk Z.-ékat, mégsem örültek igazán célba érésüknek. Vita és csend. Miért jó egymás füle mellett elbeszélni?
1994. augusztus 4. csütörtök Nagyvázsony
Egész napos lustulás. 9 óra után kelés és kevéssel 11 óra előtt reggeli. Megspóroljuk az ebédet. Postamúzeum, Néprajzi Múzeum, Kinizsi vár. Temetőben Kinizsi építette kolostor romjai. Gy. meleg vacsorát készített nekünk. Kicsit sós lett, de milyen változatos. Próbálkozhatna máskor is. Tespedés, olvasgatás. Holnap Veszprém. Z. első útja a hanglemezbolt lesz, amire a telefonkönyvben bukkant rá.
1994. augusztus 5. péntek Veszprém
Zs., T., Z., és R. a nyolc órási busszal mennek be Veszprémbe. Irány a Hungaroton hanglemezbolt. Sikerrel jártunk, Z. gyűjteménye 20 lemezzel lett gazdagabb és mi két templom élményével. M.-ék kb. 11.00-kor érkeztek meg. Elindultunk a várba. Tűztorony. Bábkiállítás. Csoportkép Süsüvel (a sárkánnyal).

Templom (talán Szent Imre oltárképpel). Gizella templom, a magyar királynék koronázási temploma. Egyházművészeti gyűjtemény. Mai festők ikonjainak kiállítása. Látkép a várból. Z. már farkaséhes, így a többieket otthagyva, R.-val az önkiszolgálóba sietnek ebédelni. Befutnak a többiek is. A király hasa tele van, nyugodtan folytathatjuk tovább a városnézést. Szűk utcákon barangolunk. Sötét, füstös kiskocsmában sörözés. Z. a legtávolabbi, még látható templomot szeretné megnézni. Kaptatók után elérjük a neobarokk stílusú templomot, ahonnan a várra nyílik kilátás. Néhány lépés után ismét a belvárosban vagyunk. Fagyizni szeretnénk. 1 gombóc 20 Ft. (Ez akkor sok, vagy kevés lehetett? Azt hiszem, hogy sok!) Csavaros fagyit eszünk, majd felülünk a Nagyvázsony felé induló buszra. Vacsora és kártyázás.
1994. augusztus 6. szombat Nagyvázsony - Szombathely 112 km
A túra utolsó napja. Nem készítünk szendvicset és nem kelünk fel fél hétkor! Rémült ébredés, 7 óra múlt néhány perccel. Nem csipogott az óra? Nem is csipoghatott, mivel királyunk 7.45-re húzta. (Ne?) legyünk bosszúsak, ha nem tudunk időben elindulni. A mi hibánk. Zs. bevásárol, reggeli, 9.00 körül indulunk. Úrkút, Ajka, Bakonygyepes. Gyönyörű szép vidék, talán manók és boszorkányok is laknak ezen a vidéken. Nyugodtan haladunk. A csapat két részre oszlott. A tandemmel váltó nélkül nehéz a hegyek között haladni. Mindenki hallgatag, még a legfelsőbb körök is. Mersevát, áthaladunk a "Merse" felett (Marcal). Celldömölk, Sitke, Sárvár. Fagyi. Vát - elverjük a maradék pénzünket. Gy. az utolsó 4 egész forinton szódát kér. Üres a közös buksza, lassan véget ér a túránk. Szombathely - búcsúzás. Csak a szépre emlékezzünk!
Összegzés
Volt egy kis hasonlóság a két évvel azelőtti túra és a mostani között, de ezt leginkább csak az útvonalban sikerült kifejezni. Ez már egy annyira (túl)szervezett túra volt, hogy Z.-vel előtte autóval is előnéztünk némely útvonalat, bár ez szerintem felesleges, a sikert a hatalmas előkészületek nem garantálják. Nagyon komoly technikai problémák léptek fel, ezek az embereket próbára tették, és nem minden esetben sikerült kiállni a próbát, itt most természetesen a csapat székesfehérvári szétszakadására gondolok. Ezt leszámítva különösebb gondunk nem volt, mindenki élményekkel gazdagodva, fizikailag megerősödve tért haza.