Apróságok 2023

Nehezen döntöttem el, hogy milyen címet adjak a 2023-as leírásoknak, de végül is megszületett a cím is, jóval később, mint ahogy a leírást kezdtem. Amire utalni akartam vele, hogy ebben az évben nem volt nagyszabású tekerés, a legtöbb túra viszonylag rövid volt.
Ebben az évben kicsit később kezdődött az idény, sokáig vacakolt a torkom, nem lett volna jó hideg levegővel terhelni, az első jó nap március vége felé volt, így egy rövid bemelegítős Vép - Tanakajd körrel kezdtem. Megdöbbentő, hogy az utak mellett mennyi szemét van az árkokban, tudom én, hogy nem minden ember szemetel, de hogy ilyen sokan, merthogy sokan, az botrányos. Ez a mi országunk, a mi hazánk, a mi bolygónk, nincs több, csak ez az egy, nem értem, miért nem vigyázunk rá!
Április első vasárnapján délelőtt még jó idő volt, akkor kellett volna tekernem, délben esett, délután viszont már erős és hideg szél fújt, hiba volt, de akkor mentem ki egy városon belüli nagyobb körre, ami viszont egyáltalán nem volt kellemes, sajnos az április, ahogy mondják is, szeszélyes.
Nagypénteken feltettem a biciklit a vonatra, Lövőnél szálltam le, Zsiránál kimentem Ausztriába és a zöldhatáron át Ólmodnál jöttem vissza Magyarországra. Hiába jelzett az előjelzés északi szelet, délután Kőszeg után pont hogy déli szél fújt, ezért (is) eléggé elfáradva értem haza, pedig a kilométer nem volt túl sok, utólagos számításaim szerint 52.
Május egyik szombatján barátommal Zalaegerszegre mentünk biciklivel, azért pont oda, mert északi szél fújt és nincs is jobb egy segítős hátszélnél. Jártunk országúton, kerékpárúton, murván és a zalai dombok füves útjain is, én mindet szeretem, barátom inkább az aszfalthoz szokott ragaszkodni, de most nem mutatta, hogy bármi is ellenére lenne. Furcsa volt a "kihalt" falvak látványa, Zalaegerszegig még egy sört sem tudtunk inni, mert nem találtunk egyetlen nyitva tartó falusi kocsmát sem, mi lesz így ebből az országból? - kérdezte barátom. Viszont Zalaegerszegen jó volt biciklizni, sohasem bicikliztem még Zalaegerszeg belvárosában. Azért haza inkább vonattal jöttünk, mert ránk sötétedett volna.
Június közepén Óház kilátó, Hörmann-forrás, gombászás kísérlet, találtam hármat. Idei év eddig nem a gombákról szólt.
És még egy zalaegerszegi kirándulás, nem sokkal később egy másik barátommal, de ez egészen más volt, máshogy jó. Alsórönökig vonattal mentünk, majd feltekertünk a csörötneki kilátóig. Kondorfa érintésével Őriszentpéter következett. Aztán Zalalövő, Bagod, Zalaegerszeg, itt megy egy nagyon jó minőségű kerékpárút.


Útszéli harcos

Az idő fülledt volt, a Nap, ha nem is perzselően, de eléggé nyomasztóan sütött. Mindezek ellenére ez egy egészen kiváló túra volt. Zalaegerszegen fagyiztunk egyet és jól megkritizáltuk egy esküvői szertartás vendégeinek az öltözködését. Vonattal jöttünk haza, és azt, hogy aznap este egy nagy vihar volt Egerszegen, már csak a másnapi hírekből hallottuk. Nálunk is volt eső, estére eléggé lehűlt a levegő. Egy nagyon emlékezetes és csodás nap volt ez is.
Egy július eleji szombaton volt egy szintén meleg napos túra, amit eredetileg Ausztriába terveztem (a. terv). De mivel barátom azt kérte, hogy most ne oda menjünk, Zalaegerszegre mentünk volna vonattal, és onnan vissza a déli széllel (b. terv). Viszont a vonatmenetrendet kissé benéztem, úgyhogy a c. terv lépett érvénybe. Ez a kör Szombathely, Balogunyom, Ják, Szentpéterfa, Körmend, Egyházasrádóc, Balogunyom, Szombathely lett végül. Elég meleg volt, le is égtem, viszont jókat beszélgettünk, és a sportérték is megvolt.
Július közepén elmentem Nárai-Pornóapáti erdőbe, inkább gombázni, mint biciklizni, de nem találtam gombát.
Július utolsó szombatján feltettem a biciklit a vonatra, amellyel Sárvárig mentem. Gérce után a Farkaserdőben megkerestem a Hidegkúti Vadászházat, idáig vezet az aszfaltút. A vadászház és környéke meglehetősen impozáns, látszik, hogy a legális vadászat nem a szegényebb néprétegek szórakozása, ellenben a gazdagoké. A Scherg Lőrinc kilátóig már kavicsos út vezet, a kilátó több úton is megközelíthető. Egészen új, még nem kezdte ki az idő, de a madarak és a darazsak már megtalálták benne a helyüket.


Scherg Lőrinc kilátó a Farkaserdőben

Hazafelé Gércéig és Sárvárig ugyanazon az úton mentem, mint amelyen jöttem, Sárvártól viszont Bögöt, Porpác és Vép érintésével az erdőn át jöttem haza.

Tour de Mur 2, a Mura-túra

Augusztus legelején egy valóban különleges négy fős csapat gyűlt össze egy rövid kis kétnapos túrára. A terv az volt, hogy vasárnap este kimegyünk Grazba vonattal, másnap a Mura mentén legurulunk Gornja Radgonáig (Bad Radkersburg), majd harmadnap jövünk, amíg erőnk bírja, Szentgotthárdig, vagy akár Körmendig és onnan vonattal jövünk haza.
A baj csak az volt, hogy az előtte lévő napokban hatalmas eső zúdult Szlovéniára, nem főképp oda, de azért arra a területre is, ahová mi készültünk, például a Murán nagy árvizeket jeleztek. Nagyon is aggódva figyeltem tehát az időjárás előrejelzéseket és ez az aggódás nem volt alaptalan, Szlovénia rövid történelmének legnagyobb katasztrófáját élte át azokban a napokban.
A jól kidolgozott útitervünk már a legelső fázisban nehézségekbe ütközött, ugyanis a Rába áradása miatt megszűnt a vonatközlekedés Szentgotthárd és Mogersdorf között, ez a késő délutáni indulás miatt azért több volt apró kellemetlenségnél, de megoldottuk a következőképpen. Levonatoztunk Szentgotthárdra, lepattantunk a vonatról és sovány malac vágtában elkerekeztünk a 22 kilométerre lévő Fehringbe, ahol elértük a Grazba induló vonatot. Grazban nem a főpályaudvaron szálltunk le, hanem kettővel előbb, az Ostbahnhof-Messén, így a szállásig alig több, mint egy kilométert kellett csak tekernünk. Ezen az állomáson van egy elég nagy kerékpártároló, azonban olyan biciklit, amelyiknek kicsit is jobb nyerge van, nem ajánlatos ott hagyni, mert a nyereg nem sokáig lesz rajta, egyszerűen ellopják, mi is számos nyereg nélküli drótkerekűt láttunk ott. A szállás teljesen perfekt volt, kicsit steril, viszont abszolút személytelen. Online előre ki lett fizetve, kaptunk egy kódot, amellyel bejutottunk a szállásra és úgy mentünk el onnan, hogy fogalmunk sem volt, kivel állunk kapcsolatban, ez az igazi XXI. századi elidegenedés. Igen, végül is csak egy szolgáltatást vásároltunk, amit az árának megfelelő minőségben meg is kaptunk.
Másnap reggel a közelben lévő boltok közül a Billát választottuk, reggeli után elindultunk az aznapi fantasztikus 91 kilométeres utunkra. A XXI. század kétségtelen előnyei közé tartozik az okostelefonon elérhető útvonaltervező, az én kedvenczem (sic!) a mapy.cz. Rövid kis kacska utakon hamar a Mura mellett találtuk magunk és az azonnal látszott, hogy a nagy árhullám már levonult a folyón. Graznál a folyónak olyan sebessége van, hogy valószínűleg bármekkora víztömeget képes levezetni és ez innentől egy hosszú szakaszon még így is van. Amikor később, a Muraközben a folyó kiér a sík területekre, az addigi gyors folyása lelassul, a víz mennyiség viszont adott, na ekkor van a baj. Mi az R2 számmal jelzett, Murradweg nevű kerékpárutat igyekeztünk követni, ez még a GPS-es alkalmazás segítsége nélkül sem túl nehéz, rendkívül jól ki van jelölve az út, gyakorlatilag nem lehet rajt eltévedni, már ha valaki pont ezen akar menni, de erről majd később. Az út minősége osztrákosan tökéletes, amikor helyenként autóútként is funkcionál, gépjárművel akkor sem nagyon lehet találkozni, még a falvakban sem. Kerékpáros is kevés volt, a túrázókat valószínűleg elriasztotta az előző napok szörnyű időjárása és az árhullám.


Kerékpáros pihenő a Wildon-tónál
(itt ittunk, de csak majdnem citromos "kapuccsínót")

Néhány helyen voltak ugyan árvíz miatti lezárások, kordonok, meg behajtani tilos táblák, de mi ezeket egyszerűen nem vettük figyelembe, tudnivaló, hogy a magyar egy nem túl szabálykövető nép ... A felsőbb szakaszokon nem is volt ezzel gond, de Bad Radkersburg körül már voltak olyan szakaszok, amelyeken nem a lezárások, hanem a tényleges kiöntés miatt nem nagyon lehetett már áthajtani. Itt kis kerülőre kényszerültünk, egyik ilyen részen egy, a helyi viszonyokat ismerő lelkes osztrák nyugdíjas kerékpáros bácsika vezetett bennünket a járható szakaszig. Az osztrák-szlovén határt átlépve Gederovci előtt még megvacsoráztunk a Vörös vendéglőben, majd elfoglaltuk a Petanjci előtt lévő szállásukat, amely egy lovasiskola mellett, egy tóparton található és amely még a grazi szállásnál is hmmm ... sterilebb volt. Tényleg mindkét szállás szuper volt, csak akadtak felszereltségbeli hiányosságok, nem értem például, ha futja egy csili-vili, hiper-szuper mosó- és szárítógépre, akkor egy egyszerű kávéfőzőre miért nem.
Az időjárással óriási szerencsénk volt, az első nap is jó volt, de a második egy igazi napsütéses, nem túl forró augusztusi nap lett. Déli szelünk volt, mi pedig északnak tartottunk, ez is ritkaság. Utunk első felében kicsit nagy volt a közúti forgalom, ezt egy biciklis sem szereti. Később jobb lett a helyzet, viszont jöttek a dombok, amelyek látványra gyönyörűek, viszont néha kisebb nehézségeket okoztak. A magyar határt Felsőszölnök előtt léptük át, Felsőszölnökön kicsit megpihentünk, majd Szentgotthárdon is. Itt sikerült kifognunk egy nem túl nívós vendéglőt, a nevét fedje a feledés jótékony homálya. A szentgotthárdi vonattal mentünk "haza", aztán ki-ki onnan tovább, ahogy dolga vitte.
Ez egy minden szempontból hihetetlen túra volt, már a csapat maga is az volt. Az időjárás majdnem kifogott rajtunk, de aztán itt is minden a lehető legjobban alakult. Két alkalommal "lett" elég veszélyes szituáció, de mindkettőt megúsztuk. A csapat szupertökéletes volt, a hangulat úgyszintén, magam részéről ezt a túrát mindenképp a legszebb emlékeim között fogom számon tartani.

Augusztus végén többször is elmentem gombászni kerékpárral, például a nárai és a vépi erdőbe is. Jelentősebb volt a kőszegi-hegyi túra, ami elég erősre sikeredett, mert nagyon meleg volt. Hétforrás érintésével a határ mentén mentem a Hörmann forrásig, szeretem azt az utat, mert autók elől le van zárva, és elég távol van mindentől. Összesen két kerékpárossal találkoztam, gyalog nem nagyon jár erre senki, hiszen jelölt turistautak sincsenek. Sokat kellett menni a gombákért, vargányát már nem találtam, az őzlábak viszont szép frissek voltak. Váratlanul fárasztó menet volt, a másnapot pihenéssel töltöttem.
Szeptember első szombatján kissé nehezen szedtem össze magam, de ismét elindultam egy gombászós-bicikliző körre a Dozmat, erdei út, Nárai útvonalon. A projectnek a kerékpáros része sikerült, viszont gombát sajnos egyet sem találtam.
Ez után már nem nagyon mentem sehová, október közepén barátommal amolyan levezetésféleképpen tettünk egy Nárai - Ják kört.
Illetve megvolt még másik barátommal a szokásos mindenszenteki kerékpározásunk, ami ez évben kicsit előbbre, október végére esett. Sárvárig autóval vittem el a bicikliket, onnan indult a túra. Gércén keresztül Farkaserdőre mentünk, megnéztük a Scherg Lőrinc kilátót, Farkaserdőn szedtünk néhány gombát, a sok eső ellenére nem volt nagy hozam. Visszafelé Sárváron megnéztük a Simon-Júdás napi vásárt, majd a büki gyógyfürdőben ejtőztünk egyet. Egy egy igazán szuper-kellemes wellness-nap volt, jó lezárása a 2023-as évnek.