Őrség-Zselic 1996

11 évvel ezelőtti túránkról magamtól írnék most nektek, ha emlékeznék annak részleteire, de sajnos, ez nem így van. Ezért ismét a hajónaplóra kell hagyatkoznom, az abból vett írások fekete színűek, jegyzeteim, kiegészítéseim, és gyér emlékeim pedig zöldek. Most, így utólag azt kell mondanom, hogy elég gyengének találom az az évi naplót, talán az eddigi leggyengébbnek, és külső szemlélőnek lehet, hogy nem is túl jó azt olvasni. Mégis, mivel a résztvevők számára elég az emlékek felidézéséhez, nem nagyon egészítem ki az ott leírtakat, csak ahol valamiért nagyon szükségét érzem. Történt néhány olyan dolog is, ami a hajónaplóból kimaradt, viszont emlékeimben élnek, ezeket mégsem írom le, vannak dolgok, melyeket jobb, ha megtartunk magunknak. Elég kevés fénykép maradt meg a túráról, ennek az okát sem tudom.
Részlet a "hajónaplóból". Jelen vannak: A., Zs., M., S., T., Gy., T2., K., G., R., Z. Ez bizony 11 fő, tehát a csapat nagy volt, valamikor imádtam nagy társasággal kerekezni, ma már nem nagyon tolerálom annak negatív hatásait.
1996. július 20. szombat
A naplót többen is vezették, hogy éppen ki volt az elkövető, néha kiderül, néha nem . Az írások helyenként nehezen olvashatóak, de úgy kell nekem, tanultam volna meg olvasni! Ezzel nem bántanám meg a szerzőket, ha ők akkor nem dolgoznak, mára ezek az részletek feledésbe merültek volna, úgyhogy inkább köszönet nekik! Indulás állás 915. Érkező állás 1003. Megtett táv: 88 km. Rekord kísérlet. Kis késéssel 8.10-kor indultunk.

A kezdő tizenegy, vagyis itt még csak tíz

Rövid közjáték az útvonallal kapcsolatban, majd Bucsun (falun) keresztül irány az átkelő. itt csatlakozott hozzánk T2. Burgenlandban szinte az összes jelentősebb emelkedőt megmásztuk: Großpetersdorf, Rohrbach, Kohfidisch, Punitz, Güssing útvonalon. Güssingben "majdnem" sikerült feltekernünk a várba, de aztán mégsem, mert még tolni is csak kisebb lázongás után voltunk hajlandók (a biciklit). A vár szép, de huha milyen magasan épült.
   
Itt derült ki, hogy az A. tériszonyban szenved. Pisiltünk és ittunk, majd ebédeltünk is, táskából. Aztán irány az immár egyre közeledő határ. Úgy látszik, erre az útra is jutott bőven az emelkedőkből. Néhányat, hogy tovább gyönyörködhessünk benne, gyalogosan másztunk meg. Sőt, olyan is akadt, amit többször is, mert majdnem minden út a határhoz (Rómába) vezet, csak pont az nem, amin mi olyan büszkén haladtunk. A határátkelőn hosszú sor, de mi kerékpárral percek alatt átértünk. Ez volt Rábafüzes. Irány Szentgotthárd. Itt egy kis templomnézés után végre sörözés, bevásárlás. Utolsó erőnket összeszedve még utoljára biciklire szálltunk, meg sűrűn le, és megmásztuk a maradék dombokat is, így értünk 18.20-ra Apátistvánfalvára. Még egy domb, és már fent is voltunk a turistaházban, ahol meleg vacsi várt minket. Büféztünk, majd zuhiztunk, és este tüzet piszkáltunk. Mindenütt jó, de a legjobb, ha most bezárom az ajtót, nehogy éjjel bejöjjenek ezek az inbecilis turista társaink, csak úgy kezet mosni, mert még lekever nekik a K. két nagy pofont.
Zs. széljegyzete: Arról volt szó, hogy a Güssing előtt vannak jelentős jelölt, illetve képzelt emelkedők, ehelyett... Biciklitúráról volt szó... Jó lenne néha leülni a nyeregre! ... Elején: G. és Gy. felváltva antidepresszánsként bicikliztetett Z. mellett, hogy (Z.) elviselje a trónfosztást, s még inkább az azzal járó demokratizmust. K.-nak teljesen igaza van, az író úr nem ért (egyelőre) a következetes neveléshez. Apátistvánfalva előtt kicsinység leesett a vércukrunk, s "emmiján" fonnyadt zsemlyéken rágódtunk, de az "embermarha" sok mindent kibír, s hamarjában mozgósítani kezdte a zsírtartalékokat, másoknál, sajna, másfajta szövetféleségeket bontogathatott (unisex alkatúak). Nagyon erős nap volt, nem a megtett kilométerek miatt, viszont az osztrák hegyek, és dombok, valamint az Őrség tényleg minden erőnket kivették.
1996. július 21. vasárnap
A hajónaplóban más az íráskép, nehezen olvasható, de ki fogom egészíteni valahogy. Útvonal: Apátistvánfalva, Orfalu, Farkasfa, Szalafő, Őriszentpéter, Bajánsenye, Magyarszombatfa, Velemér, Szentgyörgyvölgy, Magyarföld, Kerkáskápolna, Bajánsenye, Őriszentpéter, Apátistvánfalva. Ez a csapat útvonala volt. Z. és T. az utat nem tette meg. Megtett táv 73 km, de a csapat nagyobb (legjobb) részének + 10 km. Ébresztő viszonylag időben, majd a tegnap vásárolt reggelit pusztítottuk el, hogy legyen erőnk a kis kirándulásra. Indulás után első cél, hogy kávét kerítsünk a megvonási tünetekkel jelentkezők számára. A probléma csak Szalafőn oldódott meg, addig hiába keresgéltünk. Szalafőn még megtekintettük a Papszert és a Pityerszert is és egy kis múzeumfalut, ahol sütkéreztünk kicsit a napon, majd némi alku után viszonylag olcsón fizettük ki a belépőt. A néninek nem jött össze az üzlet ? Zs. elkérte a belépőjegyeket. Az utolsó mondattal T. arra utalt, hogy már akkor is divat volt a "nyugtaadási kötelezettség elmulasztása".

Szalafő, Pityerszer

Az ezután következő faluba büszkén lejtőn zúgtunk be, de szenvedve, emelkedőn küszködve távoztunk. A cél Magyarszombatfán jó ebéd a kocsmában. Előtte még Őriszentpéteren megnéztük a középkori templomot és Magyarszombatfán egy fazekast, az ebéd elmaradt, az idő 14.15 és kocsmában semmi ehető nincs. Z.-nak ez túl sok, pontosabban kevés, ezért úgy dönt, kaja nélkül nem megy tovább, inkább visszafordul, követtem. Tehát a mai napló írója T. A következők csak kettejükre vonatkoznak. 15 perc után Bajánsenyére értünk vissza, ahonnan továbbálltunk Őriszentpéterre, mivel csak egy óra múlva tudtunk volna enni. Őriszentpéteren viszont nagyobb szerencsével jártunk és 15.15-kor már ebédeltünk, majd teáztunk és vártuk a csapatot, miközben fagyi és 18.00-kor vacsira palacsinta és tea, miközben a többiek is megérkeztek. Mi, többiek egy nagyon szép és hangulatos kört tettünk meg a fentebb részletezett útvonalon, kedélyállapotunkat csak némileg befolyásolta az előbb említett szétválás. Némi kódorgás után hazafelé vettük az irányt. Szinte megállás nélkül tettük meg az utat, a sietség egyik fő oka az volt, hogy mindenki fázott, minthogy lement a nap, lehűlt a levegő. Este a fürdésnél melegítettük fel elgémberedett tagjainkat, vacsoráztunk, majd szunyi. A következőket másvalaki jegyezte le: Ahelyett, hogy csak a kajálással törődnétek, láttunk még Őriszentpéteren egy régi-régi templomot, Magyarszombatfán egy régi-régi fazekasházat, egy újabb fazekasmestert, aki percek alatt használható ibriket formázott! A legjobbak átutaztak Velemérre, ahol megtekinthettek egy régi-régi (réges régi) Árpád-kori temlomot, foltokban megmaradt freskóival. "Csak azt mondd, hogy ennyi megérte..."
1996. július 22. hétfő
Megint más az írnok, írása jól olvasható. Útvonal: Apátistvánfalva, Kétvölgy, Felsőszölnök, Szentgotthárd, Máriaújfalu, Apátistvánfalva. Megtett táv: 42 km. Ébresztő 8.00-kor. Reggeli előtt éhgyomorra megmásztuk a T.-vel az Apáti dombot. Bevásároltunk és élelemmel megrakodva tértünk meg a kis csapathoz. Reggeli a B.B-vel. Végre van fésűnk és fogkefém. Irány ismét a domb és hegyen völgyön át Kétvölgy. Ott az idős "népművészet mesterét" tekintettük meg, és a sok sok szép kerámiát. Majd rövid kör, sok idő és kérdezősködés után, immáron megszavazva elindultunk Felsőszölnökre előbb a fehér alapon semmi, majd a fehér alapon piros turistajelzésen. Az eleinte szilárd burkolatú út hamar erdei ösvénybe, majd mocsaras semmibe csap át. Felváltva szidjuk a Gy.-t és az utat, s erre jó sok időnk marad, mert az út bizony hosszúra sikerült az erdőben. Kisebb lázadás készül, mire kikeveredünk az erdőből. Felsőszölnök és kocsma. Aztán vert hadunkkal irány Szentgotthárd. Ebédünket (16 órakor!!!) a Sikátor vendéglőben költöttük el, majd mindjárt vacsi után néztünk. Délután (este) a máriaújfalui tónál fürdőzés és kártyázás volt a program. Este 20.00-kor indultunk vissza a szállásra. Vacsi, pénzgyűjtés, zuhi és pihi. A következőket valaki más írta: Megjegyzés: "Köszönjük, rántott sajt? Azt már nem kérünk." Ki szidta nagyon Gy.-t? "Én nem." Milyen vert hadak? Én nem is láttam olyat! Az utak mind Rómába vezettek, de el is mentek Rómába a húsvéti harangok után. Valami átható szagot terjeszt... megvan... Erről a szakaszról azt kell tudni, hogy Kétvölgy és Felsőszölnök között nincs út, semmilyen sem. Én azonban biztos voltam benne, hogy át fogunk jutni, például az erdőn keresztül menő turistaúton, és ez így is történt. Valóban, ott nem lehetett kerékpározni, de én magam természetszerető ember volnék, és szerintem nagyon szép utunk volt, bár kétségkívül hallatszottak negatív hangok is.
1996. július 23. kedd
A mai írnok ismét T., az ő nehezen olvasható írásával. Útvonal: Áttelepülés Valkonyára az Apátistvánfalva, Őriszentpéter, Nagyrákos, Kerkafalva, Csesztreg, Lentikápolna, Iklódbördőce, Páka, Kányavár, Lasztonya, Bázakerettye, Borsfa útvonalon. Távolság: 97 km. Az elindulás 6.30 helyett 6.50-kor, kászálódtunk ki az ágyból. Gy. és A. bevásárlása után jóízűen megreggeliztünk, közben riogattuk magunkat az előttünk álló nehézségekkel. 8.30 környékén sikerült is elindulnunk, bár első körben nem jutottunk túl messzire, T2. betegeskedő kerékpárja miatt. Szalafőn kávézás és kerékpárszerelés.

Pihenés és reggeli kávézás

A lányok, A. és S. kíséretében 10 óra körül elindultak, mi pedig (T., T2, Gy. és Z.) gumit ragasztottunk, 10.45-kor végre mi is gépre szálltunk. Intenzíven tekertünk végig Csesztregig, ahol sörözés, T2. ismét kerékpárt szerelt, a változatosság kedvéért most a csomagtartó csavarja hagyta el szolgálati helyét. Gy. kaktuszgyereket csent. 12.45 előtt már Lentiben voltunk, a lányok épp akkor jöttek ki a boltból.

Bevásárlás Lentiben, vagy Lenti-Mumorban

Őriszentpétertől az út egyébként az eddigiekhez képest gyógyszanatórium volt. Ebéd után még meglepetés péksütit is kaptunk. ... Eleinte még kellemes sík terep, majd utána a szokásos emelkedők és áldott lejtők. Pihenéskor szokásos sörözés egy diszkontboltban. A táj szép, az emelkedők hosszúak, de megmászhatók. A valkonyai bekötőútnál érzékeny búcsút vettünk G.tól, akit egy ideig nélkülözni fogunk. T2. és Gy. kikísérték az állomásra, mi a falu felé vettük az irányt. Valkonyáról azt kell tudni, hogy B.B. baráti körével már többször voltunk itt, hosszú hétvégéken, vagy szilveszterezni, ha valaki a világtól kicsit el akar vonulni, keresve sem talál jobb helyet ennél a kicsinyke, barátságos zsákfalunál. A helyiek a régi, már nem működő iskolát alakították át szerény, de olcsó turistaszállássá. Most túránk egyik állomásául választottuk e falut.12 személyes szobában kaptunk szállást. A kisház jól felszerelt és nekem szimpatikus. Már vannak itt üdülők, Gyuri bácsiék.. Zuhanyozás után vacsora, majd általános semmittevés. Miután T2. és Gy. is megkajáltak, néhányan kártyázással múlatták az estét. Valaki más bejegyzése: A "sörölőhely" megett kisvasút visz el, amelyre a R.-nak és Z.-nak félárú igazolványa van. Aztán még több helyütt előfordul. Mumort is megtaláltuk.
1996. július 24. szerda
Szépírású naplóvezető: Ma nem ültünk kerékpárra, illetve csak néhányan: Reggel Gy. és A., ők mentek ugyanis Becsehelyre bevásárolni. Az A.-t erre úgy lehetett rávenni, hogy a Gy. megcsillantotta előtte a kávézás reményét. Mi, ki amikor bírt, 8 és 9 között keltünk. Előkészültünk a reggelihez, és a helyi boltból kávét is kerítettünk. Reggeli után, kis híján délben, gyalogosan elindultunk Oltárcra egy földúton. Közben meghódítottunk egy magaslest. Oltárcon majdnem sikerült kocsmában söröznünk, de aztán már az is csodának számított, hogy a boltban hozzájutottunk. (a sörhöz?) Visszafelé egy hosszabbnak mondott úton indultunk el Valkonya felé. Az út minden várakozáson felül teljesítette a hosszúságába vetett reményeinket. Ritkán haladt emberek által ismert és járt részen, viszont néha éppen a célunk felé vitt. 16.00-ra így is sikerült visszaérkeznünk a szállásra. Kisség megkésve ebédeltünk (ez lassan már szokássá válik). Délután kártyáztunk, majd miután a G. megérkezett, a S.-nak intettünk búcsút. Este főztünk. Én is (mármint a napló írója) raktam a tüzet. Még az a szerencse, hogy más is, így volt mi fölé helyezni a bográcsot. Sokan főztek sok embernek, mindenki csinált valamit, én speciel piszkáltam a tüzet. Közben megvertek kártyában és elkészült a vacsora. Nagyon finom volt és nagyon sötétben ettük. Másvalaki megjegyzése: Legkevésbé S. izgatta magát, legalábbis kívülről, hazaér-e. A gondnoknak csömöre van a gombától, pedig milyen szépek! T2. bevásárló cekkerrel igyekezett hazafelé, vígan az erdő át. A vacsora főként T. támogatásával készült el. Ha ő, illetve a lányok nincsenek, rághattuk volna a kártyalapokat. viszont megtanult bográcsban főzni. Nyílt viták a paprikás krumpli főzési műveleteinek hogyanjáról. De! ... , olyan finomra sikeredett, hogy félve gondoltam az éjszakára. Hát ... semmi! A kártyáról meg annyit, hogy szögény asszonyok sem tudják, kihez mönnek feleségül...
1996. július 25. csütörtök
Még a tegnapi naphoz megjegyzendő, hogy a vacsora után, még éjfél előtt nekiálltunk kártyázni, ami aztán bőven átnyúlt e napra. Reggel T2. hazafelé vette az irányt és mivel korán indult, még elbúcsúzni sem tudtunk tőle reggel. Ismét 9 óra után keltünk, majd reggeli, és utána ötletbörze, "játékok esős napokra" címmel. Z. játszotta az ötletmester szerepét, végül a kártyában maradtunk. K. és jómagam, míg a többiek játszottak, letekertünk Becsehelyre bevásárolni. Mire visszaértünk, már elérkezett a szokásos délutáni ebédidő. A tegnapi paprikás krumpli és tejbedara volt étlapon. Délután kártya, séta, kerékpározás, tehát szabadprogram. Este 9-kor ? még éjfél előtt szunya a holnapi utolsó nekirugaszkodás előtt.
1996. július 26. péntek
Útvonal: Valkonya, Nagykanizsa, Böhönye, Kaposvár, Simonfa. Megtett táv: 112 km. Ébresztő 6.30 és 7.00 között. Bevásárolni nem kellett, a reggelivel és a készülődéssel mégis elszórakoztuk az időt. 9.00-kor sikerült elindulnunk. Még meghallgattuk Gyuri bácsi utolsó intelmeit, majd a valkonyai elágazónál búcsút vettünk K.-tól és A.-tól. Ők haza-, mi továbbmentünk. K. és A. Borsfa, Bak és Vasvár érintésével hazatekert Szombathelyre, állítólag nagyon jó, de nehéz útjuk volt. Kanizsáig a borzasztóan forgalmas és vacak 7-es úton kerekeztünk. Kanizsán OTP automata után koslattunk, majd továbbtekertünk Iharosberényig. Ott megszavaztuk, hogy továbbra is a 61-es úton menjünk. (A G. nagy bánatára.) Böhönyén egy parkban költöttük el az ebédünket. Aztán tovább, egészen Kaposfőig, ahol dinnyéztünk. Már Kaposvárt elhagyva állapítottuk meg, hogy nem találtunk boltot, ahol bevásárolhattunk volna. Ezért elváltunk a lányoktól, akik tovább kerekeztek a cél irányába, mi fiúk pedig, vissza Kaposvárra bevásárolni. Rövid keringés után egy helyi "paraszt bácsi" útbaigazítása alapján boltra leltünk. Gyors bevásárlás és még gyorsabb tekerés után mi is megérkeztünk Simonfára.

Megfogyatkozott csapatunk, házigazdánk, és az ő kutyája

A szállás a dombtetőn van, kicsit nedves, kicsit igénytelen, de tető van a fejünk felett (no meg nagy és gusztustalan bogarak!). Vacsora, a Gy. marhahúslevest, a lányok túrós tésztát főztek. Jól belaktunk, már csak a zuhira maradt erőnk, és ki-ki ágyát érintve azonnal elaludt.
1996. július 27. szombat
Útvonal: Simonfa, Bőszénfa, Gálosfa, Kaposgyarmat, Cserénfa, Simonfa. Reggel komótosan keltünk fel. 9 órára lementem boltba, hoztam még némi kaját nehogy éhen pusztuljunk. (A mai nap írója is T.) Mire visszaértem, a többiek is ébredtek. A bőséges reggeli után 10.30 környékén indultunk el utolsó kerékpározgatásunkra a 4 fa túrára. Bőszénfáig a 67-es úton mentünk, ami rögtön húzós és hosszú emelkedőt jelentett. Innen Gálosfára tartottunk. Mindkét helyen megnéztük a templomot, melyek díszítése hasonló, vagy ugyanolyan elemekből építkezett. Az utóbbi templom látogatásakor egy barátságos kutyus is nyomunkba szegődött és még kölykeit is otthagyta, hogy velünk jöhessen. A falubeliek segítségével hazazavartuk. A következő célpont Kaposgyarmat, amit egy úton mezőn átvezető turistaúton értünk el gyalogolva. Hát, ez az út bizony, főleg a krónikásnak nem tetszett, de nem volt egyedül véleményével, és az ezt kísérő megnyilvánulások nem voltak barátságosak, és ez engem eléggé elkeserített.

A mezőn át

Itt falunap lehetett, focival, sör-, és halászlésátorral. Szurkoltunk egy kicsit a helybelieknek, miközben söröztünk és bambit szopogattunk, majd továbbálltunk Cserénfára, ahol épp csak körbenéztünk, vizet vettünk, majd nekivágtunk a hazafelé legkalandosabb útvonalnak. Először homokfalakkal szegélyezett úton haladtunk, (ez inkább lösszfal volt, meglepően szép és érdekes, csak traktorral, vagy kerékpárral járható az út) majd tanakodás, míg eljutottunk egy betonútig. Itt szedret majszoltunk, egy kis fejtörés, majd tekerés. Egy motoros srác útbaigazított, így rátaláltunk a 67-esre, ahonnan sima volt az út. Gy., hogy igazát bizonyíthassa nem hazament, hanem elkerekezett az általa helyesnek vélt úton, de amíg haza nem ért, addig mi sem tudtunk a házba bejutni, mivel nála volt a kulcs. Az út helyes volt, de a kulcs miatt utólag is bocs!

Most meg miért vagyok olyan morcos?

18.00 után ebéd-vacsoráztunk, ismét levest majszoltunk első fogásként, amit Gy. készített, Zs. sült krumplit gyártott, az előtt meg hideg kajával pakoltuk meg a hasunkat. Zuhanyzás, majd ki előbb, ki a 22 órás hírek után szunya (sic!). Ez volt az utolsó nap krónikája.
1996. július 28. vasárnap
Nem emlékszem már, hogy miért lett vége itt a túrának, lehet, hogy csak eddig terveztük, a csapat mindenesetre feloszlott, ha emlékeztek még, négyen (S., T2., A., és K.) már korábban elhagytak bennünk. Én G.-vel  szerettem volna visszatekerni Szombathelyre, bár innen, Kaposvár alól kicsit húzósnak tűnt a dolog, de az egy évvel azelőtti 180 km után nem nézett ki lehetetlennek. A kísérlet mégsem sikerült, Sümeg előtt megadta magát a biciklim, egy váltáskor a lánc beszorult két fogaskerék közé, nem is lehetett kiszedni onnét. Vonattal mentünk haza, ha tovább tudtunk volna menni, hatalmas esőt kaptunk volna a nyakunkba, ezt a műszaki hiba miatt úsztuk meg és szerencsére csak a vonatablakból néztük. Ekkor még nem tudtuk, hogy ezzel a csapattal ez volt az utolsó kerékpártúránk, és bár a társaság még két évig együtt maradt, sőt 1998-ban új túrát is terveztünk, talán egy kicsit az ezen a túrán előjött konfliktusok is okai lehettek a későbbi szakadásnak. Ezekre az egyet nem értésekre sajnos, 11 év múltán (2007-et írunk) is élesen visszaemlékszem, bár jelentőségüket mostanra elveszítették, és inkább a túra szép és jó momentumai kerültek előtérbe.