Hidak 2024

Szinte mindig és mindenhová biciklivel megyek, szóval 2024 február közepére már elég sok kilométer volt a lábaimban, de az ez évi első, céltalan, valódi kerékpározás Budapesten történt. Ezt kedvenc túratársammal csináltuk meg, aki vásárolt két darab egyhavi közösségi Bubi-bérletet jelképesnek mondható ezer forintos darabáron. A szisztéma az volt, hogy ha felülsz ilyen bérlettel egy Bubira, akkor fél órán belül le kell adni a kerékpárt. Viszont utána azonnal felvehető egy másik. Így, váltott biciklikkel jártunk be a budai rakpartot, a Margitszigetet és Pest kicsit frekventáltabb kerületeit. Ez egy február közepi vasárnap volt, ahhoz nem illő, csodás napsütéses idővel.


Bubi kerékpárok a Szabadság-hídnál

Húsvétkor kellemesen meleg idő volt, igaz, jelentős széllel.
Ezt kihasználva a kissé avitt, harminc éves biciklimet visszacseréltem a Kellys-re, majd rögvest tettem is vele két egymás után napon két nagyobb kört a kis városunkban.

Egy héttel később Vép, Bozzai, Kenéz, Vasszécseny kis kört tettem meg. Még itt, a városban megelőzött egy munkásokat szállító kisbusz, amelyből egyszerűen kidobtak az árokba egy kólásdobozt, nyilván azért, mert kiürült és mi is lenne egyszerűbb módja a doboztól való szabadulásnak, mint az, hogy kibasszuk az autóablakon?
Kenézt és Vasszécsenyt nemrégiben még egy kavicsos út kötötte össze, amely mára alaposan feliszapolódott. Azaz, a kavicsot beletaposták az útba, viszont a föld feljött a kavics fölé. Ennek következtében nagyon sáros az út, de senki nem foglalkozik vele. Ahol túl rossz állapotú, kátyús, ott a járművek egyszerűen felhajtanak a szántóföldre, bele a lucernásba és új utat taposnak ki maguknak! De ez csak Vasszécsenyig van így, mert onnantól nemcsak hogy aszfaltút van a szántóföldön, de villanyvilágítás is. Tudtommal ez Magyarország egyetlen lámpával megvilágított szántóföldi aszfaltútja. Igaz, hogy ez sem működik, mert nem nagyon van már lámpatest, amelyet ne törtek volna össze, vagy ne dobáltak volna szét. Mi, magyarok, annyira hülyék tudunk lenne, ha kicsit összekapjuk magunkat!

Április utolsó szombatján összeszedtem magam kicsit - ez már régóta nem sikerült, vagy valami mindig közbejött - és egy Szombathely - Pornóapáti - Eisenberg - Burg - Schachendorf - Torony - Sé - Szombathely kört tekertem, ez kicsit több, mint 52 kilométer volt. Igyekeztem kímélni a másik sport miatt kissé túlterhelt futóműveimet, ez sikerült is. Az időjárás a széltől eltekintve csodás volt. Iszonyúan bántó volt az osztrák precizitás és a magyar igénytelenség közötti óriási különbség, már ami az utak állapotát illeti, de azt gondolom, ez minden másban is látható. Szétesett, igénytelen ország vagyunk, a bucsui határátkelő pedig egy szégyen.

Május közepén egy győri kerékpármentes kirándulásból egy soproni kerékpáros kirándulás lett. Sopronba vonattal mentünk a barátommal, bóklásztunk kicsit a városban, megnéztünk egy helyi bicikliboltot, és Harka irányába elhagytuk a várost, majd Harkánál az országot is. Eredetileg egy szokásos útvonalon akartam visszatérni Magyarországra, de mivel felfedező kedvemben voltam, mégis más utat választottam, ez azonban nem volt annyira jó ötlet, a bevált útvonalak szebbek és könnyebbek is voltak a most jártnál. Ausztriában megittunk egy Puntigamer, Kőszegen pedig egy Soproni IPA sört (természetesen fejenként) majd megállapítottuk, hogy Ausztriában lehet, hogy sok minden jobb, de sörfronton nagy a lemaradásuk. A mi sörünk sokkal ízletesebb és kevesebb mint feleannyi pénzért majdnem kétszer annyi sör kapunk itthon. Igaz, hogy Ausztria szinte minden másban jobb, de úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem váltunk országot, csak ha a magyar helyzet tovább romlik.
Mert balfaszságban és irracionalitásban nagyon verjük az osztrákokat, íme egy példa erre:


Kőszeg, a semmibe vezető híd

Kőszegen a Gyöngyös patak felett építettünk egy működő hídtól kb. 20 méternyire(!) egy másik hidat. Egy kicsit drága volt, úgy nettó száz millió és csak gyalogosok tudják használni. Na jó, lehet, hogy kerékpárosok is. Ez a híd a helyi Penny áruházat köti össze a semmivel, mivel a 87-es főútra visz ki, ahonnan az átellenben lévő vasútállomásra lehetne átmenni, csakhogy nincs zebra. A régi hídnál van, ezért én minden gyalogosnak a régi híd használatát javasolnám.