Velencei-tó 2014

Velencei tó-túra, két tó-túra, Bakony-járás, sokféle nevet adhattam volna, de a cél a Velencei tó megkerülése volt, ez lett hát a cím is.
"Gyermekvédelmi" szempontok miatt kicsi, 60 kilométeres napi távokat terveztem, most valaki azt mondhatná, hogy talán többet le tudnának tekerni ezek a már nem is kicsik, többet, mint a kissé már korosodó felnőttek, de mivel nem a kerékpározás megutáltatása, hanem ellenkezőleg, megszerettetése a cél, ekkorák lettek a napi távok.

1. nap, vasárnap, Szombathely - Celldömölk
Bá.-t hamar, már pénteken lepasszolták nekünk, Bo.-t T. kísérte át először hozzánk, rövid készülődés után irány Ba.-ék háza.
Kicsit később értünk oda, mint ígértük, de hogy mi a késés, azt A. tudja igazán.


Itt még eggyel többen vagyunk, mint valójában

Vépnél szélkereket nézegettünk, de a nagy vépi erdőn nem mertünk átmenni a bizonytalan sáros utak miatt, maradt a "b" terv, a pecöli út.
Megyehídnál ismét szélkerekeket néztünk, ezek már jóval nagyobbak voltak.


Megyehidi szélkerék óriások


Sárvár felé tartunk,de még Ikervár előtt járunk

T. Sárvárig kísért el bennünk, a vár melletti parkban költöttük el az ebédet.
Nagyon meleg volt egész nap, Celldömölkig különösen éreztük ezt.
A szállást bár könnyen megtaláltuk, nehezen foglaltuk el. Este sör, limonádé, pizza.

2. nap, hétfő, Celldömök - Bakonybél
Reggeli kávé a Lipótiban. Reggelre gyerekek szemei kicsit bemacskásodtak.
Meleg, meleg, meleg. Cell' és Pápa között kicsit nagyobb a forgalom, mint amire számítottam. Ebéd egy pápai parkban, sok helyről bevásárolva, Lidl zárva volt valami átalakítás miatt.
Nagy autós és kamionos forgalom volt Nagygyirmótig, sőt Bébig. Ezt nem szeretem.
Kellemes kapaszkodás a Gerence-völgyben, végre árnyékos erdő, az út folyamatosan emelkedik de csak nagyon enyhén.
Megérkezés után én egyedül feltekertem kicsit Kőris-hegy felé (nagyon szép út), addig többieknek fürdés-tisztálkodás.
Vacsora törzshelyemen, a Vadszőlőben.
 

A bakonybéli Vadszőlő. Már annyit reklámoztam, hogy lassan pénz fogok kérni érte

A vendéglátó egység nem aratott osztatlan sikert, kétségkívül kicsit elfáradtak az idők folyamán, de ki nem?

3. nap, kedd, Bakonybél - Jásd
Reggel, boltba menéskor még kissé állt az idő, de hamar feladták a felhők.


A bakonybéli főutcán

Sok kapaszkodó, hullámvasút, fülledt idő, nyivogás után Zirc előtt/felett pihentünk meg, de az újonnan érkező felhők megijesztettek kicsit, ezért gyorsban legurultunk Zircre.
Zircen ebéd a Peti-büfében. Mignonozás. Coop-nagybevásárlás. Olaszfalunál kapaszkodás a Tési fennsíkra. Bakonynánánál G. talált egy rövidebb utat az erdőn keresztül.
Ez egy erdei és kék és európai kerékpárút, kavicsos, de amely azonban szinte aszfalt minőségű. A Gaja völgyében tekereg és néha bizony elég húzós kapaszkodói vannak. Legalábbis a gyerekek szerint.


Csak azért tolták mert nagyon emelkedett

A helyi térképekről nem igazán derül ki, hogy hová is visz, de én elárulom, hogy nem sokkal Tés után lyukadunk ki. Nem sokkal előtte egy vadiúj hatalmas fából készült kilátóról lehet gyönyörködni a Bakony szépségeiben.


A tési kilátó

Hosszú, élvezetes gurulás után érkeztünk a jásdi elágazóhoz.
A csapat inkább pihizett, én még A.-val elsétáltam a Gaja-szurdok Római fürdő nevű részéhez, ami a falutól kb. három kilométerre található.
Este meccsnézés, a németek emlékezetes meccsen 7-1-re verték a brazilokat.

4. nap, szerda, Jásd-Pákozd
Megígértem a gyerekeknek, hogy aznap főleg lejtők lesznek. Nem ígértem borús időt, hátszelet, de az is lett, összességében nagyon jó viszonyok között hajtottunk lefele a Bakonyból.


Gurulás

Fehérvárcsugón megálltunk egy fagyizónál, (ingyenkávé!). Iszkaszentgyörgy után eredeti hülye-magyar hungarikum megoldás, a bicikliút elkanyarodik jobbra Csór irányába, és csak az árkon átevickélve lehet Székesfehérvár venni az irányt.
Ebéd székesfehérvári Kavalkádban. Az ottaniaknak furcsa fogalmaik vannak a kiszolgálásról, az ebédet szerettük volna együtt elkölteni, de kb. egyórás tolódással jutottunk hozzá, így időben gyakorlatilag mindenki külön ebédelt...


Kerékpárkavalkád, avagy ebéd a Kavalkádban

Székesfehérváron nagyon nagy a forgalom, szerencsére bicikli utak is vannak, sajnos mindig a főutak mellett, de azért könnyen kiértünk a városból.
Pákozdon nagyszerű szállást fogtunk, parkosított kert, teniszpálya, szép kilátás, halastó aranyhalakkal, stb.


Lazulás. Okostelefonos életkép

Este A.-val és Bo.-al megkíséreltük gyalog megkeresni a híres-nevezetes pákozdi ingóköveket, de nem jártunk sikerrel, így inkább bevásároltunk.
Éjjel meccsnézés, bunkó hollandokat kiejtették az argentinok.

5. nap, csütörtök, a tókerülés
Ha lehet, még inkább gyülekeztek az esőfelhők, de azért nekivágtunk a tókerülésnek. Szerettem volna megnézni a 48-as pákozdi emlékművet, de valahogy semmi sem jelzi annak hollétét. Viszont a doni emlékmű a bicikliút mellett található. Fájó világháborús emlék, csak tudnám mit keres pont Pákozdon. (Na jó, mellett...)
Velencén az első alkalmas szabadstrandon fürdés. Csak gyerekeknek, mert elpuhult felnőttek inkább kávéztak, söröztek. Aztán (talán?) mindenki lángosozott. Lehet, hogy kicsit korán álltunk meg, mert nem sokkal később a csillió pénzből felhúzott velencei plázshoz értünk, nagyon királynak tűnt, de már nem álltunk meg.


A Velencei-tó valahol Pákozd és Velence között

A velencei-tavi kerékpárút minősége nagyon jó. Helyenként szinte veri a fertő-tavit is. Sajnos, a tó nem túl nagy, és messze nem annyira izgalmas, mint a Balaton. Ami mégis jó benne, az az, hogy sokat megy közvetlenül a tóparton, főleg a déli oldalon és sok a szabad strand. Viszont Pákozdon többször át meg vissza visz a főúton, ami kissé balesetveszélyes is lehet.

Megérkeztünk a szálláshelyre, én tettem még egy kísérletet - ezúttal kerékpárral - az ingókövek felfedezésre. A Piedone pizzériánál az Ingókő utcánál kell felfele menni, és nem letérni az útról. Átlagos kerékpárral nem nagyon érdemes kísérletezni... Miután felérünk a fennsíkra, a fákkal együtt megszűnnek a jelzések is, de se balra, se pedig jobbra nem kell tartani, az arany közép a nyerő. (Én először a bal oldali utat próbáltam...) Pár száz méter megtétele után az egyik dombtetőn megtaláljuk a köveket.


Ingókövek a Pákozd feletti dombokon

Ez amúgy nem túl nagy attrakció, inkább a kérdés megválaszolatlan. Hogy kerültek ezek oda?


Itt lehet keresni az ingóköveket. Nehéz, de nem lehetetlen

6. nap, péntek, Pákozd - Papkeszi - a szerencsés nem-megázás napja
Előző este elkezdett esni az eső, mintha éjjel is esett volna, és másnap délelőttre sem hagyta abba. Mindenképpen elindultunk volna, de az időjárás megkönyörült rajtunk, meg felvettük az esőriasztó felszerelést, így gurultunk be Fehérvárra.
Valahogy úgy éreztem, a csapat nem tudja értékelni, mennyire ügyesen vezettem át őket a városon, de elég hamar kiértünk a Sárszentmihály felé vezető útra. Előttünk mindvégig érdekes felhők voltak, és amikor beértünk a városba, láttuk, az árkokban szinte patakmódra folyik a víz. Egy helyi ember mondta el, hogy nem sokkal előtte volt nagy felhőszakadás.


Eső után, Sárszentmihályon


Innentől kezdve kerestünk valami étteremfélét, de ez a Sárszentmihály, Ősi, Berhida vonal egy éttermet nélkülözni kénytelen vidék. Végül Berhidán már majdnem találtunk egyet, de az sem volt az, és közben eleredt az eső, ezért esőszünetet tartottunk. Kb. másfél óra múlva indultunk tovább, és rövidesen elfoglaltuk a szállást, kulturált ház, szép kerttel, mellette egy kis falusi filing, disznószaggal. A háziak többféle állatot is tartottak, de ez nem volt igazán zavaró.
Végre kaja, a faluban volt egy pizzéria én sajnos nem követtem az étkezések tekintetében jónak tűnő ízlésű Ba. példáját és ismét pizzát kértem, ezt azért nagyon meg lehet unni egy idő után, még akkor is, ha jól készítik.

Megfigyeléses megjegyzésem aznap (péntek) este a papkeszi-i Napsugárban:
fiú, lány egymás mellett okostelefonoznak, vaj'h mi fiaink, akik most egymás mellett okostelefonoznak, ugyanígy fognak "udvarolni" a csajoknak?

7. nap, szombat, Papkeszi - Nagyvázsony
Reggeli indulás, megcsípett egy darázs. (Még három nap múlva is piros volt a térdem.)
Nem sokára, még Fűzfő előtt G. szokásos hátsó kerekes defektet kapott. Lidlben vásárolt defektjavító spray offos, defektet eztán is gumicserével javítsunk!
Autósok levegőnek nézik a bicikliseket, vagyis minket, tisztelet a kivételnek. Igaz ehhez mi is hozzájárultunk útszéli szerencsétlenkedéseinkkel
Fűzfőn bobozási lehetőség lett volna, de - előttem érthetetlen okból - A FIÚK KIHAGYTÁK!
Leszáguldottunk Balatonfüredig, ott viszont, bár ígéret volt rá, még sincs bob, csak strand, hát strandolunk.


Balatonfüred, strand

Városból kifelé erős kapaszkodások, amik ráadásul hosszúak is, de a fiúk megedződtek és elég jól bírták a terhelést.
Mondom, a fiúk!
Valahol Balatonszőlős után egy kapaszkodós kanyarban Samsung Galaxy S Advance okostelefon az úton. Fedlapja, akkuja kicsit odébb, de láthatólag megúszta az esést. Felvettük, összeraktuk és továbbmentünk. A cuccot motoros srác kereste néhány km-rel odább. Átadtuk neki, örömében szinte meg sem köszönte, csak elhúzott.
Ez esetben négyszeres szerencséje volt a srácnak:
1. a leesett teló nem tört össze
2. nem taposta szét egy arra haladó autó
3. olyanok találták meg, akiknek szándékában állt  visszaadni a tulajdonosának
4. találkozott velünk az úton és észre is vettük, mi történt.
Barnag előtt az úton sárgabarackot vettünk egy nénitől, a gyümölcshöz grátisz vizet, ingyen beszélgetést és lelkesítő biztatást is kaptunk.
Nagyvázsonyi turistaszállás kicsit egyszerű (leggyengébb ár-érték arány az eddigiek közül). TV sincs, ezért meccsnéző helyet kellett keresnünk.


Bringák

   

   
Kedvenc nagyvázsonyi képeim

Este vacsora + meccsnézés a Vázsonyvölgyben. Szerencsétlen brazilok hármast kaptak bunkó hollandoktól.

8. nap, vasárnap, Nagyvázsony - Tapolca - Szombathely
Reggel G. előbevásárolt, majd A.-val indultunk szokásos normál bevásárlásra, eközben A. elszívta szokásos három szál reggeli cigijét - még reggeli előtt... Huh!


Jómadár a biciklin. Nem jöhet velünk

Töszmörgés, tötyörgés után irány a legrövidebb forgalommentes út - Vigántpetend felé. De elakadtunk, a falu felett egy rallyverseny miatt lezárták az utat, de rövid duzzogás után - az én duzzogásomról van szó - a szervezők megengedték, hogy az aktuális futam után áthaladjunk az ideiglenes versenypályának kinevezett úton. Addig néztük a versenyt, és nem nagyon értettem, miért megy ki bármilyen kevés ember is azért, hogy néhány másodpercig figyelhessen egy béna rallyautót.
Kapolcs, Monostorapáti után letértünk a főútról Hegyesd irányába, ez elvileg rövidebb mellékút Tapolca felé, viszont a minősége nem túl jó, meleg is volt, emelkedős is volt, nem csoda, hogy a lázadás csírái kezdtek gyökeret verni a csapatban. (Vicces fogalomzavar.)
Csak-csak beértünk Tapolcára, megvettük a vonatjegyet haza, majd a belvárosi Malom-tónál lazultunk.


Tapolca, Malom-tó


Végállomás, máma má' nem teker tovább

A vonatra való felszállás kicsit izgalmas volt, de megoldottuk, Szombathelyen T. és komplett családja volt a fogadóbizottság, plusz E. várta kedves Bá. fiát, aki szinte köszönés nélkül hagyta el kis csapatunkat. Aztán T.-vel végigbeszélgetve a hazautat, szerencsésen hazaértünk.

Összegzés:
Mindenki másként él meg egy túrát, én magam részéről nagyon jól éreztem magam. Aki hasonlóan érzett, az jövőre is jönni fog, aki nem, az nem, én konkrétan Bá.-ra gondolok.
Meglepet Ba., szerintem ő nagyon sokat fejlődött tavaly óta, minden szempontból. Viszont Bo. pont olyan, mint a tavalyi Bo. Az én kicsi (középső) fiam volt a legfiatalabb a társaságban, kora miatt erőnlétileg is elmaradt a többiektől, de láthatólag nagyon igyekezett, és nem panaszkodott, ha jól emlékszem, soha. G. tekerte, ahogy szokta, A. talán kissé meglepődött, hogy a fiatal generáció erőnlétileg kezdi elhagyni őt. Nekem meg sem kottyantak ezek a távok és emelkedők, a biciklim is szuper volt, idén jó erőben vagyok, ezért T.-vel úgy tervezzük, hogy még a nyáron megtámadjuk az Írottkőt. Olyan sok évem már úgysem lesz, hogy ezt megtegyem...