Közép-Tisza 1995

Az eddig megszokottaktól eltérően ez évben lakhelyünktől távolra helyeztük a kiinduló helyet, és egy tőlünk távoli vidéket igyekeztünk felderíteni. Maga a túra két hetes volt, de a társaság hamar szétvált, és mivel én is a hamar leválók között voltam, rövid túraként jegyzem a kirándulást. A megszokott csapat gyűlt össze, tehát A., Zs., M., S., T., Gy. G., R., Z., új tag volt viszont CsR. És most lássuk a korabeli jegyzeteket, szokás szerint feketével, kommentárjaim, egyéb hozzáfűzni valók zölddel íródtak. Szokás szerint fényképeztünk is,  de hogy miért fekete-fehér filmre, nem tudom, akkoriban valamiért jó ötletnek tűnt...
1995. július 23. vasárnap
Táv: Szombathely - Jászberény. Közlekedési eszköz: vonat. Megközelítési út: ki innen, ki onnan. Gy., G. már ott volt, Zs. Pestről, S. Békéscsabáról, a többiek a király vezetésével Szombathelyről érkeztek. "Meglepetés csoki" helyett meglepetés ebéd várt minket. Ebéd után a sokféle felkínált programból a szokásos tötyi-mötyit választottuk (ja és persze biciklit szereltünk.) Így elég gyorsan elszaladt a délután. 17.00-kor átkerekeztünk Nagykátára a Zs. elé. Hazafelé hárman, a T., a Gy. és én kissé szaporábbra vettük a tempót, hogy elérjük az esti misét, amin a kerékpártúra sikeréért imádkoztunk. Mise után, míg a többiek a szállásra cipekedtek, mi a T.-vel és a G. anyukájával azt vitattuk meg, vajon miért nem kel el már a G., miért nem viszi a Gy. Este zuhi és szabadon választott TV. Vacsi ki így, ki úgy, s pihi, egészen reggelig. Összegzés: dög meleg. Kedves szülők, jó nap. 42 km. A tartalomból ítélve a napló írója Z.
1995. július 24. hétfő
Ébresztő 6.20-kor, készülődés, bevásárlás és egy félig-meddig közös reggeli után (Gy., G. nincs) 7.30-kor átmentünk G.-ékhoz, ahonnan egy órai málházás után 8.30 körül elindultunk. Első cél Heves. Az útviszonyok jók, a forgalom közepes, a meleg kibírható, enyhe szembeszél, ami Heves előtt erősödik egy kicsit. A hagyományoknak és a kerékpáros népszokásoknak megfelelően az indulás után egy órával előkerülnek a szerszámok. Húsz perc után győztünk, a pedál a helyén, majd folytatjuk utunkat. 11.30-kor megérkeztünk Hevesre. R., Zs., Z. vásárol, majd ebéd.
       
Az ebédet némi szieszta követte, 13.15-kor azonban Gy. unszolására mindenki ismét gépre szállt. Ekkor már jelentős volt a meleg és a szél (természetesen szemből). Minden faluban itatás, lassan, de biztosan haladunk célunk felé. Poroszlón végre sikerült találnunk olyan vendéglátó egységeket, amelyek nyitva voltak.

Kis csapatunk

Evvel sörözés, az utolsó nekirugaszkodás előtt fagyizás, sörözés, üdítőzés, stb. (sic!) Kiderült az is, hogyan lehet egy doboz gyufával 100 nyulat kihívni a mezőre. (M. vicce volt. A kérdésre a helyes válasz: a gyufásdoboz végébe a fiókkal befogatsz egy szál gyufát, ez az antenna, és mint egy apró adóvevőt a füledhez rakva beleszólsz "Nyulak, nyulak ki a mezőre". /Z./) 17.45 körül értünk végül is Tiszafüredre. A szobáink furcsa mód nem egymás mellett voltak, sőt még egy házban sem. 41-es, 63-as lakhelyeket kaptunk. Szobaelosztás, Zs. R., Z., M., T. a 63-asba, CsR., S., A., G., Gy. a 41-esbe. Lepakolás és a kerékpárok lezárása után pancsi a Tiszában. Utána fürdés, ki hideg vízzel, ki plasztik magnetikkel próbálkozás után hideg vízzel, ki potyázva meleggel. Vacsi a kemping "éttermében". A szél jelentősen erősödik, mindenki fokozatosan meleg ruhát húz, a szúnyogok perzselődnek. Tudniillik egy UV fény kibocsátó ketrecben, a szúnyogok, legyek, "rárepülnek a fényre, arra az ultra-ibolya színű kékre, aztán a feszültséghez tapadnak, és valami ilyesmi hangot adnak, hogy ..." (Tankcsapda) ez a szerkezet akkoriban még újdonság volt. A kaját kb. ¾ órás késéssel hozzák, de elég jó, bár már nem igazán látjuk, mit eszünk. Az ételt valami döbbenetes lassúsággal hozták ki, szerintem órákat vártunk rá, ha valami a tiszafüredi kempingből emlékezetes, akkor ez a lassúság, már majdnem otthagytuk őket. 9.40 környékén mindenki a szobájába szállingózik. Ja, a Gy. bors főzeléket vacsorázott, pedig babgulyást rendelt. 10.00 után szunya. Egész jó nap volt. Holnapra észak-északkeleti szél várható. 87 km.
1995. július 25. kedd.
Táv: Tiszafüred - Tokaj. Ébresztő kinek kinek kedve szerint 6.00 és 7.00 között. A mai reggelinket a T. és a Zs. jóvoltából fogyaszthattuk el. Melegvizes zsetonok visszaváltása, majd indulás a campingből 9.35-kor. Első megálló Egyek, ahol végre lecserélhettük vízkészletünket valami ihatóbbra. Következő állomás Tiszacsege, ahol egy IV. osztályú vendéglátó-ipari egységben rekord áron (54 Ft/korsó) söröztünk. Ez szerintem negatív rekord lehetett annak idején. A M. duhaj kedvében letépte a nyergét. Kis közjáték, majd egyszerűen megoldható problémakezelés. Folyáson folyadék be ill. kivitel. Polgár, ebéd a gyepen, kis pihi és 15.15-kor indulás tovább. (Az ivókút 13-as kulccsal működött.) Tiszavasvárig egyvégtében, jó ütemben haladtunk. Sörözés (már megint?) fagyizás, pihi. Tiszalöknél behajóztunk.
           
A folyami átkelést fél árba számították nekünk, biztosan nem nézték ki belőlünk, hogy teljes árban is tudunk fizetni. Végre beértünk Tokajba 18.45-kor. A szállás olcsó, és csak minimális igények kielégítésére szolgál. Négy faház + 1 pihenő szoba. Zuhi, vacsi, pihi. Összegzés: Mérsékelt meleg, erős szembeszél, hosszú táv, sok sör, így elég jól bírható. 103 km.
1995. július 26. szerda
Ébresztő ½ 8 környékén. G. és Gy. a messzi városból hoztak reggelit, mivel a kempinggel szembeni éjjel-nappali 8.00-24.00-ig van nyitva. Komótos készülődés, ma csak levezető kerékpározás van, a cél Sárospatak, mintegy 34-36 km. 10 óra körül indulás. Az útvonal Timár, Szabolcs.

Tájkép valahol Szabolcs mellett

Szabolcson megnéztünk egy háromszög alakú földvárat, egy templomot és egy kúriát. A kúriáról bőséges ismertetést kaptunk egy nénitől, aki a mai lányok öltözködési kultúráját is becsempészte előadásába. A kúriában művészlelkek szellemeket vélnek kísérteni. A látogatás idején A. és Z. biciklije horizontális helyzetbe került --> a kilométeróra meghalt. Most már sohasem döntünk rekordot. 12.00 környékén sörözés után ismét gépre szálltunk és kisebb megszakításokkal ½ 3 körül értünk Sárospatakra. Ja, közben ismét kompoztunk, de itt már drágább volt, mint tegnap. Folytak egyeztető tárgyalások a jegy árát illetően, amik végül is sikerrel záródtak. Patakon tanakodás és kétszeri bevásárlás után 4 órára mindenki jóllakottnak mondotta magát.
       
Az úton most ettünk először dinnyét. Ezután azt a katolikus templomot tekintettük meg, amely melletti parkban ebédeltünk, majd a vár és a várban található Rákóczi-kiállítás következett. Zárás előtt (6 óra) nem sokkal hagytuk el a múzeumot, sőt S.-t és M.-t még ekkor sem akarták kiengedni, bezárták őket a WC-be. szerencsésen kiszabadultak, ennek örömére kávézás, sörözés, fagyizás, stb. egy presszóban. Mi az a "fordítás" az italok között? Ezután 18.30 környékén a csapat 2 részre szakadt. CsR., G., A., és Gy. hazának veszik az irányt és mintegy 20 óra magasságában haza is érnek, bevásárolnak és borozgatnak egy keveset. A többi 6 fő, R., Zs., M., S., Z., és T. még Sárospatakon maradtak. Kutyaetetés, majd sikertelen lerázás (Református Kollégium) következett. A szegény eb végül is a Református templom látogatása közben tévesztett szem elől minket. A templomban kioktatást kaptunk a reformáció történelméről és főbb jellegzetességeiről. Fontos: dr. ... A. ügyvédnek átadni a V. tiszteletes üdvözletét. 8 óra után indulás hazafelé. Szép a naplemente, de egy kicsit gyors. 20.30 után végre sikerül telefonálni. Hazafelé  Bodrog mentén jöttünk, kis forgalom, kissé hűvös idő és sötétség. 22 órakor szerencsésen beértünk Tokajra. Együtt vacsora, fürdés, majd alvás.
1995. július 27. csütörtök
Pihenőnap Tokajban. Kelés 7.45 - 8.00 (hurrá, végre addig alhattunk, amíg már hasunkra sütött a nap). Ma a reggelit a R. és én (Z.) szervíroztuk (három részletben!). Reggeli után a banda "összerántása" és 10 óra után lesétáltunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe (Tokajra).
       
Megnéztük a Postát és az OTP-t, majd bort kóstoltunk a Rákóczi-pincében. A "Fordítás"-ból még a T. is felhajtott egy decit. A pincében többek között megtudtuk, mi az aszú és hogyan készül, s azt is, mitől "fordítás" a fordítás.  Majd rövid barangolás és az A. szokásos WC járata után megnéztünk egy kortárs kiállítást, egy helytörténeti és egy bortörténeti múzeumot. Miután az egész városban nem találtunk alkalmas ebédelő helyet, visszasétáltunk a kempinggel szembeni "gödörbe", ahol elfogyasztottuk "uzsonnaebédünket" (15.00 - 15.30-ig). Délután szabad program volt. Rövid szunyókálás után:
a., S., M., T., Zs. megmászta a kopasz hegyet.
b., CsR. és az A. felkereste a vasútállomást.
c., A R. és én a városka utcáit róttuk.
d., A G. és a Gy. aludt tovább.
Este rövidke életkép után (egy kapatos legényke "ismerkedési esten" érezte magát), a társaság egy borozóban gyülekezett a hegy levének megízlelése végett. Innen egy órai bóklászás után átmentünk egy szomszédos hasonlatos vendéglátóipari egységbe (mert a többi részint zárva volt, részint tele, és olyan is akadt, ahol "forintot nem fogadtak" el). 22.00 után vacsi és zuhi, azután csicsi. 0 km.
1995. július 28. péntek
12 évvel ezelőtti dolgokra nem könnyű visszaemlékezni. (Ezt a leírást 2007-ben írom.) G.-val elhagytuk a csapatot, ez a csapatelhagyás nem volt szokásunk, ennek oka valószínűleg egy közös családi nyaralás volt, talán Tiszapüspökibe mentünk. A naplóból még egy kicsit jegyzetelek, aztán lassan magukra hagyom a többieket. Gy. és G. ma reggel Jászberénynek vették az irányt, 170 km állt előttük. Mikor hajnalban elmentek, nem húzták fel az ébresztőórát, amit CsR.-nak beadtak, amiatt későn ébresztett minket Z., úgy 7.30 tájékán. A mai nap irány Zemplén ... Hajnalban, az 7.00 körül lehetett. Megreggeliztünk, és jó hűvösben elindultunk. Az útvonal ugyanaz volt, mint amin jöttünk, komppal keltünk át a Tiszán, a következő faluban tartottuk reggeli kávészünetünket. Bár a hőmérséklet egyre emelkedett, kerékpártúráknál teljesen szokatlanul hátszél segítette haladásunkat. Ezért aztán nagyon jó iramban haladtunk Jászberény felé. Déltájban tartottunk egy nagyobb pihenőt, ki tudja már, hogy melyik faluban, egy kicsit aludtunk is, és a sziesztától felfrissülve tekertünk tovább. Későbbi sógorom, P., Jászapátiba tekert elénk, ott mi már nagyon fáradtak voltunk, de P. támogatása mintegy doppingként hatott ránk, meg kellett mutatni neki, hogy mi aztán nem vagyunk "olyan" fáradtak. Végül is, számításaink szerint 180 kilométert tekertünk Tokajtól Jászberényig, ez műkedvelő kerékpárosoknak nagy távolság, mindig büszkék lehetünk rá G.-val, hogy sikerült megcsinálnunk, még akkor is, ha a körülmények viszonylag kedvezőek voltak is. ... Az abaújszántói kocsmánál sörözés. Boldogkőújfalu előtt S. biciklijének lánca feladta a küzdelmet és elszakadt. A. és az aratók jóvoltából lett 2 kalapácsunk és egy kiütő szerszámunk, melyekkel gyors szerelés. Boldogkőváraljára végül is még 14 óra előtt beértünk. Bevásárlás. Ebéd, egy fa árnyékában, majd szabadprogramként pihi, vagy sörözés. Ezután irány a vár. Belépőjegyet nem fizetünk, mivel nincs kinek. CsR.-nak nem tetszett különösebben a kiállítás, kicsit szegényes az eddigiekhez képest. Kőváralja után Vizsoly felé vettük az irányt, ahol megnéztük a református és a katolikus templomot és elbeszélgettünk a katolikus pappal. 18 óra körül indulás hazafelé. Mádon, a kocsmában sörözés, zsíroskenyerezés (a néni az utolsó ½ kg kenyerét szeli fel). Bodrogkeresztúr felől értünk vissza Tokajra 21.00 óra magasságában. A város határában egy fülkében (fülkéből) mindenki sorban hazatelefonált. A városba láttunk egy autólopást, de a rendőrök is látták, nem történt semmi. R., Z., és T. elmentek bevásárolni a vacsihoz, A. és CsR. pedig megnézni a vonat indulást. R. kerékpárja a köves úton megbokrosodott és levetette magáról gazdáját, szerencsére horzsolásokkal megúszta. Vacsi után M. köszöntése következett, stílusosan Tokaji 4 éves ófurminttal és bonbonnal. Éjfélkor végre lefeküdtünk fürdés után.
A túra folytatása, további napjai
Másnap (szombat) reggel még ketten, A. és CsR. is elbúcsúztak a csapattól, vonatra szálltak és hazamentek Szombathelyre. A többiek Tiszavasvári és Hajdúnánás érintésével Balmazújvárosba, Zs. "szülővárosába" mentek egy kis családlátogatásra, majd aznap a püpökladányi kempingben szálltak meg.
Vasárnap a csapat Szarvasig jutott el, R. szarvasi (volt), szülei ott laktak. R. szüleinél "T. megkérte Z. számára R. kezét". R. édesapja áldását adta rá, R. is igent mondott.
Három napos szarvasi pihenés után csütörtökön indultak tovább, és Kecskemétig jutottak, ott ismét egy pihenőnapot tartottak.
Utolsó nap Kecskemétről 123 km tekerés után Székesfehérvárra értek, ott ki-ki a neki megfelelő vonatra szállt, és mindenki hazament. Ezzel a túra mindenki számára véget ért.
Összegzés:
Számomra sajnos, olyan rövid volt a túra, mindössze 5 nap, míg a többségnek 13 nap, így annak egészéről nem tudok "hangulatjelentést" adni. Azon rövid idő alatt, míg benne voltam, jól éreztem magam, és nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar ki kell szállnom. Az utolsó napi teljesítményünkre (180 km), G.-vel mindazonáltal mindig büszke leszek, és a mai napig szívesen emlegetem, mint egy (elméletileg) bárki által lehetséges letekerhető távolságot.