Délvidék 1993

Az előző évi túra hatalmas sikeréből ihletet merítve nagy lelkesedéssel szerveztünk túrát 1993 év nyarára is. Hiányzott az előző csapatban még résztvevő J., viszont új tagokkal gyarapodtunk R., Á., A2., A3. személyében. A 92'-es túra hangulatát most sem, és soha többé nem sikerült megközelíteni...
Az emlékek gyengék, ezért átadom a szót a krónikásnak, aki a hajónaplót vezette, az ő leírt szövegén nem változtattam, még akkor sem, ha itt-ott szükséges lett volna, legfeljebb kihagytam részeket. Legyenek az ő betűi feketék, kommentárjaim zöldek.
1993. július 25. vasárnap Szombathely - Keszthely 84 km
Felkelés: ki mikor. Közben: kezdeti gyermekbetegségek, etc... Indulás: 9.15. (Tavalyhoz képest...) Kezdeti lelkesedésünket gyorsan lehűtötte három léhűtő triatlonista, akik úgy leelőztek, mint a sicc. Rumnak indultunk (ahol nincs rum) egész simán mentünk át a 8-as főúton, és először pihenni Csipkereken álltunk meg a templomtéren. A víz jó "darazsas" volt. A templom zárt és fecskés...

    
Csipkereki pihenő

A zalai dombokon előjött az ősi gyűlölködés a szombathelyiek és a zalaegerszegiek között. Lévén, ez utóbbiak igen kevesen tisztelték meg jelenlétükkel csapatunkat, a vasiak köpködtek, s mondtak kígyót-békát hazánk e szép tájékára. Ezek persze csak poénok lehettek, nem tudhatjuk, hogy a krónikás értette, vagy sem a tréfát. Zalaszentgrót: kaja a kultúrközpontnál, némi fagyi, némi esztétikum (egy kerékpáron tovasuhanó hölgy személyében), (úgy tűnik, a krónikás fiú volt, bár még nem tudjuk, hogy ki) némi népi bölcsesség egy kapatos zalai úr személyétől: Jóság maradandó, szépség múlandó, kár megöregedni! Némi hullámvasút után eljutottunk Alsópáhokra, ennek örömére, dög melegben, pontosabban egy templomban gyertyát gyújtott királyunk, (itt Z.-re kell gondolni) de imái csak részben hallgattattak meg a fensőbb szerveknél, mint az a későbbiekben kiderült. Végre Keszthely, ahol "várost néztünk". A turistaszállóba csak machetével lehetett bemenni.  Ezzel az akkori krónikás, A. arra célozhatott, hogy ezt a lepusztult szállást úgy benőtte a gaz, hogy bizony még a kaput a kerítésen is alig találtuk meg. (köszi, Z.) Kívül-belül elég lepusztult volt szegénykém... Lefekvés ½ 11 tájban. A nap, bár én nem érzékeltem, többek szerint igen kemény volt. Az útvonalat én gondoltam ki, ez volt a legrövidebb Szombathely és Keszthely között, kétségkívül voltak dombok, és ezeket a tandemes utánfutó kissé nehezen küzdötte le. Azt hiszem innen származik a mondás: "tudok egy rövidebb utat".

1993. július 26. hétfő Keszthely - Tamási 110 km
Kelés: a hónom alatt és ½ 7-kor. Pakolás. Indulás 9-kor. Lóg az eső lába. Balatonberénynél rá is zendít egy nótára. (Balatonberénynél megszokott tényező az eső, ugyanis ahányszor arra jár a tisztelt társulat, valahányszor esik. Ez általában Sz-kés bulik alkalmával történt. Most kivételesen biciklivel jártunk e tájon és most is úsztunk, csak nem a Balatonban.) Úgy néztünk ki, mint a kertitörpék. Balatonkeresztúron Zs-nek elszakadt a fékbowdenja, B.fenyvesen javítás. (A lyány évekig kizárólag a hátsó féket használta, ezt most az esőben a lejtőn sikerült elszabnia és kétségbeesve kiabált, hogy vigyázzatok, nincs fékem! A megállás után megmutattuk néki, hogy a kormány bal oldalán van az első fékkar!) Kivetkőztünk önmagunkból és az esőköpenyekből. A Balaton oly csodás!!! Főleg a bicikli utak, és az autósok, és a dugók és az emberek, és az emelkedők, és a ... etc. Itt. ki kellett hagynom egy kis részt a naplóból stílusbeli és egyéb problémák miatt, illetve emiatt rövidítek és egyszerűsítek is. Karád előtt valakinek defektje volt, a javítás módja gumicsere. Két gyorsabb fiút előreküldtünk szállást foglalni, a főcsapat később ért a már előkészített szálláshelyre, Tamásiba.

Egy pihenő, ki tudja már, hogy hol...

1993. július 27. kedd Tamási - Szekszárd 51 km
Kelés ½ 8 körül. Indulás ½ 10 körül. Kellően lelkes a banda, mert csupán félszáz kilométer áll előttünk. A hangulat gyorsfagyasztás áldozatává vált. A hibernálást egy hegyecske végezte el, igen gyorsan és szakszerűtlenül, mivel többen is lehaltak közülünk. A kontárkodás, továbbra is bősz buzgalommal. folytatódott. Tamási és Szekszárd közt hat hegyet, dombot voltunk kénytelenek megmászni, s ezek csak a komolyabbak voltak, de végül is semmi említésre méltó nem történt ezen az úton. Zombán megálltunk vizet venni, aztán fagyit, sert és csokoládét vételezett hadinépével bölcs uralkodónk. Itt a krónikás ismét túlzásokra ragadtatta magát, ezért átveszem tőle a szót. Megérkeztünk Szekszárdra, a kórházban volt a szállásunk, ezt elfoglalván rövid szekszárdi városnézés következett, aztán pihenés, alvás.

Szekszárd, a kórház manzárdja

1993. július 28. szerda
Pihenőnap Szekszárdon, a krónikás szerint valamilyen múzeumban voltunk, aztán egy zsinagógát néztünk meg, valahol ebédeltünk, postán voltunk. Ezzel el is ment a nap. Vacsora, kártya, szunya...
1993. július 29. csütörtök
A gemenci erdőben szerettünk volna kisvasutazni, de nem volt rá lehetőség? Ezért tettünk egy kört sétahajóval a Sió csatornán és a Dunán, megnéztük a trófeagyűjteményt .

  
A Duna

Ezután tekerés következett a főhadiszállásra. Előtte azonban megnéztük a gemenci állatkertet az őshonos fajokkal, mint pl. pávián, sivatagi róka, és tengerimalac. Megetettünk néhány lovat, láttunk bebörtönözve szarvast, vaddisznót, varjakat, sólymokat... Biztosan így volt, de ezekre ma sem emlékszem! Kellően dühítő volt az állatfarm. Este kártya, kaja, szunya.

   
Fapalota, benne a trófeagyűjtemény és éhes csapat lecsót eszik

1993. július 30. péntek
Szekszárd-Bonyhád-Szekszárd. Kelés 8 körül. Indulás ½ 11 körül. Menet közben krónikásunk elhagyta karóráját, ami felettébb előnytelen egy krónikásnál, aki eddig is krónikus időzavarban szenvedett. Megálló Kakasdon. Gyönyörű a faluház már félkész állapotban is.

A kakasdi faluház

Következő megálló Bonyhád. A város szép (a maga módján), de negatív dolog, hogy nincs strandja, amiért tulajdonképpen átruccantunk. Viszont van egy bezárt evangélikus temploma, egy takarmánybolttá avanzsált zsinagógája, egy lepusztult tájmúzeuma, és nincs egy normális étterme sem. Ennyi pozitívum még egy nagyvárosnak is sok lenne... Pizzázás után (drága és cipőtalpjellegű) lementünk a halastóhoz fürdeni. Fürdés nem volt, viszont láttuk egy horgász és egy ponty ádáz tusáját. A halnak rossz napja volt... Ezután indulás haza, három különböző felállításban. Én A.-val a Börzsöny, Mőcsény, Szálka útvonalon tekertem, A2. és Á. vissza, ahogy jöttünk, a 6-oson, a többiek is ugyanarra, de külön csapatban. A mi utunk A.-val nagyon szép volt, tetszett a szálkai tó, és az 56-os út fölötti dombról be lehet látni az egész Sárközt. Hazatérés, fürdés, kaja, névnapozás. Megittunk 3 palack Szekszárdi Óvöröst. Jól esett utána a pihenés.

1993. július 31. szombat Szekszárd - Harkány 90 km
Kelés 6-kor. A3. lelépett. A3. szokása, hogy vagy előbb lelép, vagy később érkezik meg a túrára. Indulás ¾ 10-kor. Dögmelegben hagyjuk el Szekszárdot. Megálló Bátaszéken. A temploma szép. Dunaszekcső, Bár, Mohács. Kaja a Duna partján egy kocsma előtt. A hely kísértetiesen emlékeztet a tavalyi szentendrei kajálásra. Bár ott nem kocsma előtt volt zabirováty. Indulás tovább a hőségben. Hólyagos az aszfalt, néhány helyen olvadozik is. Az agyunkban is a biztosíték. Bólyban zuhany a falu főterén. Érzésem szerint, sem addig, sem azóta Magyarországon ilyen meleget nem tapasztaltam, mint amilyen aznap Bólyban volt. Bóly után úttalan az út, s egyre romlik az állaga. Fokozódik. Nem a nemzetközi helyzet. Kriminális az út. Bátran küzdünk a meleggel, a lejtőkkel, amik inkább emelkedők. Végre bent vagyunk Siklóson. Innen már csak macskaugrás Harkány. Elfoglaljuk a kempinget. Mindenki el van olvadva, de nem a boldogságtól, hanem a melegtől.

1993. augusztus 1. vasárnap
Kelés: ½ 8 körül. Indulás: 10 körül. Program: Siklós bebarangolása. Megnéztünk egy törökkori dzsámit, utána irány a vár, mely reánk várt, tömlöcmúzeum, várkápolna, kesztyű, és legyező kiállítás, kőtár, rondella, fazekas művészek kiállítása, palotaszárny.
   
Délután 4 körül a csapat egyik fele átruccant Máriagyüdre a kegytemplomot megtekinteni, s kiderült, hogy barlangja is van. A bélpoklosok kajálni vonultak, s utána Harkányba fürdeni. Sikerült 5-től 6-ig belemászni a záptojásos néplavórba (már akinek sikerült). Utána ½ 7-től városnézés, (szép modern templom van a fürdőparknál) fagyizás, büfénél üdítőzés. Majd haza kajálni, s vacsora után kártyázás.

1993. augusztus 2. hétfő Harkány - Szigetvár 65 km
Kelés 7-8 körül. Indulás: ¾ 10. Induláskor benéztünk megint a modern templomba Harkányban, majd Vajszló, Sellye volt az útirány. Nagy a meleg, fröcsög a bitumen. Leállni nem merünk, mert félő, hogy beleragadnánk a megolvadt aszfaltba... Egy kísérletet tettünk Teklafalunál, egy ebéd erejéig. A faluban igen barátságos, valamint szittyós volt az egyik bennszülött. Mint kiderült, exmozdonyvezető volt a lelkem, (szerintem vagy mozdonyvezető volt, vagy most exmozdonyvezető, kedves krónikás úr!) így hát őkelme is bebarangolta szép hazánkat, csak sínparipán. A kocsmáros is barátságos volt, de ő nem pityókás, hanem alsónadrágos volt, de így is méltósággal viselte a közösségben betöltött fontos szerepét. Hobol után beértünk Szigetvárba (Szigetvárra!) A turistaszállás gróf Zrínyi Nikolaus várában van, ahol kb. középkori állapotok közt lakunk a "katakombákban". A penész és dohszagra erősen panaszkodnak újdonsült várkisasszonyaink. Pedig csak ilyen körülmények közt lehet átérezni az setét korszak romantikus világát. Egy esti vacsi és kártyaparty után csicsikáltunk.

1993. augusztus 3. kedd.
Szigetvár - Pécs - Szigetvár. Kelés: kakasszóra ½ 8-kor Indulás: ¼ 9-kor. Vonatozás Pécsre. Álmélkodás, ráeszmélés a város szépségére.

   
Közben elveszítjük Zs.-t. Nagy lótifuti után előkerül, s most az egyik kutatóemberünkre kell várni. Megállapodunk, hogy mindenki a ki merre lát elnevezésű offenzívát követi. Szabadprogram során, kölcsönös élménybeszámoló alapján ezeket a helyeket láttuk: Csontváry, Zsolnay, Vasarely, Amerigo Tot múzeumok, Bányászati, Régészeti múzeumok, Dzsámi, Ókeresztény mauzóleum, székesegyház, barbakán, Tettye, zsinagóga...

Játszanak a gyermekek

Csodaszép város, de kevés rá egy nap. Kifáradva tért haza mindenki az esti vonattal. Vacsi, zuhi (fürdés), pihi.

1993. augusztus 4. szerda
Szigetvár- Abaliget - Orfű - Szigetvár. Kelés reggel 6-kor. Indulás 7-kor vonattal. Abaliget cseppkőbarlang... Orfű strand, itt csatlakozik a krónikás is a társasághoz, mivel néki sürgős elintéznivalója volt Pex városában, valamint reggel lusta volt felkelni vonatozni. Napozás, fürdőzés, kártyázás, fagyizás, sörözés és óriáscsúszdázás. (Erre csak ezért emlékszem, mert itt sikerült először és utoljára ELŐZNÖM óriáscsúszdán. Az előttem levő ismeretlen úr kb. fél perccel indult korábban nálam...) Késő délután indultunk vissza busszal. Kb. így érezhetik magukat a vákuumfóliás él. ip. termékek. Fürdés, vacsora.

1993. augusztus 5. csütörtök
Itt változott a krónikás személye, A. helyett Á. vette át a napló vezetését. Először is magyarázattal tartozom, amiért az íráskép szebb lett, a stílus csiszoltabb, A. úgy döntött, hogy hazakerekezik Szegedre. Tényleg, közbevetés, A3. vajon hazaért már? Úgyhogy én, a "csapat esze" az egyetlen írástudó a bringáshordában, kezembe vettem a tollat. (Kivettem a hátamból).
Erről a napról arra emlékszem, hogy reggellel kezdődött és estével végződött. Reggeli után, hajnali tízkor átcsosszantunk a szigetvári várba, ami csodálatos volt. Hangos tárlatvezetésben volt részünk, magnóról. Több nyelven is érdekes, sokunk számára újdonságnak ható történelmi tényekkel ismerkedtünk meg. (Most abbahagyom, egy picit, Ö-vel (A2-vel) csókolózom.) A helytörténeti múzeum nem volt olyan jó, de gyorsabban körbeértünk. Szabadprogram keretében megebédeltünk. Óriási üvöltésekre, rituális örömujjongásra értünk ki az utcára. A P.-páros és A. magukból kivetkőzve ugrándoztak. Ez nagyon erős túlzás. Kitörésük(?) oka: fél órája beszélgettek B.B.-vel 2 egység telefonkártyával. Délután törökházat néztünk. Este lelki üdvösségünkért Z. és T. templomba mentek. Állítólag. Ezt mondták. Alibi. Tök este részegen jöttek haza és mindenkit végigpusziltak. Z.-t és T.-t ismerve az első változat az igaz, a második hamis. A group egy része az ördög bibliáját forgatta, a csapat másik része a csapat harmadik részét. Egészen tökre este kivilágított 3 fős különítményünk császárkeresőbe (T.-keresőbe) ment. T. hiányában hasonló magasságú és méretű egyén után kutattunk. Hiába. Nem volt. T. csak egy van. Egészen este, úgymond éjjel aludtunk, illetve szúnyogot hajtottak egypáran. Fura ízlésük van.

1993. augusztus 6. péntek Szigetvár - Keszthely 109 km
6 órakor keltünk. Azaz dehogy kelltünk már akkor valakinek is. Reggel 8-ig csak úgy elment az idő. Közben, az idő múlásakor, azzal egyenes arányban jött meg a kedvünk biciklizni. Forróság, dombok. Forróság, még nagyobb dombok. Lecsukom a szemem és lejtőt látok, pálmafákat és beduin rabszolgákat. Kinyitom a szemem, Z. és T. háta, tandem utánfutó. Sátáni gondolat, mi lenne, ha biciklistül feltennének az utánfutóra és vinnének, közben üdítőt hozna a társaság többi tagja, A2. legyezne és dicsérné sportosan karcsú alakomat, no meg megköszönné, ha kicsikét bejöhetne(?) az árnyékomba. Szembeszél. És ráadásul fúj. Lidércnyomásaim között most valakik hideg, finom dinnyét kínálnak ingyen. Hülyeség a köbön. Mások is azt képzelik. Biztos a melegtől. Nem pedálozunk, behúzzuk a féket és letesszük a lábunkat a földre, vagyis megállunk.

Úton, útszélen

Hallucináció nem tart ennyi ideig, valóban igen finom dinnyét kaptunk. A jeles eseményt fényképeken is rögzítettük. Borzalmas utakon csattogtak a kerekek. Ellenben a fékcsikorgások és motorok, autók tülkölése, valamint az erős szél, elnyomják királyunk énekhangját. Ennyit megér. Ági itt arra gondolhatott, hogy túl sok a zaj, ami ezen az úton körülvett minket, de még így is jobb, mintha a "két nő, két kém nő..." kezdetű strófát hallaná Z.-től, amit akkoriban előszeretettel énekelt... Keszthelyen meglepetésként ért bennünket, hogy látjuk a kaput, sőt kettőt is. Alig-alig rendezettebb lett szálláshelyünk. Ugyanis visszaúton is ugyanaz volt a szálláshely, mint odafele. Szerintem egyszerűen csak nem locsolták a növényeket, amik pont ezen okból kifolyólag kiszáradtak. 16 fős szobát kaptunk. Vagyis mindenkire 1,78 ágy jutott. Ennek ellenére csomó helyen 2-en szorongtak. Érdemes ezekkel jót tenni? A városnézés általában normális lefolyású volt, de a Gy.-G. páros, kibújva az esti kötelező csutakolás alól, levizeltették(?) magukat az utcán. Megáztak. Megáztunk volna? Miért nem emlékszem rá? Itt is vannak szúnyogok. valamilyen hülye ide is betelepítette őket, mint haszonállatokat. Lehet, hogy még exportálta is valutáért. Ma este sztereóban élvezhettük a horkolást. Előadó: T. és A2. Mindketten a maguk módján érdekes tehetségek.

1993. augusztus 7. szombat Keszthely - Szombathely 109 km
A beharangozott 6 óra helyett ¾ 7-kor kezdődött a szokásos reggeli haddelhadd. Mindenki ugyanazt a szokásos hülye szöveget nyomja, hogy keljetek fel, ébredjetek fel, meg hogy jó reggelt. Ilyenkor, hajnalban. Magyarázhatja szegény pótkrónikás, hogy neki ki kell aludnia magát, nemcsak a lábára van szüksége, hanem íráshoz a kezére, a friss szellemére, memóriájára, képzelőerejére, fantáziájára azoknak az eseményeknek a leírásához, amiket a biciklin aludva át sem élt. De hát mit is érthetnének ők ezekhez a felsőbbrendű dolgokhoz, már az evésen jár az eszük. A kaja hallatán és is felülök az ágyban. Már ½ 8 van, ha így haladok, du. 2-kor már jól is lakhatom. A változatos reggeli után, 9-kor indul ki csapatunk haza. Egypár karambol, forgalmi dugó, villogó mentőautó emlékeztet maroknyi seregünk továbbhaladására. Folyamatos balra jelzés és felhúzódás után jobbkanyar. "Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem..."
A "járőr jelenti" rovatot kitöltve vígan bringázunk tovább. Ezt is megúsztuk. Először Sümegen állunk meg. Nem mintha más is lett volna előbb. Bölcs királyunk megdicséri a népet. Biztos napsütést (talán napszúrást?) kapott. Császárunkkal futottunk össze, pont itt és pont most járt erre, sőt ráadásul ő is biciklivel volt, és Szombathely felé tartott. Hát ez fantasztikus! Ő is velünk jön, mint eddig mindig. T. tőlünk függetlenül más időben és úton érkezett Sümegre, mert Zalaszántón megnézte a sztúpát. Én akkor Z.-vel tapostam a tandem pedálját. Gyors létszám-számlálás. Pont egész. 9-en vagyunk, tört nélkül. Elgondolkoztam, hogy kevesebben voltunk, de többen sose, mint ahányan elindultunk. Pedig matematikailag a valószínűsége mindkettőnek ugyanakkora. Többen nyugtázzuk, hogy vesénk működőképes, sőt...! Általános túltermelés válság figyelhető meg. Állítólag egyenes úton megyünk. Csak a nagy melegben felpúpozódott 17 %-os emelkedőkké. Ezen az úton NINCS jelentős emelkedő, a krónikás kimerült lehetett! Borgátán zajlik a "nagy zabálás". Tök kicsi falu, de 9-en 18 helyet jelölünk ki a letelepedésre. Végül is a lehető legkisebb árnyékban üldögélünk. Sok jó ember...
Egyik kellemetlen élményem volt, hogy a szörnyen forgalmas 84-es főúton tekertünk haza, végig a benzingőzt szívva, de a dolog tanulságos volt, innentől kezdve kerültem mindenáron a forgalmas főutakat.
Hohó, baleset a tandemmel. Amíg szerelik, addig az elit kommandó, vagyis G., Zs., R., M., A2. meg a csapat esze betér a káldi kocsmába. Sörözgetünk. Iszogatunk. Kortyolgatunk. Kíváncsian várjuk, mit fog a 3 jómadár kihozni a tandemből. Egyesek szerint Trabantot, mások szerint még egy utánfutót, a krónikás szerint fogpiszkálót. Elhárult a hiba, - állítólag a fékolaj folyt el - indulhatunk tovább. Fékolaj? Micsoda? Szombathely táblánál fényképezgetés, búcsúzkodás. Szép volt, jó volt, kevés volt. Pillanatok alatt elszaladt ez a 2 hét. Mennyi-mennyi élmény, amit még felidézni is sok! De nem baj, jövő ilyenkorig elég lesz. Akkor pedig irány Egyiptom!

Összefoglaló
Egyik leghosszabb ideig tartó túránk volt, ha ez kilométerekben nem is mutatkozott meg, talán a legnagyobb létszámú csapattal. Persze, valamennyire emlékezetes is, de jellemző, hogy krónikásaink jegyzetei nélkül vajmi kevésre emlékeztem volna a történtekből. Voltak nehézségek, ezek két csoportra oszthatók, első csoportba a technikai, időjárás miatti, terep adta és egyéb külső nehézségeket sorolom. Ezek kibírása adja a túrák szépségét, és ezek legyőzésére emlékszünk vissza később oly szívesen és büszkén, még ha az adott pillanatban kellemetlenséggel is jártak. Másik csoportja a nehézségeknek az emberi problémák, torzsalkodások, meg nem értések, egyebek köre. A magam részéről ez utóbbit nem tudom kezelni, és ezen a túrán egy nagyon kicsit ebben is volt részünk, ezek a problémák, ha nem is voltak jelentősek, de mindenképpen említésre méltók. Mindezek miatt és mindezek ellenére a túra sikeres volt, megismertük hazánkat, barátainkat és egy kicsit önmagunkat is.