Megújulás 2021

2021 a covid miatt amúgy is defektes évnek nézett ki, de az év elsőnek mondható tekerése, ami persze még nem igazi tekerés volt, csak egy kis bemelegítés, defekttel kezdődött, szuper előjel!
(frissítés: áprilisban újabb defekt, azt hiszem, cserélni kell a külső gumit ...)
(frissítés2: cseréltem is, defektmentes külsőre, amely azonban kevésbé menetbiztos, nem is szeretem.)
Az első igazi túra viszont, ami március 15-én volt, eléggé jól sikerült. Hűvös időben, nagy szélben, de igazi tavaszi napsütésben mentünk Dozmatra, onnan az erdei úton át Náraiba. Náraiban bevártuk Z.-t, aki inkább a szavam helyett a GPS-ben bízott, ezért egy másik faluban keresett bennünk. Náraiból erdei ösvényeken mentünk a Parkerdőbe, a kék jelzést nemrégiben festhették újra, nem nagyon lehet eltévedni. A Parkerdőből az Oladi platón keresztül mentünk haza, ez is egy általam eddig ismeretlen út volt, de jó volt felfedezni.
Második "igazi" túra: cél Csempeszkopács, heten voltunk mint a gonoszok. Vagy a törpék. Ugyancsak nagy szél volt, szinte viharos erejű déli. Ez nem szegte kedvünk, csak néha egy kicsit úgy éreztük, mindig szemből fúj. Megnéztük a csempeszkopácsi templomot (belül is). Nem volt nagyon könnyű megtalálni azt az embert, aki ki tudja nyitni az ajtót ...
Június végén Sz. és én letekertünk Szentgotthárdra, nem volt kánikula, de azért tűző meleg, az volt, jól is esett a szentgotthárdi fürdőzés. Haza már vonattal jöttünk.
Még volt egy Rohonc oda-vissza, fürdéssel a Rohonci tóban, onnan este sötétben értünk haza.
Ez az év nem a biciklizésről szólt, általában csak közlekedésre használtam a járgányt, olyannyira, hogy a következő túra augusztus elején volt, Z.-vel tettünk meg egy Őrség - Zala megye szakaszt. Körmendről indultunk, a tőzeglápjáról híres Szőce és a Vadása-tó érintésével Zalalövőnél mentünk rá a nagyszerű Zala-völgyi kerékpárútra. Zalaszentgyörgynél szerettünk volna felmenni a Pusztacsatári templomhoz, a magánkézben lévő halastavak mellett - bár a belépés tiltva van - még sikerült elmennünk, tovább azonban nem vezet út, hiába jelezte azt a térkép, hogy van, így fel kellett adni a projektet. Visszamentünk a kerékpárútra és Zalaegerszeg irányába haladva Bagodot majdnem elérve Hagyárosbőrönd felé a forgalmas 76-oson mentünk vissza Körmendre, a Körmend - Szombathely távot mindkétszer vonattal tettem meg, így is volt vagy 70 kilométerem.
A következő héten egy esti Kőszeg oda-vissza volt, nem nagy táv, munka után mégis nehezebb, mint egy hétvégi hosszú tekerés.
Augusztus huszadika különleges nap volt, mindenféle értelemben.
Előző este munka után Sz.-val felszereltük a bicikliket az autóra és kiautóztunk az ausztriai Waidhofen an der Ybbs nevű kisvárosba. Először csak egy meglehetősen kietlen kemping placcot találtunk, de mivel itt kicsit necces lett volna sátrazni, kerestünk egy igazi majdnem-kempinget a Kis-Ybbs partján, egy fogadónál. Másnap innen tekertünk el az Ybbs folyó mentén a fentebb lévő Lunz am See-be, ahol egy helyi viszonylatban nagy, ámde mégsem annyira szép tó található, amely mindazonáltal eléggé népszerű kirándulóhely és turistaparadicsom. A két település között a szintemelkedésünk kb. 250 méter volt, a visszafelé vezető út ennyivel volt könnyebb, tehát érezhetőn sokkal. A hazavezető úton Sz. kétszer is megfürdött a folyóban a pisztrángokkal, nekem ehhez a meglehetősen hideg víz miatt nem volt túl sok kedvem. A kerékpárút tökéletes állapotú és közepesen forgalmas volt (augusztus 20. Ausztriában munkanap), a táj csodálatos, a vidék osztrákosan barátságos, megtett távolság pedig 101 kilométer a mapy szerint, ezen azért kicsit meglepődtem, illetve visszagondoltam az előző évi ugyancsak augusztus 20.-i 100 kilométerre. Lehet, hogy ezentúl minden augusztus huszadikán 100 kilométeres túrát fogok szervezni, mert ezek annyira jól sikerültek. Este még hazajöttünk, a hazafelé autózós út azért már nem kicsit fárasztó volt.

A túrán sok jó képet készítettem, mert fényképezésre nagyon alkalmas a vidék. Íme néhány ezekből:

       

   

Már majdnem úgy volt, hogy 2021-ben nem lesz több tekergés, de lett mégis. Zs. keresett meg és én Sz.-val egyeztetve igent mondtam neki. Elmentünk Felsőcsatárra, ahol gyalogtúra keretében megnéztük a Pinka-szurdokot, mert ezt Zs. még nem látta. Majd felkapaszkodtunk a bringákkal Vaskeresztes szőlőhegyre, aztán visszagurultunk Dozmatra. Az erdőn át elmentünk Náraiba, majd a Parkerdőn és az Oladi platón át vissza Szombathelyre, kb. úgy, ahogy ez március 15-én is történt. Ez a túra a felsőcsatári kitérővel volt nehezebb, mint az akkori, szóval sokkal, eléggé el is fáradtam, viszont Zs. meglepően jól bírta.
Azt hiszem, sőt biztos, hogy 2021-ben már nem lesz több biciklizés, ez az év sajnálatos módon valahogy nem is arról szólt. A biciklim is kicsit öregszik már, nagyjavításra szorulna, de jelenleg nem tudják megcsinálni, a Covid miatt, vagy arra hivatkozva állítólag nincsenek hozzá megfelelő alkatrészek.