Börzsönyös 2010

2010. július 11. vasárnap. Jászberény - Buják (92 km)
G.-vel csendesen, nem túl nagy lelkesedéssel készültünk az idei túrára, az agyamat nem erőltettem meg túlságosan, egy hagyományosnak mondható Jászberény-Szombathely útvonalat terveztem, egy kis börzsönyi kitérővel. Idén nem jöttek a barátok, mindenkinek volt valami gondja-baja-nyűgje. Szállások lefoglalva, csomagok felgumipókozva, kulacsok vízzel feltöltve, indulhat a túra!

Első megálló Zsámbok, itt megnéztük a Lapu Istvánné Tájházat, amit egy helybéli hölgy mutatott be nagy-nagy szeretettel - és sok-sok beszéddel.

   

Turán nem néztük meg a kastélyt, mert nem... Valahol itt kezdett el nyikorogni G. kerékpárjának lánca, panaszkodván a nem megfelelő felkészítésre, viszont megelőztünk egy helybéli biciklis cigány fiatalembert, az ő járművén minden észvesztően nyikorgott, ennél azért a mi bicikliink sokkal jobb állapotúak voltak...
Aszódon az 1979-es nemzetközi gyermekév (ki emlékszik már rá!) alkalmából készült, mára teljesen tönkrement parkban ebédeltünk.



Szinte észrevétlenül kezdődtek el az első emelkedők, a kerékpáron megerőltető Cserhátban...



... mely az egyik legalacsonyabb hegységünk, itt nincsenek magas csúcsok, nincsenek szerpentinek, az utak nem követik patakok medrét, hanem egyenesen mennek át (fel!!!) a legközelebbi hegyen/dombon. A kerékpáros meg szakadjon meg...
Végül beértünk Bujákra, a szállás szuper volt, este a foci VB döntőjét néztem, ami ugyan kicsit unalmas volt , és sajnos még hosszabbítás is volt, ez persze a pihenés rovására ment.
Hadd csemegézzek kicsit a bujáki utcanevekből! Felszabadulás út, Béke utca, Május 1. utca, Úttörő utca, ezek még valahogy elmennek. Zalka Máté utca, Ságvári Endre utca, Április 4 utca, na, ez már ütős. De Ötéves terv utca, 2010-ben, Magyarországon? Már csak a Vorosilov és a Sztálin utca hiányzik a teljességhez.

2010. július 12. hétfő Buják - Balassagyarmat (50 km)
Reggel egy pillantás a falu felett levő Kálvária templomra, majd annak konstatálása, hogy oda semmiképpen nem jutunk fel, ezért egy gyors fényképkészítés, és máris indultunk tovább északnak.



A bujáki várrom ostromáról nemcsak az oda vezető sáros út, de a támadó szúnyoghadak is lebeszéltek. 
Nehéz emelkedőkön felkapaszkodva, a Sas-bérc érintésével jutottunk el a hangulatos és csendes Bokor községbe, ahol pihenő közben egy szép tájházat fényképeztem. Ilyen házacskák szép számmal vannak Nógrádban, de általában kevésbé jó állapotúak, mint a majd' minden faluban megtalálható tájház.



Innen meglepően jó minőségű, de forgalommentes úton haladtunk Herencsényig, Mohoránál a nagy melegre való tekintettel "majd legközelebb!" felkiáltással eldöntöttük, hogy kihagyjuk a csesztvei Madách-emlékház megtekintését, és egyenesen Balassagyarmatot vettük célba, ahol is az első utunkba kerülő kerékpárboltban olajat szereztünk G. egyre hangosabb láncára. Pár csepp olaj nem nagy dolog, de nekünk sokat jelentett, ők meg ingyen adták, köszönet érte!
Lecuccoltunk a szálláson, és megcéloztuk a "Tündérváros" állítólag legjobb éttermét a Svejket, ami kívülről kissé szerénynek tűnt, belül viszont igényes berendezés, jókedvű személyzet és kiváló konyha fogadott.
Vacsora után lementünk az Ipoly-partra és megnéztük a medrében néhol vadul zúgó folyót, és rácsodálkoztunk, a néhány nappal azelőtti magas vízállás nyomaira.



Hétfő általában múzeumi szünnap, itt az volt, így a Palóc-múzeumot, bár tettünk rá egy gyenge kísérletet, sajnos, nem tudtuk megnézni.
Még belefért a napba egy esti bevásárlás a helyi Lidlben (hogy ne reggel kelljen) aztán megcsodáltuk házigazdáink nagy értékű Mountain Bike kerékpárjait, elbeszélgettünk kerékpározásról, egyebekről, ennek során kiderült, hogy házigazdáink egyik gyermeke nagy MTB versenyző.
Házigazdáink nagy szeretettel beszéltek városukról, Balassagyarmatról, sőt, kaptunk egy, a (Tündér)városról szóló DVD-t, amit este becsülettel végig is néztünk.

2010. július 13. kedd Balassagyarmat - Kemence (44 km)
Talán, ha 9 kilométert mentünk a 22-es főúton, de elég is volt annyi belőle, az út szélén ottfelejtett homokzsákok, az úton agresszív kamionosok, örültünk hogy Ipolyszögnél végre elhagyhattuk a főutat. Pataknál - barátságos, szép község a Börzsöny lábainál - nem hagyhattuk ki a ziccert, feladtunk egy képeslapot barátainknak, Patakiéknak.

   
Óriási löszfal, rengeteg gyurgyalag-fészekkel, és régi kőhíd Pataknál

Horpácson megnéztük a Mikszáth emlékházat.

   

Nagyoroszinál tartottunk egy pihenőt, és lélekben készültünk a nagy börzsönyi emelkedőkre, de "csalódnunk" kellett, az emelkedés egész szolid volt, és az út sem volt túl rossz minőségű.

...

...  de sajnos később eltűnt az aszfaltburkolat, és a hegy meg az út sáros dagonyákban őrizte meg a napokkal azelőtti esőzések nyomát, ami még talán nem is lett volna végzetes, mert szépen kikerülgettük a pocsolyákat, de egyszer csak jött velünk szembe egy nagy faszállító teherautó, és ami utána maradt, azt már nem lehetett kikerülni. Cipőnk-biciklink sáros lett, később, mikor némileg javult a helyzet, az út melletti patakban próbáltunk kimosakodni a sárból.

 
Biciklimosoda

Itt vettük észre, hogy G.-nek elveszett az első kerekéről az egyik anyacsavar, így viszont elég veszélyes lett volna lefelé gurulni a hegyről, ezért jobbára toltuk a bringát. Leértünk Bernecebarátiba, ahol egy helyi fiatalember saját (roncs)biciklijéről adott egy csavart, de nem fogadott el érte pénzt. Szállás Kemencén, este kerékpáros falunézés, pizzázás.



2010. július 14. szerda Kemence - Nagybörzsöny (83 km)
"Szuper-szerencsés" reggeli kezdés, háromszor voltam boltban, először elfelejtettem tejet venni, másodszor annyira romlott tejet kaptam, hogy az még a zacskóból sem folyt ki, harmadszor azt cseréltem ki egy jóra. G. az előző nap tapasztalatai miatt tartott a Királyháza-Diósjenő úttól, de az aggodalom alaptalan volt, ez egy igazi "nyugdíjas" kerékpáros-út, eltekintve az el- és lehagyhatatlan bögölyhadaktól. A bögölyt (vagy bagócsot) lejtőn sem lehet otthagyni, ha csak harminccal gurulsz, "ő" sokkal gyorsabb, és hogy ezt demonstrálja, még két kört repül körülötted, mielőtt rád száll és beléd csíp. A diósjenői szerpentinen lefelé G. egyik küllője elszakadt, hát ennek sem örültünk különösebben, de én egyszerűen kivágtam az elszakadt küllőt, és egy kicsit állítottam a szomszédain, hogy ne legyen nyolcas a kerékben, és a kerék kibírta egészen hazáig.
Megnéztük a diósjenői tavat...



... és a szakadt küllő miatt, hogy ezzel is kíméljük a kerékpárt, nem kapaszkodtunk vissza a hegyre, bizonytalan állapotú utakra, inkább Nógrád érintésével a 2-es főút felé indultunk. Úgy nyolc kilométert mentünk a főúton, ahol nem volt túl nagy a forgalom és a kamionosok is tisztes távolságot tartottak tőlünk, mégis örültünk, mikor Szendehely után végre lefordultunk Verőce felé.



Lementünk a Duna-partra nézegetni, fényképezni, amit először a másik partnak hittünk, az valójában a Szentendrei-sziget volt, fentebbről mintha látszottak volna Kisoroszi házai. Kismaros után elhagytuk a 12-es utat, és Kóspallag, Kisinóc, Nagyirtáspuszta felé mentünk. Az ott "terpeszkedő", egyébként tényleg nagystílű Szent Orbán fogadót kb. száz helyen reklámozzák, és jelzik elő, talán nem véletlenül, mi azért inkább luxusszállónak néztük, mint fogadónak. Onnan az út Nagybörzsöny felé sokáig kifogástalan, de a falu előtt két kilométerrel váratlanul sáros, poros, sziklás úttá alakul, a kerékpárokat úgy kellett letolnunk a hegyről. Mint később a faluban megtudtuk, az erdészek így védekeznek a fatolvajok ellen, ilyen úton ugyanis nem tud közlekedni az utánfutós Zsiguli...
A szállásunk xx utca sokadik szám, már szinte nem is a faluban volt, de azért megtaláltuk, házigazdánk miközben bevezetett a szállásra, láthatólag kissé aggódva kérdezte, megfelel-e. Tényleg nem volt egy igényes hely, de laktunk ennél már sokkal rosszabban is, maradtunk hát, egyébként is, hova mehettünk volna? A faluban nem volt étterem, ezért csak sört vettem a kocsmában a nálunk levő maradék kajához. (A nagy meleg miatt sok folyadék kellett, reggelire általában tejet, napközben vizet ittunk, pezsgőtablettával, vagy anélkül, de általában melegen, este pedig söröztünk, utóbbit persze hidegen fogyasztottuk.)

   
Itt minden olyan megfoghatatlanul szomorú volt

Minden fentebb említett érzés ellenére én itt jól éreztem magam, és végül is örültem, hogy itt szálltunk meg.

2010. július 15. csütörtök Nagybörzsöny - Tatabánya (94 km)
Gyors reggeli, gyors indulás után nagy iramban gurultunk le Nagybörzsönyből (és a Börzsönyből) az Ipoly mentén a Dunához. Magam is szívesen átruccantam volna Szlovákiába, de mert ott csak bukósisakban lehet kerékpározni, azunk meg nem volt, és a szlovák rendőrök mostanság nem nagyon szeretik a magyarokat, ezért a szobi kompot céloztuk meg. Később Esztergomban tartottunk egy rövid pihenőt, és ott mondtunk le végleg a hátsó kerék újraküllőzéséről.


Esztergomi platánfák

A Tát, Bajna, Tarján útvonalon értük el Tatabányát, de addigra a Gerecse és a nagy meleg G. minden erejét kivette, így helyben kerestünk szállást, kisebb kínlódás után a Nomád kempinget választottuk. Azt hiszem, ez az első szállás, amit biciklitúráink alatt másodszor vettünk igénybe.

   

2010. július 16. péntek Tatabánya - Lovászpatona (98 km)
A túratervet immár majdnem teljesen figyelmen kívül hagyva a legrövidebb utat választottuk a Lovászpatonára való eljutáshoz.

   
Mindenféle utakon

   

Mindenféle helyeken

Szállásunk egészen különleges volt, annak minőségét sok jobb szálloda is megirigyelhette volna. Valójában egy darabig aggodalmaskodtunk is, hogy itt valami tévedés lesz, talán elnézhettük, vagy elérthettük az árat, de aztán kiderült, hogy nem. Házigazdánk, aki a tulajdonos és a személyzet is volt egy személyben, nemcsak vacsorát készített számunkra, de egész este szóval tartott bennünk, több történetet mesélt a környékről és régvolt vendégeiről, szerintem a következőkbe lehet, mi is belekerülünk.

2010. július 17. szombat Lovászpatona - Szombathely (118 km)
Utolsó napra sok kilométer állt előttünk, a szállást szokásunktól eltérően reggeli nélkül hagytuk el, ezt az első faluban, Gyömörén pótoltuk. Téten kávészünet, Mihályiban egy kis fagyizás, Csepregen szerény estebéd, Kőszegen egy kis bevásárlás másnapra, ez a nap már szinte csak a hazaérésről szólt. Hazaértünk.

Összegzés: Eddigi legjobban felszerelt biciklimmel mentem túrázni. A kerékpáros három ponton érintkezik a kerékpárjával, ezek a pedál, kormány és nyereg. Az elsőt nem tartom annyira fontosnak, a két utóbbit nagyon is, a túra előtt lecseréltem őket, és nem bántam meg.

       
Ezekkel a cuccokkal tényleg sokkal komfortosabb a túrakerékpározás. Másik idei újítás a kerékpáros ing volt. Az eddigiek során teljesen hétköznapi pólókban tekertem, de azt mindennap cserélni kellett, és a túra végére a táskám tele volt koszos és büdös pólókkal. Kerékpáros ingben kellemesebb a tekerés, jobb a szellőzés, nem büdösödik, és este ki lehet mosni, mert kb. fél óra alatt szárad, tehát egész túrára elég belőle kettő.
G. kiváló bringájával sok gond volt, a lánc csikorgását egy kis olajjal meg lehetett szüntetni, de ki a fene gondol arra, hogy elveszik egy kerékanya? Küllőszakadás az utóbbi időkben nem fordult elő, köszönhetően a minőségi kerekeknek, most az is megtörtént.

Nálam az úti cél nem számít, hiszen a cél maga a kerékpározás, meg az út, ezért tehát most úgy gondolom, mindegy hová megyünk, hiszen bárhol érezhetjük magunkat jól, de rosszul is. Ezzel együtt persze szép tájakon jobb tekerni, a forgalmas utak pedig minden kerékpáros számára kerülendők, nemcsak a veszély, de az autók okozta bűz miatt is.

G.-vel nem mindig egyeztünk a terhelhetőségi szintet illetően, a 7 nap során megtett 573 kilométeren neki néha sok volt az, ami nekem kicsit kevés, de ezt leszámítva elég jó volt az összhang, remélem még sokat tekerünk együtt.

Egy kis videó a végére, összefoglaló a túráról.