Raftingtúra 2006

2006. szeptember 22. péntek
Hogyan is jutottam el rafting túrára? (Rafting= vadvízi evezés) Egy nagy multicég rendszeresen meghívja az ő partnereit külföldi kirándulásokra. Cégemet jelen esetben én képviseltem, családom is elengedett, hát így.
Döbbenetes püspöklila buszunk Budapestről indult, én Győrnél szálltam fel rá, Hegyeshalomnál elég volt kiszólni a határőrnek, hogy mindenki magyar, már mehettünk is tovább. Az Uniónak vannak néha előnyei is. Bécs körül futurisztikus a szélerőmű-erdő, mely pár év alatt nőtt ki a semmiből.
         
Szállásunk Göstlingben volt, ez egy kis falu az Ybbs partján Mariazelltől nem messze, szobafoglalás után a Salza folyóhoz buszoztunk, mely folyó a főattrakció, az evezés színhelye. Most azonban egy kis bátorságpróba színhelye, ugyanis a mellette levő kb. 25 m magas hídról fogunk hegymászó kötél segítségével leereszkedni. Ez első látásra ijesztőnek tűnt, de rövid elméleti oktatás után az egész csapat a hídra szeretett volna menni. Talán a felszerelés komolysága, talán az, hogy csak sokadik voltam a sorban, de az adrenalin szintemet nem emelte meg a mutatvány, simán ereszkedtem 25 m-t, de láttam többek szemében a FÉLELMET.
Este vacsora, rafting-oktatás, karaoke, alvás.               
                                                  
2006. szeptember 23. szombat
Korán ébresztettem magam, reggeli, az egész csapat busszal ment fel a bázisra a felszerelést felvenni. Innen felmentünk az indulási helyre, ahol a már felfújt gumicsónakok és az Alpes-Rafting kajakosai vártak bennünk. Aztán indulás. De az nem úgy van ám, hogy beülsz a hajóba, és majd meglátod, hogy vagy felborulsz, vagy nem. Először merülés a folyóban, hogy megtudd, milyen hideg a víz. Hát, hideg. De a neoprén ruha csuda találmány, elképzelni nehéz, aki még nem próbálta, de véd a hideg víztől. Aztán tényleg indulás. Én egy lapáttal evezni a Tiszán tanultam, talán ezért, itt sem okozott gondot a hajó irányítása, (bár néha sikerült egy-egy kevésbé látható sziklát eltrafálnunk). Azonban többeknek okozott gondot, ez a borulásokból látható volt. Nagyon kell emlékezni az oktatásra, a fő szabályokra:

1. A víz a barátunk (a fő áramlatokat kell megcélozni)

2. Az evező a barátunk, vigyázzunk rá nagyon (evező nélkül raftingolni szar)

3. Kikötni limányban lehet.

4. A sziklától nem kell félni (kikerüljük, vagy felé dőlünk)

5. Bedőlt fától óvakodj! (kerüld el messze, ez az igazi veszély)

A táj csodálatos, az élmény úgyszintén A veszélyérzet csekély, ez köszönhető a könnyű víznek és az Alpes-Rafting kajakosainak, akik közrefogtak bennünket, a szponzor, ugyebár, nem szeretné elveszíteni partnereit. Evezés után ebéd, az evezéstől nagyon meg lehet éhezni, az osztrák ár még egy picit magas nekünk, az étel azonban nem jobb, de gyengébb a magyar konyháénál, viszont a kiszolgálás gyors és a tálalás gusztusos.
Ezek után hegy-, illetve lépcsőmászás a palfaui vízesésekhez. A látványért meg kellett küzdeni a sok száz (ezer?) lépcsővel, melyek a szurdokok hihetetlen tekervényeiben vittek egyre feljebb. Fényképezni alig lehetett a látványt, a kép nem mutatta a teret, ezért kis mozgókép snitteket készítettem kamerámmal, ez kicsit jobban érzékelteti a látványt. Kapaszkodni izzasztó, ereszkedni fárasztó, lett is másnap izomláz (pedig amúgy edzésben lennék).
Este élmények kitárgyalása, biliárd, csocsó, vacsora, karaoke (már aki szereti, én nem), alvás.

2006. szeptember 24. vasárnap
Ismét korán keltem, ki nem hagynám az aznapi evezést! Az éjszakai buli sokakat megviselt, sokkal kevesebben mentünk az aznapi evezésre. Ismét a délelőtti műszakra jelentkeztem, egy fiatalabb, jó erőben levő társat kaptam, át is engedtem neki az irányítást. Az aznapi szakasz erősebb volt, nagyobb zúgókkal, nagyobb sodrással, több borulással. Az én hajóm aznap sem borult, a srác jó kormányos, de kellett a segítségem, ha nincs összhang, akkor jön a borulás. Azért sajnáltam, mikor megérkeztünk a kikötési ponthoz, még csorogtam volna tovább szívesen, bár hidegebb volt minden, mint előző nap, és a lábaim is elgémberedtek.
                           
Evezés után íjászat a bázison (ez nem úgy ment, ahogy szerettem volna) és bajvívás polifoam karddal (kicsit gyerekes volt a dolog, de gyorsan elfárasztott).
Hazaindulás előtt uzsonna/vacsora, a rántott húst értik a sógorok. Hosszú buszozás, Hegyeshalom után kényszerpihenő, a sofőr nem vezethet bizonyos időnél többet egy nap. Győrbe öcsém jött értem autóval.

Összegzés:
Soha nem jutott volna szembe, hogy eljöjjek raftingolni Ausztriába, de a Samsungnak hála, (először nem akartam megemlíteni őket és reklámot csinálni nekik) eljutottam ide, és nem bántam meg, tényleg nagy élmény volt. A vadvízi evezést másnak is ajánlom, aki még nem érzi magát túl öregnek, és egy cseppnyi kalandvágy tombol benne.