Heukuppe 2011

Napok óta a Rax-Alpok időjárás előrejelzését nézegettem, furcsa nyár-elő volt az idei, hét közben hétszámra sütött a napocska, hétvégére meg rendszeresen elromlott az idő. Márpedig a Heukuppe (2007m) meghódítását mindenképpen a július harmadikai vasárnapra terveztük. Reggel még szemerkélő esőben indultunk a Raxhoz, út közben hol esett, hol nem, de amikor a Preiner Gscheid-i (1070m) parkolóhoz értünk, éppen borzalmas idő volt, 9 fok, viharos szél, eső. Fene egye meg, ilyen a mi szerencsénk, gondoltam. Mindezek ellenére az autóban nyomorogva-duzzogva beöltöztünk meleg ruhába, esőnadrágba és kabátba, és indultunk, fel.


Up! Fel!

A piros 829-es jelzésen kell menni, (nehezen eltéveszthető) ez szinte nyílegyenesen visz a csúcs felé, aki szeret többet gyalogolni, kevésbé meredeken, az kezdetben mehet a döngölt kocsiúton is, ugyanoda jut, azaz egy alpesi tehéncsordához. Az eső kapaszkodás közben elállt, az esőnadrág pedig lekerült rólam. Miután megbámultuk és lefényképeztük a (nem lila!) alpesi tehénkéket,  elindultunk a sziklás rész irányába, itt az út kavicsosra váltott, és még erősebben kellett kapaszkodni.


Tehenek

Nemsokára fekete és piros jelzésű utak között választhattunk, a fekete volt a kemény, a piros a "lájtos", mi természetesen az utóbbi mellett döntöttünk.


Táblák

A távoli sziklák mellett hegyi kecskéket távcsöveztünk és fényképeztünk. Mivel túl messze voltak, a fényképek nem voltak túl sikeresek, az erre járó kecske-keresőknek segítségül annyit mondok, hogy a kecskék barnák.


Sziklák

Azonban nem jutottunk fel még a Karl Ludwig Hüttéig sem, (hütte = menedékház), D. (a gyerek) nagyon-nagyon elfáradt, ez kiváló indokot szolgáltatott a visszafordulásra.


Magashegyi

Az igazsághoz tartozik még, (meg mentségemül is szolgál) hogy vadiúj decathlonos túracipőm eléggé feltörte a lábam, így én sem bántam a dolgot, de azért kicsit nehéz szívvel vonultam vissza, nem szoktam feladni a cél előtt.


Valahol fent

Érzésem szerint kb. 1700-1800 méterig jutottunk, így is nagyon szép túra volt.


Három kis kavics a sziklán. Eddig jutottunk

Már nagyon vártam, hogy az autóhoz érjünk, és végre visszabújhassak kényelmes papucsomba.


Visszaúton