Alamóc 2019

Az előző évi cseh sörtúra útleírását - ha még emlékszik rá valaki - úgy fejeztem be, hogy újabb cseh várost és újabb cseh söröket szeretnénk felfedezni.
Nos ez megtörtént, a város neve, ahol jártunk: Alamóc. Vagy Olmütz, ahogy a csehek írják. De mégis, úgy figyeltem meg, hogy ők is inkább Alamócnak ejtik. Úgy rémlik, talán T. ötlete volt, hogy ide menjünk.
Én foglaltam a szállást, amely a belvárostól gyalog is csak néhány lépés távolságnyinak tűnt. Mint kiderült, annyi is volt. 

Csütörtök volt az indulás napja.
A szokásos autóval mentünk, az is öregedett egy évet, ahogy mi is, de ez az autón látszott jobban, mert többet fogyasztott, mint eddig szokása volt. Az idő az odautazás napján májushoz nem illően hűvös volt.
Végig én vezettem, kialakult egy egyetértés, hogy ez így van jól. Bécs felé mentünk, majd Brno érintésével úgynevezett "zergebaszó' utakon közelítettük meg a várost. Prostejovban ugyan kicsit keveregtünk egy béna útlezárás miatt, de még így is csak pár percet késtünk az általunk jelzett érkezéshez képest. Házigazdánk, R. már a ház előtt várt és egyből felismert minket, mondjuk nem volt nehéz dolga, viszonylag kevés magyar rendszámú autóval találkozhatunk a városban, én négy nap alatt konkrétan egyet láttam a miénken kívül. A szállásunk egy múlt századi bérháznak tűnő épületben volt, klasszul felújított, patyolat tiszta, belül modern és jól felszerelt komplett lakás. Miután elfoglaltuk, elindultunk várost felfedezni. Ugyan először rossz irányba, de miután átvettem az irányítást, hamar a belváros szívében találtuk magunk. Itt található Európa egyik legmagasabb, robosztus kinézetű Szentháromság-szobra, amely egy mini kápolnát is rejt magában. Kicsit gyönyörködtünk a fő térben, de mivel mindenki eléggé éhes volt, kerestünk egy éttermet, a közeli Móricot jónak találta a Google komment-közönsége, azért ide mentünk be. Korrekt tiszta hely volt, nekem kicsit túl modernnek tűnt és csak egyfajta sört mértek, Pilsnert. Kicsit szűkös volt az ételválaszték is, de amit ettünk, az jó volt, ezért hát rosszat nem is mondhatok rá.


Pilsner Urquell kata az U Moricban

Aznap még megtekintettük a Szent Vencel* katedrálist, ami kívülről a város legszebb temploma, belül volt azért másik templom, ami jobban tetszett. Majd beültünk a város valószínűleg legjobb romkocsmájába, ahol a csodálatos Rizna Bara kemény IPA sört mérték. Este a szálláson egészen hajnali fél kettőig tarokkoztunk.
*Megjegyzés: Svaty Vaclav, magyarosan Szent Vencel Csehország népszerű szentje, akiről katedrálist és sört is neveztek el, meg még sok mindent, jelentősége és hatása talán leginkább a mi István királyunkéhoz hasonlítható.

Péntek, a nagy sétálás napja.
Ez azért sokat gyaloglós, több mint 26000 lépéses nap volt a telefonom lépésszámlálója szerint. Reggel a Billában kezdtünk, bevásároltunk. Utána a Čechovy sady parkban sétáltunk jó nagyot, megnéztük a szovjet szabadság hősi emlékművét, majd Litovel sört ittunk a Fontana étteremben.

Aztán Lobkovitz sört a kisebbik Fő téren, ahol egyébként épp egy borfesztivál kezdetébe csöppentünk. Bort nem ittunk, mert általános vélekedés szerint a cseh borok nem jók, én amúgy máshogy hallottam, de megtartottam magamnak a véleményemet. A Michalský výpad nevű étteremben ebédeltünk, de csak második nekifutásra sikerült bejutnunk, ebédidőben olyan sokan voltak. Itt Kousek sört ittunk, na erről sem hallottam még se sokat, se keveset, de jó sör volt ez is. Élénk viták folytak, hol folytassuk a sörözést, elkövettük azt a hibát, hogy bementünk egy Holba kocsmába. Tudnivaló, hogy még a cseheknél sem minden sör fenékig ... tejföl. A Holba sör nagyon az alja volt, mint ahogy az a kocsma is. Kicsit szusszantunk a szálláson, majd ismét nyakunkba vettük a várost, azaz annak templomait, mert aznap este egy amolyan múzeumok éjszakája, vagy nyitott templomok éjszakája(?) volt. Zárásként - közkívánatra - elvezettem a csapatot a Riegrovka Steakhouse-ba, ami végül is senkinek nem tetszett annyira, mert elég drága hely volt. Itt ittam a város szerintem legjobb sörét, a nevét már nem tudom, de ilyen egy igazán nagy sör. Meg topinkit kértünk, de azt is drágállottuk kissé. Este tarokkoztunk.

Szombat, a kirándulás és a kártya napja
Mindenképpen szerettem volna eljutni Bouzov várába, ez meg is történt. Bouzov Olmütztől kicsit több, mint 30 kilométerre található, az odavezető út nem egyszerű, de erre van a GPS.


Bouzov vára

A vár történetét nem szeretném itt leírni, az érdeklődőknek ott az internet. Viszont a látvány csodás, akik már jártak ott, a bajmóci várhoz hasonlították. Befizettünk egy teljes vártúrára, kaptunk egy angol nyelvű tájékoztatót, az idegenvezetés pedig cseh nyelvű volt. Ellentétben Szlovéniával, a csehek mintha nem nagyon lennének felkészülve arra, hogy esetleg külföldi turisták is látogatást tehetnének jelentősebb nevezetességeiknél. Visszaúton betértünk Litovelbe, amely település, na, miről nevezetes?
Igen, a sörgyárról, meg a Litovel sörről.
Is.
Meg van egy tök jó fő tere, amely ALATT, mintegy látatlanul és elrejtve, egy folyócska csordogál. A fő téren megebédeltünk, majd visszatértünk Alamócra.
Mindenképpen szerettünk volna kártyázni egy kocsmában, mert azért ennek van egy hangulata. A. a pár lépésnyire lévő Leguan söröző teraszán foglalt asztalt nekünk, aztán mire odaértünk, a pincér már ki is hozott öt sört. Sajnos Holba sört, amely, mint említettem volt, nem éppen a cseh sörkultúra gyöngyszeme. De ez a hely nem erről emlékezetes, hanem a szubkontrázott káró király ultiról, a szubkontrázott négy királyról és a kontra volátról, mindez egy partiban. Mivel a kocsma nem nagyon tetszett egyikünknek sem, ezért ezek után nagy duzzogva elindultunk az általam csak Lófejnek* nevezett romkocsmába, ahol végül is a túra legjobb estéjét töltöttük el.


A Chomout. Vagy Lófej kocsma

Én búzasörrel kezdtem, majd az este hátralévő részében Rizna Bara-val folytattam, ami egyébként a második legjobb sör Olmützben. Rögtön nekiültünk kártyázni, a projektoros kivetítőn zajló Kanada-Csehország jégkorong közvetítés cseppet sem zavart bennünk. (Szegény cseheket nagyon elverték...)  A meccs után a közönség nagy része távozott, viszont jött egy négytagú társaság, akik nekiálltak zenélni, és tök jó hangulatot csináltak. Aztán jött egy másik négytagú társaság, akikről később kiderült, hogy magyarok, ők körülnéztek, látták, hogy ilyen az igazi cseh kocsmafíling, míg az egyik sarokban kártyáznak, a másikban zenélnek a vendégek. Eléggé meglepődtek, amikor kiderült, hogy mi is magyarok vagyunk. A pincér-srác a végén nem is engedett el bennünk anélkül, hogy mindannyiunkkal kezet ne fogott volna, szerintem mi voltunk az est vendégei.
*Megjegyzés: A Lófej Szombathely valamikor híres-hírhedt kocsmája volt, a Sorok utcában.

Vasárnap, a hazajövetel napja.
A másik attrakció, amit szerettem volna megnézni, a Morva-karszt a Macocha-szakadékkal. Ezt eredetileg péntekre időzítettem, de nem volt túl nagy a lelkesedés, mondhatjuk ellenkezésnek is, úgyhogy nem erőltettem. Viszont hazafelé éppen útba esett, úgyhogy arra mentünk. Azt azért gondoltam, hogy sokan lesznek, mert ez egy népszerűnek mondott kirándulóhely. De hogy a következő vezetett túra, amelybe beférnénk, délután háromkor indul, arra nem. Le is mondtunk róla, és a B terv keretében egy barlangtúrára mentünk. A barlang is volt vagy 3 kilométernyire, de viszonylag könnyen odataláltunk. Utóbbi időkben több szép barlangot láttam, ez azoknál sokkal kevésbé volt látványos, de legalább jót sétáltunk a kellemesen hűvös föld alatt világban. Visszatérve a parkolóhoz, meglepődve láttam, hogy délelőtt csak pár lépést kellett volna megtenni a Macocha-szakadékig. Ehhez Z.-nek már nem volt türelme, pedig határozottan érdekes látvány volt. Mármint olyanoknak, akik nem tériszonyosak...
Brnoban még beugrottunk a város legnagyobb plázájába, (ez hiba volt...) sört venni. Még megálltunk a pohorelicei U Vavriku étteremben ebédelni, azért ott, mert előző évben is így tettünk és Z. a megszokások rabja, vagy mondjuk úgy, kevésbé kísérletező hajlamú, nem úgy, mint például én. A hazafelé vezető út határozottan unalmas volt, ha vezetek, igyekszem azzá tenni.
Hazaértünk.


Alamóci emlék