Két kincs 2015
Két kincs-túra lett az írás neve (nomen est omen) avagy
amiről ezen írás szól, a szilvásváradi Szalajka-völgy, illetve
az aggteleki cseppkőbarlangtúra leírása. E helyeken 2015 év őszi iskolai szünetében
jártunk.
Mindkettő nagy távolságra van a nyugati határszéltől, ezért nem is innen
indultuk, de ahonnan, onnan sem volt sokkal gyorsabb az odajutás, a magyarországi utak
általában kritikán aluliak, van ugyan utóbbi időben némi fejlődés, láthatunk új
utakat meg szépen felújítottakat is, viszont a többség sajnos nagyon magára hagyatott.
1. nap
A legszebb időben értünk Szilvásváradra, a fák sárgában-vörösben és mindenféle
más őszi árnyalatokban pompáztak, mindezt verőfényes napsütés tette még
ragyogóbbá. A kirándulóközpont bejáratánál több parkoló közül választhattunk, alapesetben a főúthoz közeli hatalmas alsó parkolóban lehet
hagyni az autót, onnan gyalog, vagy kisvasúttal lehet felfelé haladni. Másik
lehetőség az u.n. felső parkoló, mi ide váltottunk jegyet, jó ötletnek tűnt, de mégsem
volt egészen az, mert meglehetősen kínos volt a gyalogtúrázók tömegében autóval felfelé
autózni-evickélni. A felső parkolóban végre megszabadulván a járgánytól
megkönnyebbülten vegyültünk el a továbbgyalogolók tömegében. Bár hosszú hétvége volt, meglehetősen (vagy meglepően?) sokan választották a
szabadidő eltöltésének ezt a "kirándulásos" formáját. Hamarosan a Fátyol-vízeséshez
értünk.
Fátyol-vízesés, Szalajka-völgy, Szilvásvárad
Itt tört rám először a gondolat-érzés, hogy összehasonlítsam a
Szalajka-völgyet a nemrég látott Plitvicei-tavakkal és a Krka-vízesésekkel, mert
valamiféle párhuzam mindenképpen van köztük, bár a Fátyol nem egy világhíres
látványosság, de hát kis ország, kis vízesés. Ez az összehasonlítás bár
szellemes, de megtartom magamnak.
Még hirtelen ötlettől vezérelve felmásztunk, az u.n.
ősember barlangjához.
Nem rossz kérót választott az öreg, nagyobb, mint egy átlagos falusi templom, és tényleg
nem könnyen megközelíthető, bár ennek már annak idején is lehettek kevésbé praktikus oldalai is.
Istállóskői-barlang, Szilvásvárad
A kirándulás végeztével ismét autóba ültünk és mivel a környéken nem vagyok ismerős, teljes mértékben a
GPS-re bíztam magam, az pedig nem sok idő múlva a Putnokot Kelemérrel összekötő, egyébként szép,
de teljesen elhanyagolt
útra vezetett, az út állapotáról minden elmond, hogy egyik szakaszon ijesztően
nagyot csattant a kocsi alja, szóval valahol leértünk. Magyar utak...
A szállásunk egy, már Aggtelek közelében lévő faluban volt, eléggé falusias
vendéglátóhely volt, a csodaszépen
parkosított udvar egy kicsike, régi, szinte falumúzeumos házikóval együtt csodálatos
egységet alkottak, ez mindenképpen magasan felülmúlta szinte minden eddig
tapasztalt szállásunkat, hozzá kell tennem, hogy a "lakosztályunk" elmaradt
ettől a színvonaltól.
A fentebb említett házikó - avagy egy sehol sem látott kicsi csoda
2. nap
Reggel időben kellett Aggtelekre érnünk, mivel az úgynevezett hosszú túrára neveztünk be,
melyre előre kellett bejelentkezni.
Ez a túra minden nap csak egyszer indul.
Az aggteleki bejárat
Időben is érkeztünk, kevés várakozás után összegyűlt a társaság, majd
akkumulátoros lámpákat osztottak ki a csapat minden tagjának, plusz a túravezető
még egy hátizsáknyi tartalékot is hozott magával. Ezeket a lámpákat a barlang kivilágítatlan szakaszán kellett
volt
használnunk.
Kevés várakozás után vezetőnkkel végre átléptük a barlang bejáratát.
A túra három jól elkülöníthető részre tagozódott:
1. Aggteleki rész: kivilágított szakasz, ahol jártunk már régebben is, de azért
még szinte a meglepetés erejével hatott, és miután kiámultam magam, a rossz
fényviszonyok ellenére meglehetősen sokat fényképeztem
Egy kép az első szakaszról - helyi világításban
Cseppkőtömeg az első szakaszról - vakuval készített kép
2. Közbülső szakasz, itt már nincs kiépített világítás, a kiosztott lámpák
segítségével haladtunk, ez nagyon-nagyon hangulatos és persze izgalmas is volt -
persze inkább az "aprónép" számára. Klausztrofóbiásoknak is
ajánlott, nem nagyon van olyan rész, ahol bármiféle bezártság-érzés lenne
tapasztalható, inkább hihetetlenül tágas az e túra során bejárt barlangrendszer.
Óriási függő cseppkövek - anyósnyelvek
3. Jósvafői szakasz: ez már a high-end csúcstechnológia helyenként.
Mozgásérzékelők kapcsolják le és fel a vörös LED-es világítótesteket, a
látogatók pedig tükörsima betonon lépdelve rozsdamentes krómacél korlátokba
kapaszkodva bámulhatják a föld alatti világ cseppkőcsodáit. (Ez egy jó mondat
volt...)
Itt a helyi világításnak köszönhetően az alant látható vöröses árnyalatú
fényképeket készítettem.
A 19 méter magasságú Csillagvizsgáló.
Közép-Európa legnagyobb
cseppkőképződménye
A
Sárkányfej
Óriások terme.
Tényleg óriási, szinte törpének éreztük benne magunkat,
bár erről a fényképről ez "nem jön át"
A kijáratnál busz várt bennünk, amely visszavitt Aggtelekre az otthagyott
autókhoz - ez a szolgáltatás díjmentes, vagyis a belépő árában benne
foglaltatik.
A jósvafői kijárat
Végezetül ettünk egy jót az aggteleki parkolóban lévő büfék valamelyikében, majd
"haza" mentünk. Kicsit kalandos volt ez az út, átutaztunkban
megtekintettük az általam még sosem látott Ózdot, ami érdekesebb, de kevésbé
lepusztult volt, mint képzeletemben élt, majd a remélt gyorsabb haladás
reményében felmentünk az M3-as autópályára. Itt két baleset miatt másfél órát
araszoltunk kétszer öt kilométeren, na ez az egyik ok, amiért gyűlölöm az
autópályákat...
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu