Horvátország 2013

Még sohasem nyaraltam Horvátországban, illetve ahol majd' harminc éve nyaraltam, az még a vegyes emlékezetű Jugoszlávia volt. A tervezés fázisában hetekig böngésztem a netet, hová menjünk, mit nézzünk meg, ehhez képest indulás előtti nap (szombat) estéjén feleségem ijedten mondta:
- Baj van, a legkisebb gyereknek lejárt a személyi igazolványa!
A horvátok nagyjából egy hónapja csatlakoztak az EU-hoz, de az ország nem schengeni övezet, így nem látszott biztosnak, hogy lejárt személyivel be fognak engedni bennünket, ezért sebtiben készült egy B-terv, Olaszország.
Mert tengerre megyünk, ha törik, ha szakad!
Reggel degeszre pakoltuk az autót, és indulás.
A szlovén-horvát határon persze öt másodpercen belül kiszúrták B.-ka lejárt személyijét... Mi persze szörnyen meglepett és ijedt arcot vágtunk, a határőr meg félreállította az autót, hogy ne akadályozzuk a forgalmat. Majd rövid tanácskozás után hatalmas meglepetésünkre és megkönnyebbülésünkre egy hölgy jött a személyikkel és csak annyit mondott:
- Doszvidányija! (vagy valami hasonlót)
Azt hiszem, nem kell részleteznem a család örömét...
GPS által vezetve, a méregdrága horvát autópályákat kikerülve (időnk, mint a tenger) szép lassan leértünk a Plitvicei tavakhoz, ahol a Korana kempingben vertünk sátrakat. A kempingnek két főbb jellemzője volt.
Egy: nem biztos, hogy volt benne négy négyzetméter egybefüggő sík terület.
Kettő: a vizesblokkok szállodai minőségűek és tisztaságúak voltak.
Este, de még világosban felautóztuk a közeli tavakhoz, felmérendő a másnapra tervezett kirándulás körülményeit, és az tisztán látszott, hogy itt "parkolómizéria" van, tehát egy nagyváros központjában is könnyebb letenni az autót, mint a tavaknál levő két parkoló valamelyikében...

... úgyhogy másnap a relatív kényelmesebb autó helyett a kemping ingyenes buszjáratát választottuk. Sokan tették ezt, így mi csak a második fordulóra fértünk fel - nem tolakodtunk eléggé...
A busz az úgynevezett 1-es parkolóban tett ki bennünk. A pénztáraknál nagyon hosszú sor jelezte az érdeklődést, de a borsos belépőjegyeket kifizetve azon is túljutottunk. Hat különböző útvonal közül lehet választani, azonfelül persze mindenki megy, amerre akar. Mi a C megoldást választottuk, ez egy kb. 5-6 órás túrajavaslat volt. (Annyi is lett.)
A park szinte az első perctől kezdve lenyűgöző látvánnyal kápráztatott el bennünk. Jellemzően vízesések, fehér sziklák, burjánzó zöld növényzet, és vizek közelről kristálytiszta, távolról türkizkék színű különböző változatai mellett haladtunk el.

   
Csobogó vizek illetve emberek a deszkán

Meg rengeteg ember mellett, mert a másik jellemző a tömeg volt. Ez eléggé érthető is, hiszen erre a nem túl nehezen megtekinthető szépségre sokan vevők. Kb. félúton értünk el a "hajóállomáshoz". Itt ijesztően sok ember várakozott a beszállásra, de a horvátok jól felkészültek erre, ha jól számoltam hét elektromos hajó szállítja oda s vissza a nagy tavon át az embereket, és a mi hajónk száz főre volt méretezve!
Amúgy senki nem hajókázhat csak úgy, mert beszálláskor lepecsételik a belépőjegyet, ami esetünkben egy útra szóló hajójegyként szolgál.

   
Tömeg hajóállomásnál illetve a türkizkék tó

Szakértők a felső tavakat mondják szebbnek, ez megítélés kérdése, kétségtelenül több a vízesés, nagyobbak a tavak, meredekebbek a partok, szóval az a vadregényesebb vidék.
Egyébként valahol Itt forgatták anno az Ezüst-tó kincse c. filmet, Winnetou-s film, ha ez manapság még mond valakinek valamit.


Winnetou és Old Shatterhand, gyerekkorom kedvenc regényhősei

   
Vizek, mindenféle nézetből

A C túra végállomása a buszforduló. Itt WC, büfé, pihenő várja a megfáradtakat. Meg az inkább vonathoz hasonlító teherautóval keresztezett busz, amire az embertömeg miatt nem könnyű feljutni. Tolakodók előnyben itt is ...

Nehezen tudtam eldönteni, hogy egy, vagy két napra tervezzem-e Plitvicét, de a meteorológiai előrejelzés segített a döntéshozatalban, másnapra esőt jósoltak, ezért szedtük a sátorfánkat, azaz sátrakat bontottunk és a tenger felé vettük az irányt. Ezt a GPS által tervezett legrövidebb úton tettük, és ha azt mondom, hogy ezen hegyvölgyes tájon ritkán fordul elő turista, akkor nagyon finoman fogalmazok. Valójában még bennszülöttekkel is csak elvétve találkoztunk. Senj-nél értünk ki a tengerhez és mondhatni irdatlan erősségű széllel üdvözölt őkelme, majd' lefújt a hegyekből!
A tengerparti út a Krk-i hídig látvány szempontjából eléggé szép volt, de sajnos éppen bütykölték, ezért gyakori torlódások akadályozták a haladást, így elég sok ideig tartott, mire nagy nehezen elértünk el a szigetig, de ez nem volt váratlan meglepetés, barátaink lélekben még itthon felkészítettek a várható nehézségekre.

   
A (volt?) Tito-híd és az ellenállhatatlan szél a híd utáni parkolóban

A hídpénzt csak odafele kell megfizetni, ezt megtettük, majd áthajtottunk a hídon, és megálltunk a közeli "örülő-parkolóban". Itt a fiumei kőolaj-finomító és az omisalj-i kőolaj-kikötő, meg egy azokra néző sivár autóskemping látványában gyönyörködtünk.

Baska

Az itt található Zablace kempingben volt a szálláshelyünk. A város a sziget híddal átelleni végében van, és nagyon szép, egyik legszebb tengerparti strand, amit csekély számú utazásaim során láttam.

   
Így örülünk az érkezésnek

Felvertük a sátrakat, ez nem volt könnyű művelet, mert nyomott a szél piszkosul, és nagyon-nagyon örültünk annak az olasz lakókocsinak, amelyik estére mellettünk pont szélirányból letáborozott. Egyébként nagyon sok olasz volt, láthatóan ők voltak a legtöbben. Hangosak voltak, és "úgy beszéltek, mint a Menő Manó".

A következő napokban igyekeztünk felfedezni a sziget szépségeit, az alábbi helyeken jártunk:

Vbrnik. Gyorsan mélyülő, köves, aranyos és aprócska strandján meglepően sok magyarral találkoztunk, de magát a várost nem néztük meg.


Vbrniki strand

Iszapstrand valahol Soline és Čizići között. Ez egy sekély, de jókora öböl, ahol homokos, lassan mélyülő, és kissé hínáros a tenger. A hely érdekességét az a néhány iszapgödör adja, ahol a strandolók, akár a mangalicadisznók, meghemperednek a kissé bűzös, mélyfekete iszapban. Ez állítólag - és ezt magam is megerősíthetem - jót tesz pl. az ízületeknek. Meg a kedélyállapotnak is, mert nagyon mókás, ahogy az iszaptól fekete emberek mászkálnak, és nevetgélve fényképezgetik egymást a parton. Aprócska meglepetés, hogy ez az iszap nem könnyen jön le a bőrről, nem elég ázni a vízben, a látszólagos tisztaságért dörzsölni is kell sokáig a bőrt, és az "illat" így is megmarad a következő tusolásig...

   
Iszapstrandos emlékek, a kéz az enyém

Krk sziget "fővárosa" Krk város. Ezt is szerettük volna felfedezni, de itt olyan tumultus volt, akkora tolongás, hogy inkább lemondtunk róla.
Punatban egy hatalmas yacht-kikötő található, de yachtunk, az nincs, így hát a város melletti strandot kerestük fel, ahol fürödtünk egy jót és magam részéről álmélkodtam a percenként vizet hasító "csónakok" látványán.

Aznap Stara Baskán ebédeltünk, ez egy szép helyen lévő városka, bár utólag belegondolva, inkább az odavezető út, ami nagyon feldobja.

Eztán már maradtunk a mi "kis" Baskánkban, ahol felmentünk a városkát jobbról és balról övező hegyre is.
Néhány kép innét és onnét:

   

   

   

Az élet Horvátországban, főképp a tengerparton drágább, mint Magyarországon. Sokkal drágább. A boltokban az alap élelmiszerek mindenképp és számolás nélkül láthatóan többe kerülnek, esetenként akár a kétszeresébe is, mint itthon megszokhattuk. Sörfronton különösen rossz a helyzet, nem elég, hogy minimum duplájába kerülnek, de a választék is szerény.
 

Sörreklám helyet. A két vezető márka közül az egyik

A fagyiárusoknál valamiért mindenhol egységesen 7 kunába (280 forint) kerül egy gombóc, viszont ez majdnem annyi, mint nálunk kettő, és eléggé jó is. A pizza legolcsóbbja is 40 kuna (1600 forint), és általában minden más éttermi cucc ennél sokkal több.
A kemping is meglehetősen drága mulatság.


Kemping, életkép

A benzin mondhatni ugyanannyi, mint nálunk, viszont az autópálya-díj, ha kilométer viszonylatban számolom, akkor nagyon durva. Nyugtát mindenhol adnak, az egyetlen kivétel a plitvicei kemping volt, de lehet, hogy csak véletlenül nem hoztuk el. Sehol nem akarnak átverni, itt volt egy kivétel, a baskai kempingben egy nappal többet szeretett volna számolni ... ... a számítógép.

Egész héten nagyon kellemes, de túl meleg idő volt. Viszont a távozás kicsit viszontagságosra sikeredett, utolsó éjjel ugyanis folyamatosan szakadt az eső, sőt reggelre sem állt el és ez bizony sátorbontáshoz messze nem az ideális idő.
Valahogy sikerült összecuccolnunk és kicsekkolnunk, éa már csak a bevásárlás miatt kellett egy kisebbet kerülnünk Krk város felé. Aztán meg a kis kicsi nem érezte túl jól magát, később hányt is egyet. Sokan gondolhatták úgy, hogy vége a jó időnek, mert teljesen bedugult a szigetről kivezető főút, szerencsére a GPS segítségével találtam egy alig hosszabb kerülő utat, ami majdnem a hídig elvitt. Így is majdnem fél kettő volt már, mire elhagytuk végre a szigetet.
Az autópályát mellőzve a hegyeken keresztül Karlovác felé mentünk haza. Érdekes, hogy ezt a jó állapotú, széles régi főutat manapság már szinte senki nem használja...
Horvátország belsejében vasárnap nem nagyon található nyitva tartó bolt. Zágrábban találtunk egy maszek Pekarát (saját fordításban Pékárut) itt meguzsonnáztunk. Még a horvát-szlovén határon volt egy rövid beszélgetés a határőrökkel a már említett lejárt személyi igazolvánnyal kapcsolatban, de hát mit tudtak volna tenni, továbbengedtek.


Emlékkép


Visszatekintő

Összességében egy elég szép hét volt, jó nyaralás, a kellemetlenségeket viszonylag szerencsésen megúsztuk, sok szép fényképet csináltunk, és remek élményekkel meg emlékekkel gazdagodtunk. Ha a motiváció fennmarad és pénzünk is lesz rá, talán jövőre is megtámadunk egy tengerpartot, persze mindenképpen egy másikat.

Mert annyi szép hely van a világban, és ha mindet nem is szükséges látni, de néha azért jól esik kicsit kimozdulni otthonról!