Paintball 2007

Most a 2007 évi őszi Samsung "paintball-túráról" (melyben minden volt, csak paintball nem) írok nektek. Péntek reggel gyülekeztek a Samsung által meghívott vendégek a budapesti Info-parkban, buszunk Komáromban vett fel két később csatlakozó utast. Próbáltam az ablakból figyelni, több-kevesebb sikerrel, merre tartunk, az 573-as úton Gúta (Kolárovo) érintésével jutottunk el a galántai Samsung-gyárba, itt gyárlátogatáson vettünk részt, megnéztük, hogyan szerelik össze a monitorokat és LCD TV-ket. Az itt látottak a csapat tagjainak nem tetszettek túlságosan, ám szerintem a látogatás legalábbis tanulságos volt, de következtetéseimet nem fogom itt és most kifejteni. Innen Nyitrára mentünk és egy félkész, teljesen hangulattalan, ámde elegánsnak mondható business étteremben ebédeltünk. Ezután Bzenica, Besztercebánya, Ruzomberok, és Liptószentmiklós érintésével az attól délre lévő Alacsony Tátrába mentünk, ahol egy út menti hotelben, a FIM-ben volt a szállásunk. Ez egy jól kinéző hotel, ámde szolgáltatásaiban ezt nem mindig igazolta, 1990 korona, azaz 14600 Forint egy kétágyas szoba, ezért bizony többet vártam.

Szállásunk, a Hotel FIM

Elhelyezkedés, kipakolás, kevés pihenő után felvittek busszal egy Slovensko Kolibába, (szlovák kalyiba, vagy szlovák faházikó) ez elméletileg, és valójában is egy hangulatos szlovák vendéglő, ahol egy helyi cigánybanda húzta el a nótánkat, kicsit meglepett, hogy a legtöbb magyar nótát ismerték.
       
Vendéglátóink szlovák specialitásokkal vártak bennünk, ezek nem volt éppen rosszak, bár sztrapacskát csak legalább egy napi éhezés után ennék jó étvággyal. Itt többen bizony eléggé fenekére néztek a borovicskás pohárnak... Másnap, reggeli után a szálloda fölött lévő déménfalvai Szabadság cseppkőbarlangot néztük meg, ez Szlovákia leghosszabb összefüggő barlang-rendszere, méreteiben és látványvilágában engem kissé emlékeztetett az innen távol lévő aggteleki cseppkőbarlangra, talán egy benne levő föld alatti folyócskával több annál. Csodálatos, színes és egyedülálló formájú cseppkövei miatt tartják kiemelkedő jelentőségűnek.

A barlang bejárata

Barlanglátogatás után megebédeltünk a szállodában, majd átbuszoztunk a Liptószentmiklóstól északra levő dombokhoz, ahol a helyi Xsport (extrémsport?) egyesület emberei vártak bennünket szórakoztató, vagy annak vélt feladatokkal, programokkal.
       
Ezek közül a lövészet különböző fajtái (pl. bukócéllövés időre, agyaggalamb lövészet, airsoft) valóban érdekesek voltak, bugyuta feladat volt viszont terepjáróból paintball puskával állatfigurákra lövöldözni, és visszatetsző volt, legalábbis nekem, az offroad, azaz terepjárózás a környékbeli dombokon, minthogy természetet tisztelő és szerető ember lennék.
       
Esti program: kaszinó. Háromféle játékasztalon lehetett kipróbálni a szerencsét, kockán, kártyán, vagy ruletten. Én az utóbbit választottam, taktikus, fegyelmezett (és szerencsés) játékkal a kapott 5000 játékpénzt 16500-ra növeltem, majd éjfél körül, mivel meguntam a játékot, gyorsan felszórtam az egészet néhány számra, így néhány kör alatt el is vesztettem mindent. Éjjel nagy buli lehetett, mert a másnap délelőtti erdei kötélpálya programra csak tizennégyen mentünk. A pálya a fentebb levő sípályák magasságában levő egyik fenyőerdőben volt kialakítva, és Tarzania névre "hallgatott". Itt feladták ránk a biztonsági felszerelést, majd rövid oktatás után indulhattunk a 6-10 méter magasságban kialakított akadályokat leküzdeni. A feladatok: drótkötélen átcsúszás egy másik fára, gerendán, drótkötélen vagy más, lengő köteleken való áthaladás szintén egy másik fára, stb. Ezek nehézségéről annyit, hogy biztosító kötél és karabinerek nélkül nincs az a pénz, amennyiért megpróbálkoztam volna a feladatokkal, ezekkel viszont, ha nem is volt gyerekjáték a dolog, de különösebb nehézséget nem okozott a teljesítés.

Drótkötélen

Kissé megkésve érkeztünk vissza a szállodába, ahol a többiek már türelmetlenül vártak ránk, és perceken belül indultunk hazafelé. Útközben még megálltunk Besztercebányán a helyi Bástya étteremben ebédelni, ez azon kevés helyek egyike, ahol (szívesen?) beszéltek magyarul Szlovákiában. Innen aztán irány a határ, és Budapest, itt lett vége a túrának.
Összegzés: Ha valamitől túlságosan sokat várunk, abban inkább csak csalódni fogunk, az ez évi Samsung-túrától amúgy nem vártam túl sokat, így végül is könnyű kis hétvégi túrának egészen jó volt. Szlovákiát nem nagyon ismertem, kedvcsinálónak nem volt rossz, és bár meg nem szerettem, lehet, hogy a közeljövőben még meg fogom látogatni, annak ellenére, hogy sok tekintetben nem keltett jó benyomást, de mégis, kicsit barátságosabb ország, mint Európa legtöbb nyugatibb országa.