Cesky Krumlov 2017

A baráti társaságból sokan jártak már a csehországi Cesky Krumlovban és mindenki felsőfokon beszélt a városról (olyanok is, akiktől egy elismerés azért már nagyon is figyelemreméltó cselekedet), és e dicséretek nem csak úgy általában, hanem felsőfokon hangzottak el, úgyhogy egy ideje már érlelődött,  el kell oda menni, mondjuk egy családi nyaralás keretében.
Előzmény: javasoltam a családnak  az általam kedvelt horvát tengerpartot is, de (főleg a gyerekek) túl messzinek találták (volt némi tapasztalatuk e téren) és amikor meghallották, hogy C.Krumlovba fele idő alatt oda lehet érni, azonnal mellette szavaztak.
Utazás autóval, Ausztrián keresztül, autópályán. Bécsnél még nem esett, de Linznél már igen. Utálom az autópályákat, főképp az állandó torlódások miatt, de megint szerencsénk volt, a több kilométeres torlódás a szemközti sávban alakult ki. Csehországba átlépve szembetűnő az utak gyengébb minősége (természetesen az osztrákokéhoz képest), de még ez is sokkal jobb az idehaza megszokottaknál. (Itt egy elfojtott káromkodás jöhetne akár...)
Szállásunk Kájov-Kladnéban volt, a GPS ügyesen odavezetett, angolul jól beszélő kedves (és erősen állapotos) szállásadónőnk megmutatta a "lakosztályunkat". Este még sétáltunk egyet a faluban, Kladnéban, ami tulajdonképpen a Kájov nevű település része.


A ház, amelyben laktunk

Nem akartam azonnal belecsapni a lecsóba, ezért másnapra  České Budějovice megtekintését tűztem ki célul.
Vonattal.
Mert a vonat egy környezetbarát közlekedés eszköz
Meg ha az ember vonattal megy, sörözni is lehet.
Csehországban olcsó és jó a sör.
Ezek elméletileg jó szempontok, de Csehországban minden vonat mindig késik, a miénk kicsit több, mint egy órát, de kibírtuk, addig sétáltunk egyet Kájovban, ami azért nem egy nagy élmény.
Minden rosszban van valami jó, ha már ennyit késett a vonat, a kalauz, ki tudja miért, nem váltatott velünk vonatjegyet, így ingyen utaztuk České Budějovicébe.
Aminek a külvárosa egy hatalmas és mocskos ipar negyed. viszont a belvárosa nagyon szép, mellesleg elég közel volt a vasútállomáshoz is.


České Budějovice, fő tér

Vasárnap lévén a belváros elég kihaltnak tűnt, itt ismét az jön, hogy minden rosszban van valami jó, kevesebb volt a turista is. Igaz, az a vendéglátó ipari egység is zárva volt, amit első szándékból felkerestünk volna, bár ennek nem biztos, hogy a vasárnap volt az oka. Mindegy, találtunk egy másikat, ahol remek Budvar, más néven Budweiser sört ittunk, G. pedig valamit evett knédlivel, attól kezdve mindennap knédlis ételt rendelt. Nem olyan rossz a knédli, de nekem mondjuk knédliből egy héten egyszer egy épp elég ...

Másnap Krumlovot néztük meg, vakmerően ismét vonattal mentünk, de most nem késett többet 10 percnél.
Krumlov belváros első látásra lenyűgöző és gyönyörű. És másodikra, meg harmadikra is.

   
Cesky Krumlov, vár és város.

A városban nem kevés a turista, elég nagy számban kelet-ázsiaiak, ők úgy látszik, nagyon bírják a cseh filinget. Iszonyú sok fényképet készítettem, mert a város szinte minden pontjáról nézve képeslapra való. És plusz a sör, ami olcsóbb mint mifelénk, viszont jobb. Szerintem ár-érték arányban mindenképpen világelső. (Ja, erről már több helyütt szóltam, de hát ismétlés a tudás anyja!) Többségében jókat is ettünk, csak nem kéne mindent knédlivel köríteni.

Harmadnap megint Krumlov, de aznap autóval mentünk be, mert a hajózáshoz szükséges cuccokat is vittük. Az autózás azért nem volt annyira nyerő, a belvárosba nem lehet autóval bemenni (van, aki mégis megteszi) a belváros körül csak fizető övezetek vannak, több felesleges kör után majdnem a vasútállomásnál tettük le a gépet, szóval a vonatos megközelítés jobbnak tűnt, bár a gyerekek inkább autópártiak voltak.
Aztán csónakázás következett, avagy ahogy a csehek mondják rafting a Vltaván.

   
Rafting a folyón, a város és a Vltava. Mi magyarok csak Moldvának hívjuk

Ami azért nagyon nem rafting, viszont bárki megpróbálhatja, mert gyakorlatilag teljesen veszélytelen, alig kell hozzá több evezni tudás, mint egy csónakázó tavon, legalábbis láttunk néhány hajóst, akiknek nem volt több. Viszont vannak hajólépcsők, amik kicsit megdobják a hajósok adrenalin szintjét, meg azért van ennek az egésznek egy utánozhatatlan jó hangulata is. Mi a város felett béreltünk egy gumicsónakot, amivel a város alá hajóztunk, az alsóbb szakaszon voltak kisebb problémáink, többször zátonyra futottunk, ilyenkor a kövekről a vízben állva kellett lerángatni a csónakot.

Negyedik nap, mivel nem lehet minden napot Krumlovban tölteni, mert azért az is csak megunható, a Lipnói tóhoz mentünk, egy kirándulóközponthoz
Igazi turistalátványosság ez is, négyüléses beülős felvonó visz fel egy hegytetőre, ahol egy, a fák lombozatának magassága fölé vezető sétaúton lehet feljutni egy hatalmas kilátó tetejére.

   
A felvonó és az tízemeletes ház nagyságú kilátó

Ha valaki lecsúszó-jegyet is vásárolt, egy csúszdán juthat le a "földszintre", a többiek visszagyalogolnak ugyanazon az úton. A csúszda érdekes, de nem túl kellemes és rázós, legalábbis S. szerint, aki kipróbálta. A hegyről többféleképpen lehet lejönni, a felvonóval, vagy amolyan hegyi rollerrel is akár. G. azzal próbált volna, de mint kiderült személyi igazolvány nélkül ez nem megy, ezért gyalog jött le. Én a gyerekekkel bobbal szerettem volna, de amikor megtaláltuk a bob nyomvonalát, rájöttünk, hogy az nem így működik, a bob felhúz a dombra, és lecsúszik a dombról, tehát olyan nincs hogy a dombtetőn szállsz be a játékba, úgyhogy mi is gyalog jöttünk le. Mindegy, ebéd után azért boboztunk egyet, bár elég rövid volt a pálya, láttam már jobbat is.
Még megnéztük a Lipnói tó algától furcsán zöld vizét és "hazamentünk".


Lipnói tónál

Ötödik nap Krumlov, ismét vonattal, egy kiváló ebédet fogyasztottunk remek sörrel leöblítve a folyónak abban a kanyarulatában, amelyben sokkal kevesebb turista fordul meg. Én a két kicsivel megnéztem a Josef Seidel fotómúzeumot, G. a naggyal valamilyen várbeli kiállításon volt. Meg sétáltunk sokat a városban, talán ezzel el is telt a nap.

   
Városképek

Hatodik nap Krumlov, grafitbánya megtekintése. Ez egy ma már nem működő bánya, ahol nem túl rég, mint a neve is mutatja grafitot bányásztak. Ma turistákat visznek az elhagyott tárnákba, szerintem nem rossz program. A sisak, a gumicsizma és műanyag köpeny első blikkre kissé túlzásba vitt védőfelszerelésnek tűnt, de valójában nem teljesen az, a bánya egyes részein valóban védelmet adnak pl. a csepegő víz és a sár ellen. A reakciókból ítélve érdekes lehetett idegenvezetőnk előadása, kár hogy csak csehül beszélt, mondjuk a bejáratnál adtak magyar nyelvű tájékoztatót, amelyben olvashattunk a bánya geológiájáról, történetéről, vezetőnk is ezt mondhatta el, plusz még valamiket, amiken a csehül értők időnként jót mulattak.

   
Szerencse fel!

Innen Rožmberk nad Vltavou nevű faluban mentünk autóval, ez egy hasonló adottságú település, mint Cesky Krumlov, csak kicsiben, attól kb. 30 kilométerre. Itt egy jó hírű folyóparti halászcsárdában ebédeltünk, lehet, hogy a faluban is voltak hasonló jók, de azokat ez után már nem próbáltuk ki. Felmentünk a várba, majdnem megnéztük a vármúzeumot, de lusták és fáradtak voltunk egy háromnegyed órás vezetett látogatáshoz, mellesleg eléggé drága is lett volna, bár ez volt az utolsó szempont.

   
Rožmberk nad Vltavou a várból


Meg egy sör, amit legközelebb szeretnék megkóstolni

Érdekes volt a Vltava melletti főút. Bár szemre elég szélesnek tűnt, de mivel nincs középen felezővonal, nehéz az autót pozícionálni, nem is értem, miért spórolnak a csehek azon a kis útfestéken.
Este egy kis shopping a krumlovi Tescóban, ami egészen hasonlít a hazaiakra, meg a Kauflandban, ami egy döbbenetesen szar intézmény, ha én krumlovi lennék, biztosan nem oda járnék vásárolni. A tíz pénztárból négy működött, pénztáranként 25 méteres sorokban kígyóztak az emberek, várva, hogy végre fizethessenek. Egyesek a sorban állva megitták a sörüket, felfalták a fizetendő termékeket és a gyerekek elnyalogatták a kosárba tett jégkrémeket. Ez utóbbi teljesen érthető, hiszen amúgy is elolvadt volna, mire a pénztárba érvén fizetésre kerül a sor. Mi kiálltuk a sorunkat, de csak mert nagyon ráértünk ...

Másnap reggel indulás haza. Indulás előtt kaptunk egy kis üveg mézet, saját termelésűt a vendéglátónktól, ez kedves ajándék volt azért.
Visszafelé pedig beugrottunk a bécsi SCS-ben lévő Primark ruhaüzletbe, csak mert régtől fogva kíváncsi voltam rá, de mint ruhaüzlet nem hagyott mély nyomot. Amin teljesen ledöbbentem, az az SCS-ben lévő kiknek is? (nevezzük őket közel- és közép-keletieknek) az aránya, ehhez idehaza nem szoktam hozzá, a mi országunk felső és alsó szinten, tehát minden szinten egy végsőkig kirekesztő és többek között ennek köszönhetően is besavanyodott ország, Ausztria és Bécs szemmel láthatóan nem az. Bonyolult a világ, amelyben élünk, régebben sem volt könnyű átlátni, mi a helyes, és mi nem az, ma, ha lehet, ez még nehezebb. Csak az idő, ami hosszú távon eldönti, mi a jó és mi a rossz, de érdemes lenne elgondolkozni azon, miért is érzik olyan kevesen jól magukat Magyarországon, miért hagyják el olyan sokan az országot.