Brno 2022

A tarokkos csapattal a nagy covid-válság keltette bizonytalanság miatt utóbbi időben nem nagyon tudtunk külföldi útban gondolkozni. Voltak ugyan szabadabb és kevésbé szabad időszakok is, de külföldre nem mentünk mégsem. 2022-ben eljött ennek is az ideje, bár majdnem ebből is hazai út lett (Sümeg), de annyira vonzott a cseh sör, meg az egyszer már bevált élmények, hogy bevállaltunk egy második brno-i utat. Vicces volt, hogy többségében még megvoltak a három évvel ezelőtti cseh sörösüvegeink, ezeket most gazdasági és környezetvédelmi okokból bepakoltuk az autóba és irány Brno. Számításaink szerint egy tank benzinből bőségesen ki kellett jönnünk, ez volt az az időszak, amikor nálunk a négyszáznyolcvan forinton befagyasztott üzemanyagból lehetett autózni, az osztrák és cseh kutakon viszont már nyolcszáz körül volt literje. Viszont ártól függetlenül nézetem szerint a benzint fogyasztók anyagilag hozzájárulnak Putyin háborújához, mi is ezt tettük, sajnos, sajnos.
Odafele menet egy aprócska kis kitérővel útba ejtettük Lednicét, ahol egy csodaszép kastély található, mely a XIII. században még egy gótikus vár volt, az 1500-as években építették át reneszánsz stílusú kastéllyá. Száz évvel később barokkizálták és francia parkkal vették körül. 1846 és 1858 között lebontották és egy Wingelmüller nevű építész tervei alapján neoromantikus szellemben, az angol gótika stílusában emelték fel a ma is látható kastélyt. Az épületegyüttes és a park is nagyszerű látvány nyújt, de mi csak az utóbbit tekintettük meg, én szerettem volna bemenni a kastélyba is, ezt nem tettük meg, részint és talán főképp azért, mert több, ismeretlen funkciójú vezetett túra indult, és bizonytalanok voltunk ezek megítélésében, idejében és időtartamában is, meg egy kicsit talán magunkban is, így aztán inkább továbbindultunk célunk, Brno felé. Azt gondolom, jó lenne, ha a kastély kicsit több információval támogatná a látogatók döntéshozatalát.


Lednice, kastély

A brnoi hotelünk előtt négy éve még ingyen parkoltunk, mostanra ez az utca is fizetős övezet lett, ezért az autót kivittük a városnak egy kicsit kintebbi részébe, szegény ott töltötte a következő három éjszakát.
Első napunk délutánján a belvárosba, elsőként is a szerintem kissé túldicsért Vycep Na Sojáka nevű sörözőbe mentünk, amely ahhoz képest, hogy talponálló, rendkívül elegáns, kezdésként ott ittunk egy-egy sört. Én Chotebort, ami némely tekintetben hasonlít egy jól csapolt Sopronira, tehát nem a legjobb választás volt, a többiek ennél jobbat ittak. Itt ért az első meglepetés. A cseh sörök minősége nem változott, továbbra is nagyon jók, de árban már nem azok. Egyrészt náluk is volt egy jelentős mértékű infláció, ráadásul a forint is sokat romlott a koronához képest.


Sör-villamos

Most felsorolhatám az összes éttermet és sörözőt, amelyekben előfordultunk, de azt gondolom, ezek nem annyira érdekesek, úgyhogy csak néhány emlék jön most. Nagyon tetszett a négy éve is változatlan Doubrovnik, ahol egy rutinosnak tűnő pincér és fiatal segítője nyomják az ipart, no meg a sörcsapot. Az egység legjobb söre, de egyébként szerintem a városé is a Herkules, friss, üde, modern sör, enyhe citrusos felhanggal. Ebből bármennyit meg lehetne inni megunás nélkül, azonban a leittasodás kockázatával. Ez egy kiváló hely egy jó esti tarokkozáshoz, mi ezt tettük és nagyon jól éreztük ott magunkat, még az osztálytalálkozós öreglányokból álló hangos társaság ellenére is. Jó hely még a Zöld Macska (Zelena Kocka), itt nagyszerű Lucky Bastard söröket lehet inni, sajnos borzasztó magas áron. Talán ennek is köszönhetően, hogy finomam fejezzem ki magam, nincs az a nagy zsúfoltság. Amúgy nem is annyira jó hely, kissé feszélyezetten érzi magát a sörfogyasztó emberfia.
A Stopkova Plzenska Pivnice egy nagy belvárosi étterem, ahol én hagyományos cseh krumplilevest kóstoltam, kellemes étel, de nem egy nagy szám. Sörből "csak" Pilsner Urquell volt és az sem túl olcsón.
Ahol visszatérő vendégek lettünk, az az U Kotelny. Ebben a Technikai Múzeumhoz közeli, kissé külvárosias vendéglőben ugyan nem legjobb cseh söröket csapolják, például a cseh viszonylatban közepesnek mondható Dacicky-t, de ez nem baj, viszont viszonylag kedvező áron eléggé jó ételeket szolgálnak fel és a hely kártyázáshoz is alkalmas. A személyzet barátságos és kedves, ez mindenhol alapvető kellene, hogy legyen, sajnos nem mindig van így.


U Kotelny, a hely, amely csak kívülről néz ki rosszul

Brno egyértelműen legjobb kocsmája a Lidickán, a Rytirska krcma mellett-mögött van, ez a Google térképen meg sem található, na ennyit a Google térképéről, erre majd még visszatérek. Ennek a helynek igazi miliője van, lehet, hogy az ottani levegő nem a legfrissebb, és talán egy eléggé specifikus ügyfélköre van, de egy igazi élmény. Z. aznap este speciális okokból korán visszament a szállásra, mi többiek majdnem záróráig maradtunk és én mindvégig nagyon jól éreztem ott magam, ha valami nagyon tetszett Brno-ban, akkor ez a kocsma volt az.
Ebédeltünk még az U Trech Certu-ban, ezen a néven Brnoban kettő is van, ahol mi voltunk, az a Dvorakován levő étterem volt. Itt a megszokottnál gyengébb volt egyik kedvencem, a cseh gulash, ami ugye nem gulyás, inkább marha pörkölt knédlivel, régebben és máshol ettem ettől már jobbat is.
Visszatérve a Google térképre, otthon előrelátóan kinéztem pár érdeklődésre számot tartó helyet, de Brnoban nem ezeket dobja fel az alkalmazás. Legszembetűnőbb volt egy otthon készített képernyőkép, az azon látható sörszaküzlet Brnoban nem is létezett!
Brno elfogadó, mondhatni liberális légkörű város. Több azonos nemű párt láttunk kézenfogva sétálni mindenféle feszélyezettség nélkül, ez azért nálunk nincs így. Véleményem szerint maga az elfogadás ugyan egy jó dolog, de sokkal jobb lenne, ha erre a formájára nem lenne szükség, mert ez így sok embernek, például nekem, hogy úgy mondjam, kissé nehezemre esik.
Érdekes még, hogy nagyon sok az ukrán zászló, ez nálunk szintén nincsen. Nemcsak közintézményeken, de szobrokon és magánlakások ablakaiban is láthatók a kék-sárga lobogók, nem pontosan tudom, hogy ez az ukránok melletti kiállás, vagy az oroszellenes érzelem kifejezése. Lehet, persze, hogy mindkettő. Mi ugye, az ukránokat és az oroszokat sem szeretjük, az ukránokat talán még kevésbé, megvannak ennek a történelmi okai.
Én nem örültem neki annyira, de mivel a többiek annyira lelkesek voltak, kimentünk a Starobrno Sörgyárba is, talán tényleg nem volt a legjobb ötlet, mert a kerthelyiség mellett nagyszabású közműmunkák folytak, emiatt időnként vállalhatatlan volt a kerthelyiségben való időtöltés. Azért kifogtunk egy viszonylag csendesebb időszakot, kártyáztunk is. Ott találkoztunk egy városunkból érkezett nagyobb csapattal akik a hétvégére ruccantak ki egy kiadós sörözésre. Elhatároztuk, hogy ha nem is minden hétvégén, de legalább kéthetente mi ezt fogjuk tenni. Ja, nem, mégsem.
Jártunk még két hanglemezboltban, egyik a Vinyl Records a Josefskán, másik pedig az Black Vinyl Bazar névre hallgató az Alfa Palace-ban, ezekben a boltokban nagy választékban lehet használt komoly- és könnyűzenei lemezeket vásárolni, igaz ez engem annyira nem dobott fel, ellentétben Nagy Hanglemezgyűjtő barátommal.
Nem maradhat ki a leírásból a Technika Múzeum sem, amely a Google szerint gyalog kábé egy órányira van a belvárostól és tényleg így van, kipróbáltuk. A múzeum viszonylag sokrétű és színes, de egy-egy témán belül viszonylag szegényes a kínálat és nem tudni miért, vannak egyáltalán nem odaillő, kevésbé technikai jellegű tárlatok is. Mindazonáltal eléggé szórakoztató, akit érdekelnek a régi idők műszaki berendezései, azok sok időt tudnak ott tartalmasan eltölteni. Tetszett továbbá, hogy testi fogyatékosságokkal rendelkező személyeket is alkalmaznak, pont ők voltak, akik barátságosak és segítőkészek voltak, például lelkesen mutattak be különböző eszközöket.

A hazafelé vezető utunk szerencsére szokásosan unalmas volt és eseménytelen, sosem jó, ha ez másképp van.