Jelenia Góra 1996

1996 június elsején Lengyelországba utaztunk akkor volt barátnőmmel barátnőjéhez Jadwiga Z.-hez, aki előtte évekig Magyarországon tanult, ebből az időből való az ismeretség és a barátság.
J. akkoriban Barcinekben élt és dolgozott, ez egy kis falu Jelenia Góra-tól 10 kilométernyire keletre. Nemrégiben előkerült egy kis cetli, amelyre feljegyeztem pár helyet, amerre jártunk, ezzel, meg az akkor készült fényképekkel próbálom felidézni az emlékeket 22 év távlatából. Ez nem könnyű, ezért más ez a leírás, mint a többi. Nem is tudom, van-e értelme, hiszen ami elveszett belőle, az ettől már nem jön vissza, ami megmaradt belőle, az meg amúgy is megmaradna. Talán csak a gyűjtőszenvedélyem kielégítése végett csinálom ...

Mivel autónk nem volt, édesapám Wartburgját kértem el, amely, bár már négyütemű motoros volt, de rendelkezett márkájának minden hátrányos tulajdonságával, így a közel hatszáz kilométernyi út csak a fiatalkori kalandvágy miatt nem látszott különösebben veszélyesnek.
Sopronnál hagytuk el az országot, Brno-ig egy utastársnőnk is volt, D.Zs., egy Erdélyből származó, helyét a világban sehol sem találó "kalandor". Nem volt akkoriban GPS meg hasonlók, ezért térkép meg útjelző táblák alapján tájékozódtunk, ahogy az szokás volt, mégis odaértünk valahogy Barcinekbe. Emlékszem, Jelenia Góra előtt, a hegyekben sűrű rovarfelhőkben autóztunk, olyat sem előtte, sem az óta nem láttam...

J.-nek egy kis szolgálati lakása volt a faluban, itt szállásolt el bennünk, és az elkövetkező egy hetet velünk töltötte, bemutatta a környék nevezetességeit.
Ez a vidék az úgynevezett cseh Óriás-hegység, mely Csehország és Lengyelország határán van, utóbbiban Karkonose Nemzeti Parknak nevezik.
Legmagasabb pontja a Snezka (1602m), melyet mi is megjártunk.

   
Első kép: úton a Snezka hegyre, második kép: ketten a Snezka előtt

Számos olyan egyéb helyet is bejártunk, amelynek a neve elveszett már, csak egy-egy szép fénykép őrzi az emlékét.


Íme egy ilyen, ezek források a hegyekben


Jadvigával egy érdekes sziklaképződmény előtt


Drótkötélen, egyszemélyes beülőben

Sok fénykép maradt, amelyeket nem tartottam érdemesnek feltenni ide, néhány hely neve is megmaradt. A Cieplicében lévő park, a Karpacz közelében lévő Wang fából készült temploma.


Wang, fatemplom

Körbejártunk egy Barcinek közelében lévő víztározót, ez nagyon szép út volt. A tározó végén egy erőmű volt, azt még a németek építették a háború előtt. Tudni való, hogy ez a terület a háború előtt Németország része volt.


Vizierőmű a Bóbr folyón

Jártunk J. családjánál is, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk.
Egyik este a megbonthatatlan és örök lengyel-magyar barátság jegyében szalonnasütést tartottunk J. ismeretlen barátaival.


Tábortűz

Június 9.-n indultunk vissza, a hazaúton G.-vel Prágán át jöttünk, pár órában megnéztük az akkor még turistamentes cseh fővárost, annak is a vár felőli oldalát.

Foszló emlékek. Ennyi maradt belőlük 2018-ra.