Brno 2018

Az egy évvel előttii, prágai sör- és kártya-hétvége után hamar kialakult, hogy szeretnénk megismételni a túrát, mert jól sikerült. Na de Prágában már jártunk, ezért jött a képbe Csehszlovákia második legnagyobb városa, Brno. Az előkészítés nem volt túl sikeres, nem igazán találtuk az ideális szállást, plusz A. nem sokkal előtte egy kiránduláson bokatörést szenvedett, ami miatt majdnem kudarcba fulladt a kiruccanás. De végül is sínre került minden, korona leváltva, üres sörösüvegek összekészítve és még hosszan sorolhatnám az előkészületeket ...

Nem adok ötleteket arról hogyan sikerült amúgy magyarosan megspórolnunk az osztrák autópálya díjat ... Mikulovban megálltunk egy úgynevezett Tax Free Shopnál, ami az Európai Unió korában teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen intézmény. Ennek megfelelően drága is, így természetesen itt semmit sem vásároltunk. Brnoban a Hotel Amphonában volt a szállásunk. Ez nem tartozik a világ legjobb szállodái közé, de nekünk teljesen megfelelt, különösebb rosszat nem is tudnék rá mondani, ezen az árszínvonalon pontosan az annak megfelelő szolgáltatásokat nyújtotta. Előnye a belvároshoz való közelség, de mégis egy ingyenes parkolási övezetben található. A környék igazán nagyvárosias, ennek ellenére nagyon kulturált és csendes. Közvetlenül a bejárat előtt sikerült parkolnunk, szinte az autó nyitotta a fotocellás ajtót, ez annyira kedvező hely volt, hogy innen aztán négy napig nem is mozdult a jármű.

Első nap, csütörtök. Délután érkeztünk, kicsit korábban a tervezettnél, mégis elfoglalhattuk a szállást, így volt időnk és kedvünk egy kis városnézésre, de előtte beugrottunk az utcánk sarkán levő Doubravnik sörözőbe, na miért is? Természetesen sört inni.


Általános vélekedés szerint ez volt a város legjobb söre

Valószínűleg itt mérik a város legjobb sörét, mi legalábbis máshol nem nagyon találtunk ennél jobbat. Majd megnéztük a Szent Jakab templomot, meg a mellette lévő úgynevezett csontkamrát. A hely kissé morbid, de azért nem tiszteletlen, a város régi halottainak csontjaiból, koponyáiból fal- és oszlopdíszítéseket készítettek, ezt a tárlat látható itt. Én mondjuk magam részéről "szívesebben" lennék az enyészeté, mintsem hogy maradványaimat ilyen, vagy más célra hmm... "hasznosítsák".


Csontok minden mennyiségben

Jártunk egyet a belvárosban, söröztünk egy egyszerűbb kocsma kerthelyiségében, itt Starobrno-t ittunk, majd Z. elment hanglemezt vásárolni. Ehhez a tevékenységhez sok türelem kell, mármint a csapat részéről, de kibírtuk. Egy "kiljebbi" sörözőben, a Klasterban a csapos ajánlgatása ellenére, vagy talán a nyelvi nehézségek miatt nem a különlegesebb Medve sört választottuk, hanem egy inkább átlagosat, bár az sem volt rossz, majd bementük egy várhegy alatti étterembe, aminek a nevét fedje jótékony homály. Ez egy jó étterem lett volna, a sör is jó volt, a vacsora is jó volt. De kifogtunk egy ritkán látható türelmetlen, bunkó (kopasz) pincért, aki miatt gyorsan ott kellett volna hagynunk az éttermet. Sajnos nem tettük. Ez a fazon minden egyéb jó ellenére emlékezetesen kellemetlen perceket okozott nekünk, de majd mondjuk egy Google-kommentben jól meg fogja kapni a magáét ...  (Hopp, már meg is kapta!)
frissítés: 2022-re az étterem eltűnt a google térképéről, a kommentemmel együtt. Köddé váltak, szerintem azért, mert elég rossz volt a megítélésük, hát, ez nem is csoda, na ők voltak a Restaurant Pod Spilberkem, tulajdonképpen ez volt az egyetlen rossz élményünk Brnoból.

Este a szálláson tarokk. Nem fogyasztottunk sokat, mégis lehetőségünk lett volna rá, hogy akár hajnalig is verjük a blattot. (Szóval tényleg nem szólhatok egy rossz szót sem a szállodára.)

Második nap, péntek. Korán keltem, amíg a többiek aludtak, sétáltam egyet a Luzanky parkban. Ez egy arányaiban pont annyira nagyvonalú és kiterjedésű park, mint maga Brno. A reggeli órákban futók, kutyasétáltatók és néhány hajléktalan alkotják a park népességét. Reggeli a szállodában, majd kávézás és sörözés után megtámadtuk Spilberk várát.

   
Sorrend: sör és Spilberk vára

Itt ki-ki az érdeklődési körének megfelelő tárlatot tekintette meg, én a várbörtönt és a vártornyot, főleg az előbbi volt hmm, érdekes.

Majd söröztünk, nem csak mi.


A képen azt láthatjuk hogyan tanítja a cseh anya
gyermekének a söröskorsó helyes fogását
 
Aztán megnéztük kívülről-belülről Brno egyik jelképét, a Szent Péter és Pál katedrálist. Vagy inkább templomot, mert a méretei nem annyira lenyűgözőek. T.-vel felmentünk a toronyba is, a többiek különböző okokból ezt nem tették meg, pedig csodás volt a panoráma. Szerintem sokkal szebb, mint a Spilberkből.


Brno a Szent Péter és Pál tornyából

Z. ismét elment hanglemezt vásárolni, mi, tanulva az előző nap történéseiből kiültünk egy sörözőbe és addig is hasznosan töltöttük az időt, azaz söröztünk és tarokkoztunk.

Vacsora a Doubrovnikban, ahol fantasztikus sült bordát adtak hihetetlenül jó fűszeres-olivás pirított kenyérrel. Gasztronómiailag nekem ez a morva konyha amúgy is jobban bejött, mint a cseh "egyél mindent knédlivel" stílus. Este tarokk a szálláson, én még bedobtam egy thai levest, nem volt rossz, bár tele volt számomra ismeretlen és kissé kemény összetevőkkel. Nagyon csípősre kértem, az is volt, de otthon azért tudok ennél keményebbet is készíteni.

Harmadik nap, szombat. A belváros hatalmas, engem egy kicsit Grazra emlékeztet, bár annál jóval nagyobbnak tűnik, de innen ugyanúgy, vagy még inkább kiűzték a gépjárműveket, és a sétálóutcák némelyikében a villamos a tömegközlekedés eszköze. Valahogy látszik, hogy ez egy (jól) működő ország. Másik megoldás, gyalogolsz. Mi ezt tettük, A. a törött, csavaros-huzalos bokájával napi 8-10 kilométereket húzott le minden zokszó nélkül. Az aznap reggeli kávézáshoz becsatlakozott hozzánk egy Magyarországon dolgozó kolozsvári srác, igaz ő inkább sörözött, gyorsan le is húzott három korsóval, és mivel nem talált a közelben cigis trafikot, a megbonthatatlan magyar-magyar barátság jegyében kapott tőlünk ajándékba (tőlünk = A.-tól) egy doboz Sophianét.

Ittunk egy sört a Három ördöghöz címzett sörözőben, népszerű hely lehet, mert csak bent találtunk egyetlen asztalt, tényleg jó volt a sör, de az ebédhez kissé kora volt még.


Söröző a Három Ördöghöz, az egyik ördög

Tervben volt a Kapucinusok kriptája megtekintése, persze mikor volt zárva technikai okok miatt? Na pont akkor! Másik terv, Strarobrno sörgyár sörözőjének meglátogatása. Miután meghatároztam az irányt, elindultunk felé, azaz csak majdnem, mert a templomdomb utunkat állta, így egy icipici, na jó, annál egy kicsit nagyobb kerülővel, de végül is odaértünk. Mint kiderült, nem volt túl nagy szám, viszont jót tarokkoztunk, és söröskorsó gyűjteményünk is gyarapodott. Visszafelé úton, amikor éppen az Acko vendéglőben vacsoráztunk, egy elég rossz hírt kaptam otthonról, innentől már kevésbé tudtam a városra koncentrálni, de ez amúgy is a túra vége volt. Az aznap este amúgy sem volt túl sikeres, S.-t a Bajnokok Ligája döntő taglózta le, melyet az RM nyert a Liverpool ellen, Z., egy dekoncentrált renonszt követett el tarokkban, mellyel véget is vetettünk az aznapi játéknak. Este T.-vel és A.-val még megnéztük Brno páratlan (ez nem biztos) fényeffektes szökőkútját, ennek milyenségét nehéz szavakkal leírni, sötétben, kivilágítva nagyon látványos, a technika pedig nagyon érdekes.

Negyedik nap vasárnap. Egy program maradt még, amit semmiképpen sem akartam kihagyni, a Kapucinusok kriptájának megtekintése. A. nélkül mentünk, egyrészt ő már látta, másrészt gyorsan meg akartunk fordulni. Azonban hiába siettünk, mert csak 11-kor nyitott, de kivártuk. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon is elgondolkoztató tárlat az emberi élet mulandóságáról és végességéről, bár láthatólag nem volt velem mindenki egy véleményen, magyar (!) csajok röhögcsélve készítettek szelfiket a kiállított  múmiákkal.

Hazaindulás előtt még vettünk pár üveg sört a Kauflandban. Ez egy nem ajánlott áruház, itt mindig történik valami, most éppen pár ezer forintnyi koronával húztak volna le bennünket, de hála az odafigyelésnek, meg T.-nek, ez nem történt meg. Aztán tényleg indultunk hazafelé. Ugyanúgy, mint idefelé, ECO üzemmódban vezettem, így ugyan kicsit tovább tart az út, meg tán unalmasabb is, de megéri, mert csökken az üzemanyag fogyasztás és nő a biztonság.

Kikapcsolódós hétvége volt, az bizonyos, de kell ilyen, sőt egyre gyakrabban kell ebben az egyre hülyülő, ezért egyre érthetetlenebb, rohanó világban. Brno pedig kellemes hely, nagyon sok szempontból jobb is, mint Prága, de szerencse is kell hozzá, például egy annyira kellemes jó idő, mint ami ezen a hétvégén is volt.
Lelkesedésünk töretlen, a csillagok mostani állása szerint jövőre újabb cseh várost és újabb cseh söröket szeretnénk felfedezni.