Hohe Wand 2013

Terveztem már egy ideje a méltán - vagy nem méltán - híres Hohe Wand, magyarul Magas Fal felkeresését. Ez egy Bécsújhelytől nem messze fekvő természetvédelmi park, egy 800-1100 méter magasságú mészkő hegycsoport, amely több látványossággal büszkélkedhet, ezek miatt is, meg a közelség miatt állítólag a bécsiek egyik kedvelt kirándulóhelye. Aztán hol ezért, hol azért maradt el a kirándulás, de egy szép májusi szombaton, amikorra a nagyságos meteorológia is szép időt jósolt, úgy döntöttem, útra kelek. Sajnos kis családi lázadás miatt nem a szűk és szoros családi körben valósult meg a túra, de a tágabb családból négyen így is összejöttünk, és így már érdemes volt leautózni a száz kilométert, na jó, oda-vissza kétszázat.

Hegyek alján - a kép a hegy előtti utolsó faluban (St. Egyden) készült, háttérben felhők még között a Fal.


Bejárat

Ha navigációd van, könnyen megtalálható a hely, de ha nincs, akkor sem lehet sokkal nehezebb. A bejárat fizetős, hétvégén mindenképpen - úgy tudom, hét közben nem az - viszont a fennsík másképpen, legalábbis kelet felől nem igazán megközelíthető. A tarifa majd' 8 Euro volt, 1 autóra és 4 személyre, a majdani látványért, mondhatni korrekt ár. A felfelé vezető út hegylakóknak nem egy nagy szám, de én "síkvidéki" vagyok...
A járgány kettesben tudott felkapaszkodni a hegyre, ez azért mond valamit.


Alulnézet, vagyis ahova felmentünk


Ugyanaz a fennsíkon

Több parkoló is van, mi mindjárt a másodikat választottunk, ami második legközelebb volt a kilátóhoz, mert egy kicsit gyalogolni is illik, ha már túrázik az ember.
A kilátóról (Skywalk) szép panorámában gyönyörködhettünk, a lábunk alatt lévő erős rácsok alatt a 120 méteres semmi mégsem tűnt túl félelmetesnek. Bár egyéb, nem biztosított helyeken a szakadék széléhez közelíteni nem ajánlatos.

Néhány kép fentről:


Szép kilátó

Korlátok


Mint pók a falon - sziklamászók

Még lenn, a bejáratnál a jegyárusító úr térképet is adott a jegyek mellé, minő meglepetés, magyar nyelvűt. Ezen a fennsík több attrakciója is szerepel, néhányra talán még el lehetett volna menni, de mi nem kívántunk több időt fenn tölteni, így a rövidnek mondható két órás séta, és panorámanézegetés után hazaindultunk.
Közben persze szemrevételeztük, hogy mások miként töltik idejüket a "falon". Voltak sziklamászók, ők az alsó parkolóból gyalog küzdötték fel magukat a platóra, ez az anyukám féle "kocaturisták" szemében amolyan "Jajistenem csak leneessen"-féle látvány volt. Voltak a sárkányrepülők. Ők a peremről rugaszkodtak el és sokáig lebegtek ég és föld között. Tudom, megvan a magyarázata, hogyan lehet egy ilyen hajtómű nélküli szerkezettel egyre feljebb és feljebb kerülni, de közelről nézve mégis csak hihetetlen ez a mutatvány. Egy kőszáli kecske (vagy muflon, esetleg zerge) pedig a szakadék szélén legelészett, látszott, hogy a tériszonyt, mint olyat, hírből sem ismeri.

Tehát, miután jól kicsodálkoztuk magunkat, a látottakat jó emlékezetünkben és a fényképezőgép memóriakártyáján megőrizve hazaindultunk