Horvátország 2015

Ez a harmadik egymást követő év, amikor Horvátország volt a családi nyaralás célpontja, éspedig azért, mert ez a hozzánk legközelebb eső relatív olcsó mediterrán tengerpart. Az olcsót azért tegyük csak macskakörmök közé! Most még egy kicsivel délebbi felfedezésre váró területet választottam mint az előző években, ezúttal a Sibenik városát. Sajnos vagy nem sajnos, a szállásfoglalás nem pont oda sikeredett, hanem a tőle nem túl távol levő bulivárosban, Vodice-ben.
Az odaút mondhatni sima volt. Indulás aug. 20-án, szokásom szerint nem a méregdrága horvát autópályát vettem igénybe, főútvonalakon autóztunk és nézelődtünk. Az idő majdnem a tengerpartig esős-csepergős volt, majd ott mintha elvágták volna a felhőket, ránk tört a napsütés. Valahol Karlovác és Plitvice között egy fejre állt horvát autó okozott kisebb forgalmi akadályt és keltett bennünk sajnálatot. Szerencsére, legalábbis úgy tűnt, senki nem sérült meg abban a balesetben. Kicsi knini kitérő után értünk Vodicébe, ahol hamar megtaláltuk a szállást, horvát házigazdánk horvátul és németül beszélt, mi magyarul és angolul. Az egészet némi rég tanult orosszal fűszereztük, így azért nagyjából és többé-kevésbé megértettük egymást, a többi napokon is.
A tengerpart nem volt messze, még aznap délután lementünk megmártózni. A víz mondhatni kellemesen langyos volt - ha nem is a Balatonhoz képest - de az északibb részekkel összehasonlítva mindenképpen.

Minden napra terveztem valamilyen programot, mert a tengerben fürödni persze jó, de ha már ott vagyunk, ismerjük meg a környéket is felszólítással másnap a Krka vízesést, Plitvice "kistestvérét" indultunk felfedezni. Két bejárata van, a lozovaci és a skradini, leírások inkább az utóbbit ajánlották, mi is azt választottuk. Aki még nem járt arra, annak elmondom a tapasztalatokat. Néhány autó számára van parkolóhely közvetlenül a hídról leérve is, itt található a természetvédelem őrbódéja, innét akár gyalog is elindulhatunk a vízesések felé, a sétához nem kell jegy sem. Mi bementünk a faluba, ahol a kikötőhöz közelebb fizetős, kicsit távolabb ingyenes parkolóhelyek állnak rendelkezésünkre.


Távolban a skrabini híd

A kikötőnél lehet jegyet vásárolni a Nemzeti Park megtekintéséhez, de a hajó egyébként ingyen visz bennünk a vízesésekhez, illetve aki nem vett jegyet a kikötőnél, megteheti a Nemzeti Park bejáratánál, vagy vissza is is hajózhat ingyen, esetleg vissza is sétálhat a folyó mentén a faluba, ez kb. 4 kilométer, és nagyon szép az út a folyó mentén).


Ilyen hajók viszik fel látogatókat a vízesésekhez

A vízeséseknél és a vízben is nagy tömeg volt, már-már zavaróan sok az ember.


Innen nem is látszik mekkora tömeg volt a vízben

Az ez évi nyár száraz volt, ez meglátszott a folyón, amely erősen vízhiányos volt.


Sok helyről nyílik szép kilátás a folyóra

A séta Plitvicéhez hasonlóan jobbára pallókon történik, a klíma kellemes, az árnyat adó fáknak köszönhetően. A séta végén a "rend kedvéért" mi is megmártóztunk a folyóban.


A tömeg meg a folyó

A visszautat a faluba D.-vel gyalog tettem meg, a család többi része hajóval. Szerintem a miénk volt a szebb, de a hajó gyorsabban visszaért.


Visszaút a vízesésektől a Skrabinba, gyalog. Egyszerűen gyönyörű volt

Második napunkat a közeli Murter szigeten töltöttük, ez egy átlagosnak tűnő dalmát sziget, a városokban nem nagyon tudtunk körülnézni, az izgalmasabb helyeken nem lehetett parkolni, máshol meg nem volt érdemes. Azért Murter város mellett egyet fürödtünk a tengerben, majd visszafordultunk egy jobb partszakaszban reménykedve.


Murter közelében fürödtünk, a tenger itt is kék volt, de máshová vágytunk

A fenti útról láttunk egy izgalmasnak tűnő öblöt, azt támadtuk meg. Két aprócska, de kellemetlen meglepetés ért, a lejárat fizetős volt, és első blikkre döbbenten láttuk, mintha egy nudista kempingbe érkeztünk volna. Szerencsére csak egyik része volt az, talán a széle. Ebben az öbölben töltöttük a napot, nem volt rossz, de ezért több jobb strandon voltunk már az Adrián.


Az izgalmasnak tűnő kék öböl a magasból

Harmadik nap Sibenikbe mentünk. A város nagyon közel van Vodicéhez és mint említettem ide szerettem volna a szállást, de hát, nem így alakult. Hiába a GPS, elsőre a Szent János erőd rossz oldalán, a focipályához közel sikerült parkolni, ez annyira nem tűnt belvárosnak, hogy rövid séta után újból autóba ültünk és igen, a második próbálkozásra találtam egy remek parkolót a Szent Mihály erőd tövében.


A Szent János erőd Sibenikben

Ha már ott voltunk, be is fizettünk egy várlátogatásra, mit mondjak, ennyire hipermodernizált várat még életemben nem láttam. Ultramodern mellékhelyiségek, érintőképernyős LED TV a jobb tájékoztatás céljából, csili-vili lift, ami a tetőre visz fel, ahol egy várszínház található, a kilátás pedig a várfal szinte minden pontjáról csodálatos.


Családi fotó a Szent Mihály erődből


Sibenik, óvárosa, a sikátorparadicsom

   
A Szent Mihály erőd a várfalakról és a tenger felől

Mégsem ez nyűgözött le, hanem a várból a Szent Jakab katedrálishoz vezető út. Mint tudjátok, nemrég voltunk Olaszországban, az ottani városok sikátorai egy kelet-európai számára, nos, hangulatosak. De Sibenik ebből a szempontból übereli az általam látott olasz városokat. Fentről, a vár felől a templomhoz érve egy térre érkezünk, amitől a látótér szinte kitágul, egy élmény, tényleg. A templomra, bocsánat, katedrálisra nagyon büszkék a horvátok, ez viszont nemigen közelíti a csodálatos olasz templomokat, méreteiben is inkább a jáki templomhoz áll közelebb, de szerintem utóbbi sokkal szebb. Egy ebéd még belefért a tengerparti éttermek egyikében, tapasztalatom szerint Dalmáciában hmmm meglehetősen fűszertelenül főznek.

Negyedik nap: Kornatok, azaz hajózás a Kornati szigetekre. Még előző évben, Zadarban meggyőzött egy ügynök, hogy érdemes odalátogatni, de akkor és onnan nem lett volna túl praktikus a túra. Innen, Vodicéből több hajó is indul, minden nap. A jegyet még előző este megvettük, reggel háromnegyed kilencre kellett a hajóhoz érni, ami sikerült is. Sokan áradoznak a Kornati szigetek szépségéről, sokaknak óriási csalódás az egész. Az én véleményem valahol a kettő között van, persze, szépek a szigetek, a horvátok sokat tesznek azért, hogy az utasok jól érezzék magukat, van a hajón welcome drink, korlátlanul bőséges ebéd, hozzá bármennyi üdítő és bor. De három órás a hajóút oda, majd vissza, és hát az sok.


Ugyan szépek ezek a kopár szigetek, de hajóról talán nem túl izgalmasak

Végül nem a Kornatokon, hanem a Talescica Nemzeti Park fő szigetén szálltunk partra, itt a szigeten lévő sós tavat lehetett megtekinteni. Úgy tűnt, legtöbb ember megelégszik az ebben való fürdéssel, és mivel a gyermekeinket nem lehetett rávenni a tókerülésre, otthagytuk őket a tóparton és G.-vel ketten indultunk el. A tó túlsó végén egy egy kőmező található, szerintem mindenki, aki arra jár, tesz egy kőre egy másikat, így számolhatatlan sok kőtorony keletkezik, de potenciál van még bőven.


Talescica, Sós-tó, kőmező

A kőmező mellett-alatt a tenger, fentebb meredek sziklaszirtek, távolban a semmi, azaz a végtelen tenger. Látványosan világvégi a kép, de a legszebb értelemben.

   
Legszebb emlékképeim Talescicáról, félelmetesen morajló tenger, magas sziklaszirtek

A hajóhoz a kijelölt időben értünk vissza, ellentétben két utastársunkkal, akiket a természetvédelem motorcsónakja hozott utánunk.

Ötödik nap Primostent néztük meg, ide már kicsit többet kellett autózni.


Primosten, légi fotón. Ez nem saját felvétel ezért nem is nagyítható

Az eredeti város valamikor sziget volt, ma már félsziget, a település nagyon kinőtte magát, de a szárazföldi rész kevésbé érdekes.
A félszigeti résznek van egy elég jó hangulata, szép sétát tettünk a városban, ennek a gyerekek éhséglázadása vetett véget.

   
Primosteni képek

Mivel nem találtunk mindenki számára megfelelő éttermet, (volt ugye az a kis durci-murci a gyerekek részéről) visszamentünk Vodicébe, és végül is ott is ebédeltünk egy balkáni nevű, konyhájú és talán egy kicsit hangulatú étteremben, ahol nem volt olyan rossz a koszt, de szinte minden tocsogott a zsírban, olajban. Este szép sétát tettünk a városban, amely egy buliváros, tényleg.

Hatodik nap, délelőtt visszamentünk a gyerekekkel a "belvárosba", fényképezni, meg szuvenírt beszerezni.

   
Vodice, Vodice


és Vodice. Szerettük, jó hely volt

Délután Sibenik, ide vissza KELLETT menni, nehéz betelni az óváros szépségével. Sétáltunk egy jót a sikátorokban, a gyerekek megnéztek egy akvárium-kiállítást.

   

   
Sibeniki képek. Nálam ez a No.1-es horvát város

Aztán az előző napi, primosteni úton látott, Bilo faluhoz közeli, egyik gyönyörű tengerparti öbölbe mentünk fürödni és naplementét nézni.

   
Naplemente Bilo közlelében. Utolsó napunk volt

Hazaút. Obrovacot, Gracacot útba ejtettük, mert nagyon szép az a rész, és élvezetes ott az autózás. GPS-re oda kell figyelni, néha nagyon kreatív tud lenni, Karlovácnál majdnem megautóztatott bennünk. Csáktornyán még költöttünk egy kis kunát, de azért jó időben értünk haza.

Szép volt, jó volt, nem könnyű ezt megfogalmazni, de mintha a mediterráneum úgy lett volna kitalálva, hogy az ember óhatatlanul is ól érezze magát benne.
Lehet, hogy jövőre is oda megyünk?

.