Kellékek

... lehet, hogy a kultúra nem is ad másra lehetőséget, ezért azt gondolom, hogy ez, amiben élünk, eléggé boldogtalan kultúra. Az emberek boldogtalanok, italba menekülnek, kábítószerbe, öngyilkosságba, tömegfanatizmusokba, ál-százszázalékosságba. A kérdésre, hogy milyen a mai ember, úgy is válaszolhatok, hogy a mai ember menekülő ember.

Annak ellenére, hogy ezerszer több lehetősége van, mint száz-kétszáz évvel ez előtt. Nincs röghöz kötve, nincs kötve semmihez.

Tudod, hol van itt elbaszva a dolog? Ott, hogy az élet kellékeire terelődik a figyelem. Az élethez sok minden kell: kaja, lakás, fűtés, világítás, kocsi, na de aztán még jobb kocsi, még nagyobb lakás, még szebb villa kell, még drágább és márkásabb ruha kell, és lassan az ember azt látja - erről Hamvas Béla nagyon szépen szokott írni - hogy az élet energiáit lekötik az élet kellékeinek a megszerzésére összpontosított energiák. De hogy ezek a kellékek tulajdonképpen mihez segítik őt hozzá, azt nem tudja. és közben meghal. Sok-sok kellék birtokában van, amiről azt hiszi, hogy szükséges ahhoz, hogy ő jól és boldogan éljen, holott nem.

Nem kell ennyi kellék az élethez. Én azt gondolom, hogy a fogyasztói társadalom a kellékek kultusza, de nem az élet kultusza. Félrecsúszás ez a kellékek irányába, amiben nagy adag önbecsapás, hamisság van.

/Ismeretlen szerzőtől/