A két magzat
A várandós anya ikreket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik meg egy "kis szkeptikus".
A "szkeptikus" azt kérdezi a "hívőtől":
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami
ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki
a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal
világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a
lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal
és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is
működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges
élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog
kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért
vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint
egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a
kis "hívő" - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és
ő nagyon fog majd vigyázni ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
-
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is
létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy
érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
- ismeretlen szerzőtől -
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu