Cserépedények
Kínában egy vízhordozónak
volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában
hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig
egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a
megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden
nap és a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. A
tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. A
szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte
magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik
nap megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz
szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a
másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és
virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Te minden nap locsoltad őket,
amíg visszasétáltunk. Két éve szedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az
asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a
gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindnyájunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mind törött
cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik bennünk vannak, teszik
az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk
mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
"Ismeretlen szerzőtől"
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu