Életünk

Az átlagos ember élete beszűkült, sem ereje, sem ideje nem marad arra, hogy felemelje a fejét és körültekintsen. Be kell érje azzal, hogy az egyre fokozódó ritmusú robotban megállja a helyét és megpróbálja naponta újrateremteni a munkaerejét. A mozgásuk alig néhány útvonalra korlátozódik: otthon, munkahely, üzletek, rokonok, egy-két ismerős. Mégis ember, társadalmi lény kíván maradni, meg akarja őrizni kapcsolatát a közösséggel, tudni szeretné, hogy mi történik az országban, miképp alakul a hozzá hasonlók sorsa.

A tömegtájékoztatás eszközei az idők múlásával fejlődtek és szélesedtek, de nem váltak korrektebbé, az írott és elektromos sajtó politikai-kereskedelmi manipulációk kiszolgálója maradt. Egy újságíró joggal jegyezhette meg: csak az a hír, amit el akarnak hallgatni, minden közlés lényegét tekintve hirdetés.

A cenzúra nem szűnt meg, csak átalakult, a direkt tiltószó helyébe a megjelenés lehetőségének elvonása lépett. A Hatalom és a Tőke - e két erő szinte a szemünk láttára fonódott egybe - ellenségesen fogad minden feltáró szándékot, a valóság bemutatása nem áll érdekében, ezért igyekszik lehetetlenné tenni eljutását a tömegekhez. Akit nem tud megvásárolni, azt megpróbálja eltaposni.

Mivel a világ teljesebb megismerésének igénye, legalábbis egyelőre, nem szűnt meg, a feltáruló valóság szenzációját mind alantasabb életpótlékokkal helyettesítik, alacsony tudatszintű, futtatott "sztárokkal" és a legalantasabb elvárások kielégítésével igyekeznek kielégíteni ezt a kívánalmat.

forrás: Moldova György