Meg kell halnunk

Ismeretlen szerző Ismeretlen szerző:
Homo fugit velut umbra
Az ember árnyékként repül

Passacaglia della Vita
(Passacaglia az életről)


 
Ó, hogy becsapod magad,
ha azt gondolod, hogy éveid
nem érnek véget:
meg kell halnunk.
 
Az élet csak álom,
mely oly szépnek tűnik,
de rövid az öröm:
meg kell halnunk.
 
Mit sem ér orvosság,
nem használ a kinin,
nem gyógyulhatunk meg:
meg kell halnunk.
 
Mit sem ér kiabálás,
fenyegetés, vagy hősködés,
meginog a bátorság:
meg kell halnunk.
 
Mire jó a tudomány,
ha nem talál olyan szót,  
mely csillapítaná e vakmerőséget:
meg kell halnunk.
 
Nincs mód, hogy
megoldjuk e gordiuszi csomót,
nem használ a menekülés sem:
meg kell halnunk.
 
Általános ez a törvény,
a ravasz ember sem képes
kivédeni e csapást:
meg kell halnunk.
 
A kegyetlen halál
mindenkihez hűtlen,
mindenkit megszégyenít:
meg kell halnunk.
 
Bár őrültségnek tűnik,
vagy eszement őrjöngésnek,
az ember hazugságnak véli: 
meg kell halnunk.
 
Meghalunk énekelve,
meghalunk játszva
lanton vagy dudán:
meg kell halnunk.
 
Meghalunk táncolva,
ivás, evés közben.
Ezzel a porhüvellyel
meg kell halnunk.
 
A fiatalok, a gyermekek,
minden ember
porrá lesz végül:
meg kell halnunk.
 
Az egészségesek, a betegek,
az erősek, a gyengék,
mind egyformán végzik:
meg kell halnunk.
 
És mikor a legkevésbé
számítasz rá, a bensődben
egyszer csak véged van:
meg kell halnunk.
 
Ha erre nem gondolsz,
elment a józan eszed,
máris halott vagy és elmondhatod:
meg kell halnunk.
 
Lax Éva fordítása
««       »»

Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu