Bűnbak

Szeretnék egy bűnbakot.
Ráolvasni a fejére minden bűnömet.
Meg a tieidet is!
Szeretném azt a kecskét és a fülébe súgnám a titkokat. Gyanakodva, körültekintve, látja-e valaki. Óvatosan odatenném a szám elé a kezem, hogy csak az a bak tudja, senki más. Ráolvasnám a tieidet is.
Megbánnám helyetted és feloldoználak mások helyett is.
Valahol út közben kell lennie egynek. Ott legel a távolban és lerohanjuk, oké? Csak halkan, a háta mögül. Jól rápakoljuk a málhánk meg a kereszteket.
Mert mi olyan nemes lelkek vagyunk, hogy nem szenvedésre születtünk, az nekünk már nem is szükséges, nyugodtan ráhányhatunk mindent arra az alantas lényre.
És pattogós léptekkel, egymás kezében vígan fütyülve mendegélnénk tovább.

forrás: Hanne Lore