Élmények

Az élmények, amelyeket
gondosan gyűjtött
egy életen át és pakolt
fel a világhálóra, hogy
tudassa mindenkivel,
ő ezeknek az élményeknek
a birtokába jutott,
jelezve ezzel és bizonyítva,
hogy mennyivel különb
ez az élet, mint az alacsonyabb
szintű élőlények élete, hogy
az ember általában különb
a többi teremtett, pusztán
biológiai szükségletek
által irányított lénytől,
valamint, hogy ő maga is
különb számtalan ismerős
és ismeretlen embertársától,
akiknek nem adatott meg
ezeknek a színes,
az ő életének érvényességét
egyértelműen bizonyító
élményeknek a megszerzése.

A gondosan megszerzett
élmények most ott bolyonganak
a világhálón, és senki
nem nyit rájuk, hogy helló,
mert kit érdekelnek a mások
által, konkrétan az őáltala
megszerzett élmények,
ha már nincs képviselete
az élmények parlamentjében
az ő élményeinek.
Senkit nem érdekel és
senki nem emlékszik egy
római katona élményeire,
holott mennyivel
kevesebb római katona volt,
mint turista manapság,
különösen, ha ezeket
a katonákat kisebb
csoportokban képzeljük el,
mondjuk a Ceasarral
a galliai hadjáraton résztvevő
római katonák élményeiről
senki semmit nem tud,
pedig minden bizonnyal
jelentős élmények voltak,
s talán, akik életben maradtak,
ezeket az élményeket mesélték
a gyerekeiknek, ha voltak,
vagy amikor végre a hosszú
katonáskodást követően lettek.

Az élmények, amelyeket
oly gondosan gyűjtött,
most, hogy újabb
élményszerzésre a sors
kegyetlennek látszó, ám
valójában se kegyetlen,
se kegyes, csak meglévő
játéka miatt nincsen módja,
s a korábbi élmények az
élmények kihaló fajához
lettek tartozók, amelyeknek,
szemben a sárkánygyíkokkal,
mamutokkal és ősmedvékkel
még fosszíliája sem marad
meg az utókornak.
Az élmények, amelyeket
gondosan satöbbi, ahogy
már korábban is írtam,
immáron látszik, semmiről,
semmiről nem szóltak,
csak hogy elteljen az élet.

Élmények. Részlet Háy János: Ne haragudj, véletlen volt, című könyvéből.