Egy nő a nőkről

Elgondolkoztam azon, hogy ez a nem éppen szolid XXI. sz. mit vár el a nőktől vagy, hogy milyenek is vagyunk mi nők. Nincs benne semmi tudományos, az írás csak egy nyitott szemmel járó ember (jómagam) görbe tükrén keresztül láttatja a nőket.

Manapság vannak nők - talán társadalmi nyomás hatására vagy a személyes öntudatuk miatt - akik mindenképpen arra törekszenek, hogy erőt mutassanak és azt bizonyítsák a férfiaknak, hogy ők is képesek mindarra, amire a férfiak. (sport, egyes foglalkozások, esetleg magánélet terén) Ez szerintem szükségtelen. Nem véletlen van fizikai, erőnléti és egészségügyi különbség férfi és nő között. A férfi legyen férfi, a nő legyen nő. Ez a természetes. Azt hiszem semmivel sem kevesebb az a nő, aki nem vág fát, nem emel mázsás súlyokat, stb. és egyéb ilyen dolgokkal nem próbálja lehengerelni nőtársait.
Egy nő az élet minden területén maradjon nő, nőies és valamilyen szinten finom. Ezt nem úgy kell érteni, hogy mindig kedves, mosolygós, vidám, negédes, csak egyszerűen disztingvált legyen. Lehet vitatkozni, érvelni, álláspontot védeni acsarkodás, kiabálás, agresszivitás nélkül is, sőt sokszor hatásosabb. A nőben legyen lágyság, nyugodtan mutassa az érzelmeit, nem kell szándékosan keménykedni. Egy nő sosem lehet közönséges, sem harsány semmilyen helyzetben, sem cselekedeteiben, sem megnyilvánulásaiban, sem megjelenésében.
Sajnos léteznek olyan társadalmi rétegek, (ez csúnya és helytelen meghatározás, de valóság) ahol a nők tudnak olyan nyersek és közönségesek lenni, mint a hozzájuk tartozó férfiak, sőt ez náluk természetes, mert így szocializálódtak.

Eddig általánosságokról beszéltem, nem is biztos, hogy mindent érintettem. Ami ezután következik, azok a saját megfigyeléseim és az egyéni gondolataim, arról hogy milyenek is a nők. Szeretem megfigyelni az embereket és külső szemlélőként elképzelni, hogy milyenek is lehetnek. Nyilván nagy eltérések is lehetnek az én elképzeléseim és a valóság között, de van benne valami.

Két nagy csoportra osztottam magamban a megfigyelt nőket. Természetesen nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki milyen, mert a teljes egészhez hozzátartoznak a belső tulajdonságok, a habitus, az életvitel és még sok minden.
Az egyik csoport az igazi nők, akik mindig nők maradnak. A másik csoport elnevezése, - nem pontos a kifejezés, de jobbat nem tudok - ők a "nénik", a néni típusú nők. Ahogy az igazi nők mindig nők maradnak, úgy a néni típusúak már egész korán nénik. A kettő közötti átjárás, átváltozás lehetséges, de ritka.
Az „igazi nő igényes önmagára”, minden tekintetben és nem azért, hogy mások mit gondolnak róla, hanem saját maga miatt. Miben nyilvánulhat ez meg? Például öltözködésében, de bármi másban is. Tehát, a nő rendesen felöltözik, akkor is, ha csak leszalad a közértbe vagy átmegy a szomszédba. A "nénis" úgy gondolja, hogy ez nem számít, csak kis lazaság az egész és nem gondol rá, hogy slampos, nem tiszteli meg saját magát se és a másik embert se. A nő öltözik, azaz harmóniát próbál teremteni a személyisége és a ruházata között, ügyel az egymáshoz passzoló színekre, a fazonokra, olyan ruhákat visel, ami illik hozzá és az alkalomhoz, ahová felveszi. A "néni" típus, az csak ruhát vesz magára, a nő viseli, a "néni" csak hordja a ruháit. A lezserség nem slamposságot jelent, az inkább a hangulat vagy az alkalom velejárója lehet.
A nő ápolt, ápolja a haját, a bőrét, van illata, a "néni" típust ez nem érdekli. Kellemes mikor elmegy mellettünk egy nő és az ápoltság diszkrét, de érezhető illata kíséri.

Nagyon nagy fordulat, külön fejezet egy nő életében, ha gyerekei születnek. Az igazi nő, ha anyává válik, nem ragad bele teljesen az anyaszerepbe, nem hagyja el magát, azaz nem bújik mögé, hanem állapotához mérten próbál nő maradni. Az anyaság csodálatos dolog, de egy anya is nő, a többi „szerepét” sem veszítheti el. Maradjon ugyanúgy feleség, nem szégyen az ha ugyanúgy vágyik a férje tetszésére vagy a batátai társaságára. A "néni" típus mindezt hajlamos elfelejteni, semmi mást nem vesz észre maga körül csak az anyaság szépségeit és a gyermekét. Ez nagyon szép, de hosszútávon túlzás is tud lenni és rombolja a többi emberi kapcsolatait.
A nő a munkahelyén is megtalálja magában azt az egyensúlyt, hogy jól érezze magát a bőrében, ne legyen hajszolt, elhanyagolt és barátságos viszonyt ápoljon a kollégáival. A „nénis” nő sosem mer lazítani, beletemetkezik a munkába, hajt és egykedvű. Pedig ettől semmi nem lesz jobb.
A nő, ha öregszik, akkor is igénye van arra, hogy nő maradjon, ápolja a bőrét, rendben tartja a haját, megválogatja a ruháit. Nőnek lenni nem életkor kérdése. Az öregedés nem azt jelenti, hogy bebújunk a fotelba egy macinaciban egy kockás takaróval. Ha kimegyünk az utcára akkor sem csak beleugrunk évekig ugyanabba a nadrágba, feltesszük a hatalmas napszemüveget és fütyülünk a világra. Nem. Az idősödő nő, ha mást nem is, legalább saját magát tisztelje meg azzal, hogy törődik magával. A "néni" típus sajnos saját magával szúr ki és az idő múlásával egyre nehezebb kimozdítani a megszokott komfortzónájából. 

Természetesen mindaz, amit leírtam csak tapasztalat és megfigyelés. Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki a legjobb, ahogy ő jól érzi magát. Az már más kérdés, hogy lehetne jobb is, de mindenért tenni kell.

Amihez már a belső tulajdonságoknak és élethez való viszonyulásnak is köze van, az hogy egy igazi nőnek legyen tartása. Ez egy összetett, és nehezen magyarázható fogalom, ezt a külső szemlélő érzékeli. Akinek van tartása, annak a környezete is azonnal érzékeli, hogy igazi nő. 
A környezet? Itt jön egy fontos téma? Hogyan kapcsolódik a nőhöz a férfi magatartása, hogyan „segíthetik” a férfiak a nőket abban, hogy nők maradhassanak.
Léteznek a férfiak viselkedési eszköztárában bizonyos gesztusok, amiket ők tudnak nyújtatni, a nők felé, érzékeltetve velük, hogy észreveszik és elismerik a nőben a nőt. Ezek többnyire udvariassági formulák, de ezeknek is nagyon tudunk örülni. Továbbá a férfiak nyugodtan bővíthetik a kommunikációt, (ezt ők észreveszik, hogy kivel lehet) jöhet egy kis flört, vicc, játékos évődés. Ezek bizony jól esnek a nőknek, akár az egész napjukat is jobbá tudják tenni.

Egy rövid kiegészítés még hozzátartozik ehhez a témához. Azért rövid, mert ezen a téren nincsenek olyan általános összehasonlítási alapok, mint az eddigi részeknél. Az érzelmekről is kell beszélni, de ezek egyrészt megfoghatatlan dolgok, másrészt sokkal inkább az egyes egyénekhez kötöttek, mint a külsőségek, például öltözködés vagy viselkedés.
Az igazi nő, szeretetre, szerelemre született, arra, hogy szeressék és hogy szerethessen.
Az igazi nő kedvességgel, érzelmekkel, szeretettel hódítja meg a férfit, nem akar versenyezni vele. A lehető legnőiesebb és leggyengédebb oldalát mutatja meg neki, mer gyenge és gyámolítandó lenni. Engedi, hogy szeressék és viszonozza, nem ámít, nem hiteget, nyíltan kimutatja az érzéseit. Ha szeret, akkor nem kéreti magát, nem szégyell boldognak lenni. Akit szeret, azzal boldogan megosztja a szenvedélyét és bátran mutatja meg mindenestül teljes valóját. Ezzel szembe a „nénis” általában sokkal zárkózottabb még a legszemélyesebb kapcsolataiban is, mert bizonytalan. Talán olykor érzi is, hogy változtatni kell, hiszen ha szerelmes, ő is tetszeni akar. Neki több visszagazolás és bátorítás kell a partnertől, aki őt szereti. Az igazi nő gondoskodó, de nem anyáskodó. Engedi, hogy a partnere saját szerepében tudjon kibontakozni. Értékeli és élvezi, hogy a szeretett férfi mellett nő lehet, olykor akár még gyenge nő is.

Az igazi nőnek vannak fortélyai, amiket a társasági életben tud hasznosítani. Ha művelt és okos, nem húzódik vissza, bátran vállalja a véleményét. Viszont, ha biztosan tudja, hogy valamihez nem ért, akkor inkább ügyesen hallgat. Ügyesen hallgatnia annyi, hogy éreztetnie kell, hogy a szóban forgó téma igenis érdekli. Nem kell elárulnia a bizonytalanságát, de merjen kérdezni.
Az igaz nő társaságban sosem harsány, de részt vesz mindenben, sosem rontja visszahúzódással a hangulatot. Ha a többség jókedvű, ő is nyugodtan lehet az, csak maradjon a jó ízlés határain belül. Az igazi nő nem feltűnősködik, mert a személyiségére fogékony ember úgyis észreveszi. A nénis a társasági életben is inkább visszahúzódó, olykor csak csendes szemlélődő, nem szívesen bocsátkozik nagyobb beszélgetésekbe, viszont jelenlétével erősíti a párját.
 
Az igazi nő tisztában van a saját értékeivel, a gyengeségeivel is és meri ezeket vállalni. (Sokszor nem könnyű megmutatni azt se, hogy mennyit érsz, mert érzed, hogy nem értik és . azt se, ha gyenge vagy, mert félsz, hogy kihasználják.) A nénis ugyanúgy ismeri a saját értékeit, a gyengeségeit, de akár még a sikereit is, inkább magában elemezgeti.

Én úgy gondolom, hogy van átjárás a két csoport között, hiszen alapvetően minden nő nő. Ki ne szeretne mindig jobb lenni, olyannak lenni, amilyennek esetleg legtöbbször csak az elképzeléseiben látja magát?

/egy barátnőm írása/