Család-fa
Fa vagyok, masszív és er
ős testtel, szilaj, feltörő csúccsal, acél idegekkel, merev ágakkal.Karácsonyfa leszek, sebzett lábbal, besatuzva, hurcolászva, kifeszítve, megrázva és elengedve.
Helyemre téve.
Az vagyok, boák csiklandoznak, angyalhaj hullik alá vállamon, csillag nevet le főmről hetykén, izzók bújnak a tűk között, kifosztott sztaniol zörög, lobog, ha elfut mellettem pár gyermek.
Kis gömbök, színesek, ha nem néz ide senki, „fülbevalóim” előtt illegek-billegek, megnézem bennük ágaim, ahogy tükröződnek. Csodaszép, kecses lettem.
Alám hordják a színes kockákat. Korán van még ehhez. Álmos vagyok még, leragadnak a szemeim. A nő kiált, megannyi kicsi körém özönlik. Ébrednem kell, mégis. Hipp-hopp, apró praclik kapkodnak a papírba burkolt kockák után, tépik, szaggatják, forgatják őket. Jaj! A kislány! Haja belegabalyodott az alsó ágamba. Ne ficeregj, mindjárt jön anyád a hajkefével. Ugye máris jobb?
Fa volnék? Még nem lehet vége! Leszedték, úgy fázom.
Bent égnek még a fények. Itt elment egy autó, lefröcskölt. Rossz szagok egy
konténer mellett. Én nem sírok! Ez a tűlevél csak úgy lepottyant.
Hulladék vagyok. Feldobtak egy platóra és visznek. Berepülök egy sötét, zajos
dobozba.
Apró faforgácsok vagyunk. De összetartunk, összetartozunk, egyek vagyunk. Ők
itt, egy ág voltak, régen. Ez a szőke hajszál még abból az időből való. Beakadt.
Láng vagyok.
Pirosban izzó, elfeketedő darab, belőle áradó sárga és fehér füstben szálló
színtelen szag-hő-energia. Voltam már mag, csemete, fa, karácsonyfa,
meglepetés, hulladék, forgács, tüzelő, láng, levegő.
Fáradt vagyok.
Hagyj aludni.
/Eredete és szerzője talán Han.?/
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu