Pénzbetegség
Mindenünkké vált a gazdaság és annak növekedése. Nem
tagadhatjuk a gazdasági növekedés eredményeit. Ma a fogyasztói társadalom
átlagos polgára jobb körülmények között élhet mint pár száz éve a főnemesek.
Lehet személykocsink és szinte mindent megvásárolhatunk, barangolhatunk a
világhálón és ténylegesen is bejárhatjuk a világot, nagyon sok betegségből meg
tudnak gyógyítani és még sorolhatnánk a fogyasztói létezés számos velejáróját.
Ám bárhogyan is sugallják a fogyasztást gerjesztő hirdetések, mégsem érezzük
magunkat annyira jól. Nő a magukat magányosnak, boldogtalannak érző emberek
száma és nem szeretünk a távolabbi jövőre gondolni. Nem csoda, a gazdaság és a
pénz a mostra, a pillanatra figyel, csak az éppen érvényes ár, árfolyam számít.
Szembe kellene azzal néznünk, hogy a gazdaság növekedése fenntarthatatlan.
Erőforrás és nyersanyag kell hozzá és mivel ezeknek készletei végesek, mára nagy
bajba került az emberiség. Mivel a nagy kőolajmezők kimerülőben vannak és
jelentősebb új lelőhelyeket alig fedeznek fel, 1998 decembere óta tízszeresére
emelkedett a kőolaj világpiaci ára. Ezzel párhuzamosan emelkedik a földgáz ára
is. Közben folyamatosan csökkennek a világ gabonatartalékai és mivel a gabonából
már számottevő mennyiségben gyártanak üzemanyagot, valamint a világméretű
felmelegedés terméscsökkentő hatásai miatt is,az idén (2008-ban) kétszeresére ugrott a
gabona világpiaci ára és megindult az élelmiszerárak gyors emelkedése.
Bár a közelgő összeomlás jelei nyilvánvalóak, a világ nem akar róla tudomást
venni. Ugyan a Wall Street Journal 2007 november 19-i elsőoldalas vezércikkében
és a Time Magazin két nappal későbbi számában felhívta a figyelmet arra, hogy
a világ kőolajtermelése valószínűleg már nem növelhető tovább, megy minden a maga
megszokott útján. Úgy viselkedik a világ, mint a tehetetlenül sodródó
szenvedélybeteg, aki ugyan tudja, hogy végromlásba dönti magát, de képtelen
szabadulni függő helyzetéből.
Rá kell döbbenünk arra, hogy változásra képtelen viselkedésünk fő oka
szenvedélybetegség, a pénzbetegség, a pénztől való kóros függőség. Annyira
általános, hogy észre sem vesszük és nem foglakozunk vele. Függőségben élni
nehéz. Általában úgy kerül valaki függőségbe, hogy a teljes élettel együtt járó
örömökből nem jut neki elég. Az örömérzést az agykérgünk örömközpontja kelti,
hogy a létfenntartást és az utódnemzést szolgáló cselekvéseket jutalmazza és
ösztönözze. Ekkor az agykéregben dopamin szabadul fel. Ennek az idegsejtek
közötti kapcsolatot közvetítő vegyületnek a hatására érzünk örömöt. Nemcsak az
étel és ital fogyasztása és a nemi kapcsolat során szabadulhat fel dopamin,
hanem mindazzal, ami ezekkel együtt jár, ezekhez kapcsolódik. Mivel az ember
társas lény és csak együtt maradhatunk fenn, az emberi kapcsolatok jeles
alkalmait, a szeretet adását és kapását, az ajándékozást, az önzetlen segítséget
és hasonlókat is jutalmazza agykérgünk örömközpontja. Örömre mindenkinek
szüksége van. Bizonyos vegyületek, mint az alkohol, nikotin és a kábítószerek is
tudják növelni az agykéregben felszabaduló dopamin mennyiségét. Viszont ezekhez
hozzászoknak az idegsejtek, ezért az örömérzéshez s egyre több kell belőlük.
Örömérzést ad, dopamin felszabadulására vezethet a szenvedéllyé váló munka és a
reklámhirdetések egyfajta hatására a vásárlás is.
A pénz általános öröm-szer az emberiség számára. Hiszen amióta van, társulhat az
ételhez és más szükséglethez való hozzájutással. Az ember, akárcsak Pavlov
kutyái a csengőhangot az etetéssel, ösztönösen összeköti az örömöt és a pénzt.
Örömhöz juthatsz, ha van pénzed, jobb, ha minél több van belőle. Egy idő után
már elég csak pénzt számolni, tanulmányozni a folyószámlát és máris örülök.
Akkor válik a pénzhez társuló öröm veszélyessé, ha az egyén máshonnan alig vagy
egyáltalán nem jut örömhöz. Nem étkezik, hanem csak fal, rosszak az emberi
kapcsolatai és mert nem megfelelő környezetben nőtt fel, igazából semminek sem
tud örülni. Örömforrásnak marad a pénz halmozása. Pénzbetegség esetén a pénz már
nem vásárlásra kell, hanem önmagáért a pénzért, a pénz adta örömérzésért. Egy
pénzbeteg állapota hasonló a szeszfüggésben szenvedőhöz, csak szesz helyett a
pénz halmozásának rabjává válik. Veszélyes és önmagát erősítő lelki betegség ez.
Minél jobban törekszik több pénz szerzésére, annál kevesebb idő és erőforrás jut
emberi kapcsolataira és más természetes örömöt adó tevékenységre.
Elsősorban egy gazdag pénzbetegsége válik szembetűnőbbé. Aki ha milliomos, akkor
feltétlen a tízmilliomosok társaságába vágyik. Ha már ott van, százmilliomos
szeretne lenni és így tovább. Mivel a pénz és hatalom könnyen egymásba váltható
és a hatalom szerzése is szenvedéllyé, betegséggé válhat, a pénzbeteg egyben a
hatalom, befolyás szerzésének megszállottja is lehet. Továbbá a pénzbetegek jó
eséllyel kerülhetnek nagyvállalatok vezetői állásaiba. De a pénzbetegség a
fogyasztói társadalom átlagpolgárát is egyre erősebben sújtja. Hiszen egyre
kevesebb ember számára ad örömet az egyhangú munka, bomlanak a kisebb-nagyobb
közösségek, válságban a család. Egyre többen már csak annak örülhetnek ha pénzt
látnak néha.
Míg a szesz-betegség, a kábítószerezés és más függés főleg az egyént, a családot
teszi tönkre, a pénzbetegség a közösséget, a társadalmat sodorja pusztulásba.
Méghozzá úgy, hogy jó ideig azt hihetjük, hogy fejlődünk, haladunk és
gazdagodunk. Ám a pénzbetegek tevékenysége egyenesen az emberiség fennmaradását
veszélyezteti. Ugyanis a gazdagodni vágyók, különösen a némi hatalommal is
rendelkezők nagyban gerjesztik a világgazdaság vészesen pörgő gépezetét. Úgy
juthatnak még több pénzhez, ha az emberiség minél több erőforrást és
nyersanyagot elhasználva többet termel és fogyaszt. Abba, hogy a pénzbetegek
kiélhessék pénzgyarapítási szenvedélyüket, belepusztulhat a természetes környezet
és mi is. Hiába látszik már a szakadék széle, hogy nem lehet tovább gazdagodni,
önmérsékletet kellene tanúsítani, mégis tehetetlenül sodródunk.
Hiába intett az aranyborjú története, a körülötte hódolók végzete arra, hogy az
embernek nem szabad a pénzt istenítenie. Akkora a pénz vonzereje, hogy a piac, a
pénz mindent elrendező voltának hirdetése, a piac láthatatlan kezének képzete
mondhatni ellenállás nélkül söpörte el a Európa keresztény szellemiségét.
Kimondták, hogy nem kell különösebben aggódni az emberek erkölcsi gyengesége
miatt, mert a piac láthatatlan keze a közjó szolgálatába állítja a
pénzsóvárságot. Ennek is tulajdoníthatjuk azt, hogy világunk válsága mára
olymértékben mélyült, hogy az emberiség - mint egész - menthetetlennek tűnik és
már csak a kisebb közösségek, - mint népünk - megmentésére gondolhatunk.
Végh László írása
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu