Képviselő

FankaDeli gondolatai a youtube-on, (amíg a link működik), és alább írott formában is.

Kedves parlamenti képviselő!
Mint embertársam, és mint honfitársam megkérdem tőled: miért?
És bár a kérdés költői kettőnk számára, mások még oly' sok év után sem tudják: miért?
Miközben tudod, hogy látlak a karzatról, miközben tudod, hogy látunk, mégis könyvet olvasol vagy éppen újságot; mégis nézed unokaöcséd iwiw adatlapját, visszajelölöd barátnőjét; mégis fittyet hányva a szemben ülőkre, trécselsz, hepciásan mutogatsz és ők ily módon vissza.
Miközben tudod, ennek a negyedéért Manyi néni két lábbal rúgott ki engem a teremből és a körmös sem maradt el.
Miért?
Miért telefonálsz ingyen?
Miért utazol ingyen?
Miért kapsz te olyan juttatást, melyeket te magadnak szavaztál meg és nekem nem?
Miért nézed ezt a videót most is a parlamenti sorok között, ingyen kapott laptopodon, ingyen internetről?
Miért nem látod, hogy én dolgozom, hogy mi dolgozunk és miért nem viszonyítod magad hozzánk?
Miért nem bírsz ki pár órát, legalább azért, hogy úgy tűnjön, mintha érdekelne ez az egész, mintha tenni szeretnél; nem pedig kihúzni, nem az órád nézni, mikor csöngetnek ki ezen unalmas óráról?
Miért nem lehet legalább látványban olyan, mintha nem csak egy színjáték volna?
Miért felejtesz el engem és a családom?
Miért felejted el azokat, 'kik elhitték szavaid és bizalmat adtak.
Bizalmat kaptál s cserébe mit adtál?
Miért nem tudsz úgy viselkedni, ahogy pár éve még megkövetelték volna bármelyik gyermektől, bármilyen rossz környéken, bármilyen faluban?
Miért butítottad odáig népem, hogy idővel ez aligha sokaknak tűnjön fel, hogy természetes legyen és normális minden, mi önpusztító, és minden mi deviáns?
Miért taposod el tanáraink vesszőit, gondolkodóink érveit, munkásaink izzadtságát, földjeink gyümölcseit, asszonyaink szívét?
Kedves parlamenti képviselő!
Te tudod, hogy nem vagyok veszélyes.
Hiszen mindent tudsz rólam: tudod, hol lakom, tudod, hova járok, hallod telefonbeszélgetéseim és van felebarátom, aki jelentést ír rólam; sűrűn és részletesen.
Tudod, hogy nem vagyok veszélyes, hiszen megöltétek a szó erejét, az ígéret súlyát; kiheréltétek a tartást és a becsületet
De miért nem tudod, vagy ha tudod, miért felejted el, hogy én is mindent tudok rólad: tudom, hogy néha belefér egy kis fű; tudom, hogy hova jársz egy kis szenvedélyért áhítozva - a feleséged is tudja.
Tudom, hogy néha nem is akarsz hallani a mértékről, csak hozzanak azonnal még egy üveggel, a legdrágábból.
De tudod kedves parlamenti képviselő, minden lábnyomom után tíz igaz magyar terem és minden sorom után tíz lappangó igaz magyar lélek ébred fel!
Kedves parlamenti képviselő!
Miért vagy cinkos?
Miért hallgatsz vétkesek közt?
Miért nem ébredsz fel úgy egy reggel, hogy fogmosás közben a tükörbe tekintve nem elnézel, hanem szembenézel azzal, aki vagy és amit képviselsz?
Miért nem szakítasz láncaiddal?
Miért nem állsz közénk?
Miért nem térsz vissza, oda ahonnan jöttél?
Miért nem vágysz oda, ahova születtél?
Miért nem bízol bennünk, hogy meg tudjuk védeni családod és lesz kenyér az asztalon egy igazabb világban is?
Miért nem gondolsz nagyjainkra, hogy mit gondolnának rólad, és persze rólunk is, kik a birka szerepet hazug türelembe öltöztetve viseljük szorításod?
Miért nem elég neked a naplemente az alföldi pusztán?
Miért nem elég neked egy séta a Bükk fái közt?
Miért nem elég neked egy szerető asszony, akit nemcsak meghódítani, hanem megtartani is tudni kell?
Miért nem elég neked velem beszélgetni a gangon?
Miért nem elég kezet fogni velem?
Kedves parlamenti képviselő!
Látod, hogy a szememben nincsen se ital, se drog, se pénz, se gyűlölet:
A szememben ezer év íze, színe és illata jövő nélkül néz az égre.
A szememben te vagy, soraim téged írnak, hangom feléd száll.
Mindketten tudjuk miért, ezért hát csak pár sorra emlékeztetnélek:
"Isten, áldd meg a magyart,
jókedvvel, bőséggel,
nyújts feléje védő kart,
ha küzd ellenséggel.
Balsors, akit régen tép,
hozz reá víg esztendőt,
megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt!"