Műveletlen föld

Mottó, idézet Berzsenyi Dánieltől:
A műveletlen föld csak gazt terem.
A lélek is csak úgy emelkedik
A józanság tisztább világához,
Ha a tudományok és ismeretek
Tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának

A mai fiatalok már nem olvasnak szépirodalmat.

Pedig a szépirodalom a műveltségünk alapvető forrása. Nemcsak fejleszti szókincsünket, de nemes tulajdonságú főhősei pozitív példaként formálják jellemünket. Igazi emberi értékek alapján segítenek felépíteni saját egyéniségünket, hogy az életben rátaláljunk a magunk igazságára.
De ha az új generációk már nem olvasnak többé, akkor elveszítik a szókincsüket és felszínessé válnak. A szókincsünk pedig az egyik elsődleges kommunikációs eszközünk.

És a szókincsükkel együtt vész a műveltségük is. A műveltségünk pedig nemzeti kultúránk alapvető része. És egy műveletlen nemzet sohasem fog nagy magasságokba emelkedni. Primitív gondolkodással nem lehet nagy dolgokat alkotni!

Évezredek kellettek ahhoz, hogy az ősemberek “a,a,a, ú,ú,ú, ö,ö,ö,“ nyökögésétől, a múlt század közepére eljutottunk irodalmi kultúránk legmagasabb szintjéig, hogy aztán erről a csúcsról egyre gyorsuló tempóban mélybe sodródva, néhány röpke évtized alatt ismét megérkezzünk Szentiványi Jenő, “A kőbaltás ember” című ifjúsági regényhősei, Geog, Raó és Hopi alapszókincsének szintjére. Mert nagyjából itt tartunk most. És ha így folytatjuk, akkor eltűnik minden szépség az életünkből. És jó példák híján lassan kikopnak a társadalmunkból az alapvető értékrendek is.

Hogyan fogják a mai fiatalok így megérteni egymást? Hogyan tudják szabatosan és érthetően kifejezni magukat? Hogyan vallanak szerelmet egymásnak? Hogyan mesélnek majd a gyermekeiknek? Hogyan mondják el a problémáikat, ha valami nagyon bántja őket? Kódokkal és mutogatással?

A folyamat pedig végképp visszafordíthatatlanná válik, hiszen alacsony szókinccsel már nem is fogják megérteni nagy költőink és híres íróink színes világát, szabatos mondatait, értékes üzenetét.

Nem az a lényeg, hogy szó szerint idézzék a verseket. De valamennyire azért ismerniük kellene őket, mert a vers az irodalom legmagasabb szintje és esszenciája.

Petőfiről, Aranyról, Babitsról, Adyról vagy József Attiláról többnyire csak futólag hallottak valamit.

Szépirodalom nélkül még a saját történelmünket és kultúránkat sem érthetjük meg igazán. Egy izgalmas regényt olvasva, saját fantáziánk képein keresztül személyes kalandként élhetjük át a nagy történéseket. Egy regény így válik saját élménnyé. Amikor olvassuk, olyan mintha valóban megélnénk a cselekményt. A szépirodalom művészet. A művészet pedig a lélek tápláléka. Egy műveletlen ember nem élhet gazdag és tartalmas életet, mivel nem érti igazán környező világát. Nem látja az élet szépségét, mivel felszínes szemlélőként nem is tudja mit keressen, mit lásson benne.

Ma már könyvet írni sem érdemes. A hollywoodi filmgyártás hatásvadász briliáns technológiai megoldásokkal, instant képi formákban önti az elkényelmesedett tömegek elé a konzerv élményeket, hogy az embereknek még véletlenül se kelljen a saját fantáziájukra hagyatkozniuk. Na ez az igazi agymosás! Mert minek fejleszteni és használni az olvasás élménye által a saját szókincsünket, ha mások megteszik ezt helyettünk? De Hollywood csak elvétve adhat igazi kultúrát, és sohasem tudja pótolni a saját mentális élményként megélt szépirodalmi élményeket. Az ízfokozókkal felturbózott zacskós leves sohasem pótolhatja nagyi vasárnapi, aranysárga húslevesét.

Ha valaki olvasta Gárdonyitól az Egri csillagokat, az tudja, hogy miről beszélek, és teljesen más szemmel nézi ma Eger várát. Ha pedig csak a filmet látta, és ez alapján vizsgázott történelem órán az anyagból, akkor mindössze csak egy felelés és egy osztályzat valódi emléke maradt meg a számára ebből a korszakból. Így halvány fogalma sincs Dobó István emberi nagyságáról, Bornemissza Gergely találékonyságáról, Hegedűs hadnagy gyenge jelleméről, vagy Sárközi, - a ragyás cigány - odaadó hűségéről. Az ilyen ember Egerben csak köveket lát. De, aki olvasta a regényt, az az élő történelmet és az emberi nagyságot látja. Hazaszeretetet, hűséget, önzetlen áldozatvállalást, odaadó kitartást és igaz szerelmet.

Ha az új generációk már nem olvasnak többé, akkor ettől fosztják meg magukat.

Hová lettek a jó magyar tanárok? Az ő küldetésük és kötelességük lenne megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal a szépirodalmat! Középiskolai tanulmányaim során szinte egyetlen igazán értékes dolgot kaptam. Az irodalom szeretetét. Ez az, ami folyamatosan bearanyozza az életemet, és irányt mutat nehéz élethelyzetekben. Hiszen egy-egy főhős pozitív példája, pont úgy, mint a bibliai példatörténetek, segítenek abban, hogy jó emberként éljek, nehéz helyzetekben helyesen döntsek, és jól intézzem dolgaim.

Hadd mutassam meg, mit ír Márai Sándor a kivándorlásról:
"Arról, hogy mikor van jogunk erőszakosan változtatni az élet helyzetein. A munkaköröd fáraszt, úgy érzed, máshol, más emberek között, másféle feltételek mellett igazibb erővel és megelégedéssel tudnál dolgozni. Az emberi együttélés kimerített, családod, kedvesed, barátaid terhedre vannak, s ösztökél a vágy, hogy új kapcsolatokat szerezzél. Lakásod minden zegét-zugát vakon ismered már, s reménykedsz, hogy az új, korszerűbb, kényelmesebb lakásban megtalálod tested kényelmét és lelked nyugalmát. Igen, a várost is untig ismered már, ahol születtél, nevelkedtél, férfivá serdültél. Igen, az országot is, mely hazád, megismerted, mint a bányász a tárnákat, ahol negyven-ötven éven át dolgozott; nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen ismered, minden veszélyével és mélységével. És hallottál idegen országokról, távoli világokról, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei. Kínoz a kétely, sürget és ösztökél a vágy, hogy elhagyjad munkahelyed, családod, kedveseid, városod, hazád, s erőszakos mozdulattal kiszakítsd magad mindabból, ami eddig életed környezete volt. A kísértés órájában vizsgáld meg tapasztalataid, értelmed, jellemed és a világi dolgok igaz természetének ismeretében vizsgáld e vágyakat. Új emberek nem adhatnak neked semmit, ami alapjában megváltoztatná a világhoz való viszonyodat; mert csak te adhatsz magadnak valami elhatározót és lényegeset. Hasonlóképpen az új munkahelyeden is munkás maradsz, és rajtad múlik, milyen erővel teremtsz magadnak az új helyzetben megfelelő munkalehetőségeket. Minden rajtad múlik. Éppen így az új városban, idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idővel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyűlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelző sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni annyi is, mint nyomoréknak lenni. És az emberi törvények egyike parancsolja, hogy mindig, feltétlenül maradj hűséges hazádhoz, még akkor is, ha ez a haza zsarnoki módon, méltánytalanul bánik el gyermekeivel. Mikor van hát jogod erőszakosan változtatni életed körülményein, keretein és helyzetein?
Semmi esetre sem akkor, ha unalmad szűntét, vágyaid kielégülését, bosszúd beteljesülését reméled az ilyen elhatározástól. Maradj, ahová az élet állított, végezd kötelességed és töltsd meg lelked az igazsággal; többet az új világban sem kaphatsz, a déli szigeteken sem.
De ha úgy tapasztalod egy napon, hogy munkád, életed környezete és feltételei nem egyeznek jellemeddel - akkor és csak akkor szánd el magad a változásra. És tudjad, hogy te minden változáson belül ugyanaz maradsz."

Ha a kivándorló magyar vendégmunkások többsége csak ezt az egy rövid Márai esszét olvasta volna, akkor mennyivel többen maradtak volna itthon ahelyett, hogy egy jobb élet reményében, hátrahagyva idős szülőket, rokonokat és barátokat, külföldön próbáltak volna szerencsét?

A szépirodalom ismeretével és szeretetével együtt így vész el nemzeti kultúránk és jövőnk, a minőségi, igényes élet esélyével együtt.

Bárcsak tévednék ebben…

/forrás: L.P./