Internetember
Ismerd meg az új, internet által kreált embertípust!
Közhely, de nagyon igaz: az internet egy kétélű kard. Ma a telekommunikáció,
holnap pedig az internet világnapját ünnepelve mindenképp meg kell említeni
mindazt a rengeteg hasznot, amivel az internet megkönnyíti az életünket.
Ugyanakkor az eszköz-, alkalmazás- és platformkínálat dömpingje legalább
ugyanennyi kihívást is tartogat. Az új jelenségeket pedig tanulni és alakítani
kell, nemcsak elfogadni. Ha ez megtörténik, akkor nem a technológia uralja az
életünket. De mi van akkor, ha az utóbbi történik meg? Egy új embertípus jelenik
meg!
Hahó Föld! Megszülettem! De ne menjünk annyira a történések elébe! Mielőtt
megszülettem már számtalan digitális lábnyommal rendelkeztem: 8D-s pocaklakós
képeimet, videóimat nagyszüleim kiposztolták a Facebookon, szüleim az
Instagramon és a Spanchat-en. Bizony, mert az én szüleim már tőről metszett
digitális bevándorlók. Az anyatejjel együtt szívom magamba a közösségi médiát,
hiszen anyukám szoptatás közben másik kezét egy anyukás Facebook-csoporton
görgeti. Sőt, mióta nagyim részt vett a "Kattanj rá nagyi programon" már nem
digitális analfabéta. Nemrég megtalálta gyerekkori szerelmét a Facebookon! Értem
csinálja, hogy mire megszületek, szabaduljon fel több ideje azzal, hogy nem kell
elmennie hetente többször bevásárolni, hanem házhoz szállítják neki az online
megrendelt megrendelt árut. Nem kell fél napot rászánnia egy-egy hivatalos ügy
intézésére, elintéz mindent online.
De térjünk vissza szüleimre, akiket már alig várom, hogy lássak, ők is nagyon
várnak engem: beszereztek párat a több száz várandósággal és gyerekneveléssel
kapcsolatos applikáció közül, hogy mindent tudjanak rólam, illetve, arról mit
kell majd velem tenniük. Nyugtató zenét indíthatnak el a Relay Melodies app-val.
Vannak kedves állatkás megoldások, amelyekkel még pluszban meg is taníthatják
nekem az állatfajtákat, ha minden este más-más világító képet választanak. Ha
hallani is szeretnék a szuszogásomat, akkor a Cloud Baby Monitor ezt biztosítja
számukra, sőt, még üzenetet- is küld nekik, ha felébredtem, de még nem sírok!
Anyukám, aki már nem túl fiatal, - hiszen én abba a nemzedékbe tartozom majd,
akinek a legidősebb és legképzettebb anyukája lesz, - már a terhesség alatt
elindított egy webshop-ot, amit azóta is sikeresen üzemeltet, Facebook-oldalán
már több, mint 9000 lájkolója van és rengeteg a törzsvásárlója. Tehát nem kell
attól tartani, hogy sietnie kell vissza a munkába, hisz itthonról is tud
dolgozni. Folyamatosan fejlesztheti magát, anélkül, hogy kitenné lábát
itthonról, most is épp egy online marketing webináriumra van belogolva. Van egy
külön elnevezésük is, szüleim a drónszülők, akiknek technológia a harmadik
szemük, mellyel gyermekük vagyis az én minden lépésemet, hangulatomat és
szívdobbanásomat is nyomon követik.
No, de nem sokára eljön az én időm és világra jövök! Anyukám szülési fájásait
egy ingyenes alkalmazás fogja rögzíteni, így rögtön lehet látni a hosszukat,
erősségüket és a fájások közötti szünetet. Ha tíz percen belül három fájást
jelez ki, anyu majd tudja, hogy ideje elindulni a kórházba. Persze
legszívesebben Überrel menne, ha lenne itt nálunk. Autónk, házunk nincs, mert
jóval szegényebbek vagyunk, mint nagyszüleink nemzedéke, ja és nem birtokolni
szeretünk dolgokat, hanem használni. A szüléssel minden rendben lesz! Juhújj meg
is születtem, vagyis YOLO, you only live once! Anyukám a gyermeknevelési
kérdéseket hasonló fiatal szülőkből verbuválódott Facebook-csoportban vitatják
meg, ahol a kinőtt ruháimat, tárgyaimat is csereberélik. Hamarabb tanulom meg az
okostelefont használni, mint biciklizni vagy a cipőfűzőmet bekötni. Én is,
csakúgy, mint az ovisok 50-70%-a rendszeresen netezem és a tabletet is
használom. A Bogyó és babócát a Youtube-on nézem, és sok mondókát, gyerekdalt is
onnan tanulom vagy a Spotify-on. Minden bizonnyal fejlődésemben sem múlik el a
korai eszközhasználat nyomtalanul. Az érintőképernyő használatával fejlődnek
ugyan a kinesztetikus vagyis test-érzékleti képességeim, egyúttal ezzel a látási
és hallási csatornámtól veszik el a lehetőséget. A kezem folyamatos
használatával tehát fejlődnek a finommotorikus készségeim, viszont az
audiovizuális készségeim és további ezekre épülő készségeim elmaradhatnak. A
térlátást is fejlesztő építőkockák például a nyelvi készségeim fejlesztésében is
szerepet játszhatnának, de a kétdimenziós képernyők nem adnak nekem erre
lehetőséget. A gyártókat, fejlesztőket mindez nem fogja zavarni: jó pénzt
keresnek majd a nekünk, kicsiknek szóló app-okból. Ha zavarja is őket esetleg,
csak családjukban törekednek a digitális eszközök korlátozására. Bill Gateshez
és Steve Jobshoz hasonlóan, akik nem kértek saját találmányukból, mikor a
gyermekei neveléséről volt szó. Rengeteg barátom lesz, mire bekerülök a suliba,
természetesen online. Sokkal kevesebb személyes emberi kapcsolatom lesz, mint az
előbbi generációknak, ezért sokkal kevesebbet kommunikálok az offline. A
pszichológusok minden idők legmagányosabb generációjának tagjait látják bennünk
emiatt. Sokkal kevésbé tudunk egymással játszani. Beszélgetni még annyira sem.
Kevés lesz az élő kontaktus, de lesz helyette csetelés, bár azt mondják az nem
beszélgetés, hanem írás és olvasás. Nem tudom, hogy mit kezdjek azokkal az
információkkal, amit a metakommunikáció hordoz (hanglejtés, mimika, gesztusok
stb.). Tényleg ezek egykor szerves részei voltak az emberi kapcsolatainknak?
Nagyszüleim szerint csak odavetett szavakkal kommunikálunk, de én nem értem,
hogy mi baj van van ezzel. Képtelen leszek elcsendesedni, amikor elmélyülünk az
órán egy feladatban, például amikor a növényekkel foglalkozunk, és a levelek
erezetét kellene alaposan megvizsgálni. Nem is értem, miért nem egy videón
nézzük meg, mert ha mostaniakat screenagereknek hívják, akkor mi már külön olyan
szemüveget fogunk kérni, amibe be van építve a képernyő, hogy kezünket se
kelljen kinyújtani.
Nem lesz gond, ha nem tudjuk kifizetni a drága egyetemi oktatást, hiszen online
minden elérhető lesz, az internet segítségével autodidakta módon fogom művelni
magamat. Jobb is, így, hiszen már ált suliban sem tudnak rávenni minket a
memorizálásra, úgyis felesleges biflázni, hiszen úgyis egyetlen kattintással
hozzájutunk az információhoz. A folyamatos tanulásra mindenképpen szükségem
lesz, hiszen a technológia rohamos iramban diktálja a tempót, ami a
munkaerőpiacot is drámaian megváltoztathatja: eltűnnek ma még létező szakmák,
melyeket a robotizáció felvált, de párhuzamosan újak is születnek majd, melyhez
az emberi kreativitás nélkülözhetetlen lesz. Például újságíró biztos nem lehet
belőlem, azt is robotizálják. Már most írt Japánban egy újságíró-robot
díjnyertes cikket, de Will Robots Take My Job nevű eszközt szerint már
megszületésem előtt 11 százalék esély volt arra, hogy robotok végzik el a
feladatot a riporteri, tudósítói feladatokat. A világ első globális nemzedékének
tagjaként viszont teljesen mindegy lesz, hol tartózkodom épp fizikailag: ugyanaz
a zene, kaja, divat, filmek ugyanúgy elérnek engem is mint kaliforniai vagy akár
azeri ismerőseimet.
Az internet az agyamat is megváltoztatja, úgy áthuzalozza, hogy nocsak. Ez
azért lehetséges, mert az emberi agy nem egy olyan számítógép, amelybe
betápláljuk az információkat és kijön az eredmény, hanem olyan szerkezet, amely
menet közben változtatni tudja a saját hardverét: ezt nevezik az agy
képlékenységének vagy neuroplaszticitásnak. Főzni is egy online-kurzuson
tanulok. Az illatok itt kimaradnak, de legalább nem könnyezik a szemem, ha a
hagymapucolást tanulom. Bár meglehet, hogy addigra rám fér majd egy hosszabb
digitális detoxikáció, és elmegyek egy Be Offline jellegű detox főzős tematikus
táborba. Legalább érzem majd a szagokat. Ha kibírom, akkor tudok majd főzni a
családomnak otthon.
Feltéve, ha lesz családom. Ha még lesz hagyományos családi és közösségi modell
vagy háttérbe szorulásával a ’család’ szó értelme is teljesen az egyéni
megközelítéseknek megfelelően fejlődik, alakul át vagy tűnik el. Randizni élőben
már biztos nem fogok. Minek? Hisz már kutatók is simán leírják, hogy azok a
kapcsolatok lesznek tartósabbak, amelyek online ismerkedéssel indulnak.
Futószalagról választhatok magamnak párt. Nem lesz egyszerű az óriási
túlkínálatban, de legalább ott a könnyű lecserélhetőség lehetősége is. Szakítani
ma már online is lehet. Szexuálisan szinguláris leszek előbb-utóbb kortársaimhoz
hasonlóan. Hogy ez meg micsoda? Hát ezt a kifejezést egy Zimbardo nevű
szociálpszichológus olyanokra vonatkoztatta, akiknek nincs szüksége egy másik
fizikai személyre ahhoz, hogy kielégítsék szexuális vágyaikat. Az internetes
pornófilmek, a randiszimulátorok és a randiappok ott lesznek nekem a romantikus
kapcsolatok, és a szerelem helyett. Apropó szimulátorok, appok és játékok, ezek
eddig összeadódva 3 évet vettek el az amerikai fiatalok életéből, lehet mire én
odajutok meglesz a 5-6 is. Pont annyi, mint amennyi egy komoly diplomára
kellene.
De minek a papír? Amikor úgyis egész életen át kell tanulni, hiszen a világ és a
technológia is folyamatosan változik. Első állásomra egy robot interjúztat,
"aki" 2 perc alatt kész van az anyag teljes körű kiértékelésével. Ebédszünetben
drónok hozzák ki a megrendelt pizzámat. Azt gondolod hülyeség? Akkor elmondom,
hogy Amerikában a Dominoes Pizza pizzáit is motoros pizzafutárok helyett
jelenleg már drónok kézbesítik. A virtuális irodában intelligens technológiákkal
működöm együtt, azonos időben és helyen leszek egy másik földrészen vagy
időzónában található munkatársammal. Feltéve, ha lesz munkám, ugyanis
jövőkutatók azt prognosztizálják, hogy az exponenciális fejlődésnek és a
demográfiai változásoknak köszönhetően 5 millió munkahely tűnik el. Vagy olyan
munkám lesz, amiről nem is tudjuk, hogy létezik. Miért is ne, hiszen már a mai
óvodások 65 százaléka olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik. Az is
lehet, hogy nem ember lesz a főnököm, mint annak 3 millió embernek, akinek már
most egy robot a főnöke.
Egy chip lesz beépítve a kezembe vagy a homlokomba, melynek köszönhetően minden
mozgásom nyomon követhetővé válik, mint ahogy azt is feltérképezhetik, mikor,
mit és hol vásárolok. Míg az okostelefont vagy egy bankkártyát elhagyhatom,
addig a beültetett mikrochiptől sosem tudok megválni.Chippel vásárolok majd
online s olyan termékeket választok, melynek vásárlásával rászorulókat
támogathatok, hiszen társadalmilag tudatos leszek. Olyan problémákra kell szembe
néznem és megbirkóznom, mint globalizációs ártalmak, a környezetszennyezés és a
társadalmi öregedés. Apropó, elöregedés! Szüleimet az elöregedő nyugati
társadalom tagjait annak gyermektelensége miatt a házi androidok fogják majd
ellátni. Elképzelhető, hogy kortársaim számos betegség ellenszerét is
feltalálják majd, vagy akár én magam! A vérben utazó, gyógyító nanorobotok
tisztítják és regenerálják sejtjeimet. Így akár hosszú életű is lehetek,
feltéve, ha nem halok bele korán egy kis Tide-kapszula megevésébe vagy valami
hasonló, őrült internetes kihívásba...
/forrás: panpeterstop blog/
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu