Filmszubjektív

2023 nyarán elkezdtem írni egy filmranglistát - még nem tudom mi lesz belőle. Tudom, hogy ízlések (is) különbözőek, de mint a címben is látható, ez az ítélkezés az enyém és nem objektív. A legtöbb filmnél számít az értékelésben, hogy mikor készült és ehhez képest mikor nézi meg a néző, vagyis adott esetben én, ugyanis a filmek el tudnak avulni, bár kétségkívül vannak örökérvényűnek tekinthető, nem lejáró szavatosságú filmek is. A filmeket nem fogom pontozni. Egyszerű lesz minden, a filmek az én tetszésem szerinti sorrendbe vannak rendezve, a legjobb van legfelül, a legrosszabb legalul. Ebben a listában, vagy értékelésben az a jó, hogy egy újonnan megnézett filmet bármikor be tudok rakni két másik közé, persze, ahogy növekszik a lista, úgy ez egyre nehezebb megy, mint tapasztalom. Az, hogy hol van a jó és rossz film közötti határvonal, nem mindig tudható pontosan.
Akkor tehát vágjunk bele!

Jézus Krisztus Szupersztár
1973, Norman Jewison
Itt most hiba lenne nem megemlíteni az eredeti musical elkövetőjét, Andrew Lloyd Webber volt az. Ez egy olyan film, ami nekem, mint vallási környezetben szocializálódott embernek tetszik, sőt, egyre jobban. Zeneileg színes, a klasszikus történetet eredeti és egyedi látásmódban dolgozza fel. Egyszerűen zseniális.

Hair
1979, Milos Forman
Lázadós kamaszkorom egyik meghatározó filmje, a környezetemben szokás volt dicsekedni azzal, hogy ki hányszor látta már. Ma már, ha megnézem, azt inkább csak nosztalgiából teszem, de csakis feliratosan, a szinkron ugyanis agyonvágja a filmet.

Lazacfogás Jemenben
2011, Lasse Halström
A romantika és a humor izgalmasan kellemes egyvelege ez a film. Emily Bluntba pedig nem csak Ewan McGregor lesz szerelmes, hanem az értő érző néző is, már ha férfi az illető. Egyik kedvenc filmem, évente meg tudnám nézni.

A makrancos hölgy
1967, Franco Zeffirelli
Végre egy Zeffirelli film, ami valóban kiállta az idő próbáját. Érteni vélem - férfiként is! - hogy ez a mű a XXI. századra egy olyan hímsoviniszta művé degradálódott, amelyben a férfi megtöri és uralma alá hajtja a nőt - de ha valaki csak ennyit lát benne, annak szerintem súlyos értékrendbeli deficitjei vannak. Shakespeare ennél jóval magasabb erkölcsi szintén állt, ezt művei is bizonyítják. Állítólag az emberi faj, (mint olyan) intelligenciája (akárcsak a Föld tömege) állandó. Csak mivel az emberiség folyamatosan szaporodik, az egy főre eső intelligencia folyamatosan csökken. (Ezt már brit tudósok is bizonyították.) Visszatérve a filmre, engem rendkívüli módon szórakoztatott, humorosnak és egyben érzelmesnek is találtam. De hát én, ugye, csak egy férfi vagyok ...

Palacsintás király
1973, Katkics Ilona
Naiv, de minden időkben érvényes mese árulásról, korrupcióról, hűségről és becsületről. A szereplőgárda első osztályú elit csapat, és ez egy mesefilm, mégis azt gondolom, igazából felnőttkorban érti meg az ember a lényegét.

Előző életek
2023, Celine Song
Hogy miért került ez a film ennyire előre a listán? Egyfelől mert jó. Azon túl, mert van egy erős kötődésem a történethez. Az élet véletlenek játéka és ha véletlenül (szóismétlés!) valamiben is párhuzamot vélsz felfedezni, mondjuk a saját történeteddel, az már nagyon is túl van az egyszerű érdeklődésen. Érdekesek ezek a koreaiak, furcsa, ferdeszemű sárga emberkék és mégis, mennyi érzelem van bennük!

Hulló levelek
2023, Aki Kaurismaki
Van ebben a filmben valami kis utánérzésem a 96'-os Gomolygó felhőkből, elcseszett élet, depresszió és hasonlók, de amíg ott a befektetett munka a sok kínlódás után mintha hozna valami eredményt vagy megoldást, itt nem jut el addig a történet, a főhősök is sokkal szerencsétlenebbek, de nyomorúságukban szerethetőbbek is. Viszont itt több a humor, ami kicsit finn, kicsit fekete, de a miénk, olyan "kaurismakis". A film betétdala pedig egészen szenzációs: Maustetytöt - Syntynyt suruun ja puettu pettymyksin

Lunana - Egy jak az iskolateremben
2019, Pawo Choyning Dorji
Bhután, a mennydörgő sárkány országa, erről a helyről nagyon keveset tudunk, szerintem legtöbben a világtérképen sem tudnák elhelyezni, a bhutáni filmművészet, meg hát, ja, az sem annyira világhírű. És akkor itt van ez a bhutáni film, amit nézve nem feltétlenül gondolod azt, hogy hogy Bhután tényleg ilyen hely, pedig de. A történet végtelenül egyszerű és kiszámítható, talán a vége nem annyira. Mivel eléggé elöl van a (hmmm...) ranglistán, azt is gondolhatnád, hogy ez valami filmművészeti remekmű, vagy hogy valami katarzis-élményt nyújt, vagy hogy valami másban annyira jó, hogy ... De egyik sem, csak a a maga egyszerű eszközeivel mutat be egy kőkemény, civilizációnkon túli világot, azokkal az értékekkel, amelyeket mi már talán örökre elveszítettünk.

A tanári szoba
2023, Ilker Catak
Előrebocsátom, hogy ez a film, mint film, talán nem annyira jó, mint amennyire előkelő helyet foglal el ezen a képzeletbeli ranglistán. Mindenesetre ez az idei német Oscar-díj jelölt film (nem fogja fogja megkapni!). Azért van pont itt, hogy a Lunana szomszédja lehessen, tanárok számára mindkét film megnézése kötelező. Azt hiszem, sokat fogunk még róla olvasni és nem érdemtelenül. A rendező a záróképsor kivételével remek munkát végzett. Kicsit irigylem a németeket, hogy ilyen problémáik vannak, nekünk, lásd Magyarázat mindenre, sokkal nagyobbak.

Kóristák
2004, Christophe Barratier
Nagyon szeretem az érzelmekkel teli filmeket és ez az, az ilyeneknek még a kisebb hibákat is elnézem. A színészi alakítások fantasztikusak, a betétdalok csodálatosak és megindítóak.

Bábel
2006, Alejandro González Inárritu
A 2023-as év nagy felfedezettje számomra Inárritu. Bábel című filmje pedig, amelyet csak most láttam és - hű - már 17 éves(!) abszolút a frissességet hozta. Van az a mondás, hogy: ha egy lepke meglebbenti a szárnyait valahol, attól a világ másik felén vihar támad, lehet, hogy nem pontosan idézem, de mindegy is. Ez a film kábé ilyen. Egy lövés dördül a marokkói sivatagban és ez a világ két másik szegletében eseményeket indít el. Általában szeretem, ha egy film tanít, oktat, vagy valamilyen katarzis van benne, ebben semmi ilyen nincs de annyira hitelesek az arcok, a színészi alakítások, a képi világ, a rendezés, hogy nagyon le tudott kötni.

Ütközések
2004, Paul Haggis
Elég sok olyan típusú film készült már, mint ez is, tehát amikor látszólag különálló történetek egy nagy egésszé fonódnak össze. A kis történetek önmagukban is ütősek, de a kapcsolódások a többihez még inkább. Itt nagyon jó a kivitelezés is, szinte mindenhol születik valamilyen megoldás. Szinte. Vagy ilyen-olyan. Ezt majd még egyszer meg fogom nézni.

A régi város
2016, Kenneth Lonergan
Újabb félrefordítás, a film eredeti címe Manchester by the Sea. Egy gyönyörűen felépített, változó idősíkokban folytatódó, nagyon kemény, de tulajdonképpen hétköznapi dráma, amelyben ugyanúgy nincs végső megoldás, mint ahogy az életben sincs. Pont ezek miatt kicsit nehezen nézhető, nem is gondolom, hogy való mindenkinek, pl. emocionális tulajdonságokban szűkölködő embereknek kevésbé ajánlanám, nekem mondjuk nagyon tetszett.

Magyarázat mindenre
2023, Reisz Gábor
Azt már az elején le kell szögeznem, hogy ez technikai értelemben nem egy jó film.
De!
Olyan pontossággal mutatja meg a mai magyar valóságot, a reménytelenül kettészakadt és polarizálódott társadalmat és azt a kompromisszumképtelenséget, amely a közösségeknek valószínűleg minden szintjén jelen van (mi ebből a filmben ugyan csak egy szeletnyit látunk), hogy már azzal kiérdemli a dicséretet. Itt nincsenek bűnösök, áldozatok, vagy hősök, csak mindennapok vannak és küzdelmek. És sodródások, az ebből a helyzetből való kiút bármiféle reménye nélkül. Nem tudom irigyelni a mai fiatalokat.

Külön falka
2021, Kis Hajni
Ha a legjobb ár/értékarányú filmet keresi valaki, akkor itt megtalálta. Ez egy, azt hiszem nagyon alacsony költségvetésű film. Itt nincsenek drága sztárok, látványos jelenetek. Van viszont dráma, életszag, érzelem, és egy olyan végkifejlet, amely az átlagember számára valószínűleg eléggé negatív kicsengésű. Szerintem viszont ez az egyetlen pozitív megoldás, minden más egy elcseszett finis lett volna. A film alatt túl sokat gondolkozni nem kell és nem is szabad, csak hagyni kell, hogy sodorjon és hatni fog.

The Holdovers
2023, Alexander Payne
A film címét, mivel a magyar forgalmazás még nem kezdődött el, nem sikerült lefordítani, én a Tartások címet adnám neki, már ha nagyjából szó szerint akarnánk fordítani. Nem is gondoltam volna, hogy ez egy ennyire új film, valójában nagyon réginek gondolnám, de nem az. Nagyon hatni akarós akar lenni és ez sikerül is neki, tényleg hat. A történet szuper, a szereplők nagyszerűek, a végkifejlet megkönnyezhető, mi is kellhet még egy jó karácsonyi filmhez?

A nő
2013, Spike Jonze
A film címe: Her. Rövid neve miatt nem könnyű megtalálni a ...-n. Döbbenetes, hogy 2013-ban meg tudták csinálni ezt a filmet. Én tíz évvel később láttam, az MI megjelenése nálunk kábé erre az évre datálható, jó, tudom, ennyivel, vagy többel vagyunk maradva a modern világtól, de akkor is. És lehet, hogy ez lesz a nem is túl távoli jövő, vagy már itt is van. Azt gondolom, a valamely szempontból intellektuális emberek nagyra tudják értékelni ezt a filmet, az ellenkező előjelűek oltári nagy blődségnek fogják tartani.

Éjszaka a Földön
1991, Jim Jarmusch
Ez a filmet, (vagyis hát ezt azt ötöt) 32 éves korában láttam és köszöni szépen, nagyon jól tartja magát, semmit nem öregedett, szerintem nem is fog. Jarmush később próbálkozott ezzel a rövidfilmekből álló konstrukcióval (Kávé és cigaretta), de az már nekem nem tetszett annyira.

Olasz nyelv kezdőknek
2000, Lone Scherfig
Dán dogmafilm. De nagyon nézhető, félig-meddig vígjáték is szerintem, bár definíciója szerint inkább romantikus dráma. Az emberi esendőséget nagyon jól ötvözi a humorral és igen, a romantika sem marad el, bár a vége pont ettől lesz kissé gejl. Ha megnézed, szinte kedved támad olaszul tanulni.

A boldogságtól ordítani
1998, Todd Solondz
A porton vígjátékként definiálják, ha valaki ezt tényleg így gondolja, az súlyosan elmebeteg és sürgősen orvoshoz kell fordulnia. Ugyan van benne némi fekete humor, de ez inkább kőkemény dráma. Mentálisan és etikusan is nagyon stabilnak kell lenni, hogy az ember helyén tudja kezelni a látottakat.

Dűne 1, 2
2021, 2024, Denis Villeneuve
A film, amelynek megrendezéséhez a tehetségen és a bátorságon kívül rengeteg pénz is kellett és Denis Villeneuve egyiknek sem volt híján. Le kell szögeznem, hogy az én alapélményem Frank Herbert könyve, majd az ebből készült David Lynch-féle 1984-es film. Ez a negatív kritikák ellenére szerintem iszonyatosan jól adta vissza a könyv hangulatát. Meg kell még említeni a sztoriból készült videojátékokat, a stratégiai játékok gyakorlatilag ebből merítkeztek.
De vissza a Villeneuve-filmekhez. Profi alkotások, jelenleg nehéz ezeknél jobbat legyártani, és nehéz is fogást találni rajtuk, egyszerűen minden tekintetben lenyűgözőek. És sajnos a legyártani szót itt szó szerint kell értelmezni, mert ezek már nem művészeti alkotások, hanem a fantázia meggyalázásai, vagy inkább annak ráerőltetése a fogyasztóra, aki már nem az eredeti, Frank Herbert könyv olvasója, hiszen ki az, aki 2024-ben elmondhatja magáról, hogy olvasta a könyvet?

A profi
1981, Georges Lautner
Talán nem véletlen, hogy e lista elején viszonylag régebbi filmek szerepelnek. Ők ugyanis már bizonyítottak. Ahogy a borok esetében, a filmeknél is vannak olyanok, amelyek ugyan jók, de csak frissen jók, mert hamar avulnak. Az igazán jó borok - és a filmek is - a korral csak értékesebbek lesznek, még ha sok tekintetben nem is tudják "lenyomni" az új filmeket. Bár ez csak egy bosszútörténet, de sok további film alapjául szolgált. Plusz ez egy olyan film, amelyben Belmondót jó nézni. Jó, jó, lehet, hogy kicsit régi már és inkább a tisztelet miatt maradt ennyire elöl és ma már nem egészen úgy értékelem, mint régebben ...

Karácsonyi ének
1999, David Hugh Jones
Charles Dickens klasszikusát sokan megfilmesítették már, ez az 1999-es élőszereplős változat. Nulla realizmus, 100 % idealizmus, és maximális érzelgősség, de itt ez kábé így van jól, a világ is így lesz - ha lehet egyáltalán - jobb.

A vadászat
2013, Thomas Vinterberg
A főszereplő Mads Mikkelsen, ez volt a nekem egyik legjobban tetsző filmje és most erről többet nem írnék.

Szerelmet a feketepiacról
2011, Ulrich Seidl
Ahogy Seidl szembesít és bemutat létező, nem baj, ha nem pont úgy létező viszonyokat, úgy senki más nem tud. Teszi ezt könyörtelenül, érzelemmentesen, dokumentarista módon, mégis izgalmasan. Ha ettől kissé kényelmetlenül érzed magad, akkor Seidl jól dolgozott és Seidl, mint mindig, most is jól dolgozott. Bemutatja, hogy a kiüresedett sivár jólét csapdájában vergődő nyugat például hogyan zsákmányolja ki a szegénység kilátástalan csapdájában vergődő "alacsonyabb rendűeket" (huhhh!!, de rossz fogalmazás...), de ezen az "üzleten" valójában senki nem nyer.

Lazarescu úr halála
2005 Cristi Puiu
Az az igazság, hogy amikor először belefogtam a film nézésébe, csak alig fél óráig bírtam nézni. Ez maga az anti-hollywood, olyan szinten nem szórakoztató, hogy az már elmondhatatlan. Csak a véletlennek köszönhető hogy folytattam és nem bántam meg, bár azt hiszem, kell hozzá egyfajta hangulat is. Cristi Puiu száraznak tűnő dokumentarista stílusban tálalja a lassan csordogáló eseményeket, aminek a végkifejlete nem is kétséges és nem meglepetés, hiszen a film címe már mindent elárult. És ahogy eljutunk odáig, látjuk a román egészségügyet és ez nem az a nyálas, kalandos, izgalmas egészségszerviz, mint pl. a Fekete-erdei klinika, vagy a Doktor House. És ne legyenek kétségeink, a magyar egészségügy sem különb, talán csak az emberek mások. A rendező nem törődik olyan fogalmakkal, hogy kasszasiker, vagy nézőszám, érezhetően nem túl profitorientált. Ellenben szigorúan elkötelezett a VALÓSÁG bemutatása iránt és ez egy nagyon is figyelemre méltó erény.

A fehér szalag
2009, Michael Haneke
Egy film, aminél tényleg van értelme annak, hogy fekete-fehérben készült, nem pedig színesben. Nagyszerű történelmi hűséggel készült, életszagú, nyomasztó alkotás, egy zseniális film, amit nem tudom, hogy szeretnék-e még egyszer megnézni, de egyszer látni kellett. Talán megszokásból, de azért kicsit vártam volna, hogy a végén legyen valamiféle megoldás a nyitott kérdésekre, de nem lett.

Gomolygó felhők
1996, Aki Kaurismaki
Egy film valami végtelenül egyszerű emberekről, akik a kilátástalan élethelyzetekben is tudnak rossz döntéseket hozni, ám kitartanak egymás mellett és a jó elnyeri méltó ...
Egészen kiváló film, egyszerűsége ellenére is érdekes és nézhető.

Levelek Ivo Dzsimáról
2007, Clint Eastwood
A film a második világháború egyik véres csatájának állít emléket, mindezt figyelemre méltó történeti hűséggel teszi, nem, vagy nem nagyon olyan egyoldalúan ábrázolva az ellenfeleket, ahogy az a legtöbb háborús filmben szokás. Ez nem a gonoszok és a jók harca, ez háború, csata, történelem. Lehet, hogy egy japán film más lenne, de azt gondolom, a japánok sem találhatnak benne túl sok kivetnivalót. A sziget neve egyébként Iwo Jima, ezt sikerült valahogy magyarosítani, csak nem tudom minek.

A zongoratanárnő
2001, Michael Haneke
Lehet, hogy ez a film egy lipótmezői pszichiáter számára kötelezően nézendő és tanulságos alapmű, de az átlagos filmnéző számára nagyon beteg, sőt visszataszító. Semmit nem ad, ami valamiféle pozitív irányba terelne, és bár sokszor a rossz dolgokból is lehet tanulni, itt erről szó sincs.
Mondom ezt úgy, hogy maga film, de csak mint film, tökéleteshez közelien igényes alkotás.

Rimini
2022, Ulrich Seidl
Méltóságukat vesztett korosodó emberek mutatják meg, hogyan ne ... Vannak filmek, mint ez is, amik iszonyúan jók és sajnálom, hogy nem tudom feljebb tolni őket ezen a képzeletbeli ranglistámon, pedig megérdemelnék.

21 gramm
2003, Alejandro González Inárritu
Ennyit veszít az ember halála pillanatában a testsúlyából. Vagy nem, de ez a film nem méricskél. Nagyon jó idősík-váltós film, jó színészekkel, jó alakításokkal.

A szavak titkos élete
2005, Isabel Coixet
Nehezen jön le, hogy ez egy spanyol film, minthogy semmi spanyol nincsen benne. Van viszont egy, ugyan nehezen kialakuló, de ettől a történettől helyben és időben is távol álló balkáni dráma, még a jugoszláv polgárháborúból. Nagyon jó és hiteles helyszínek, érdekes, vagy éppen érdektelen emberek, ezek vannak ebben a történetben, amelynek a vége "megnyugtatóan" szirupos. A címet már megint nem értettem, pedig az eredetinek a szó szerinti fordítása.

A papa szolgálati útra ment
1985 Emir Kusturica
Zseniális film egy XXI. századi szemmel nézve őrült korról és egy országról, amely azóta megszűnt. Meg a rendszer is, amely akkor volt. A történet az ötvenes évek Jugoszláviájában játszódik, Kusturica ezt a filmet 30 év távlatából tudta így megcsinálni. Hiányolom azokat a rendezőket, akik a magyar rendszerváltás korát, így, harminc évvel később hasonló zsenialitással meg tudnák rajzolni. Szerintem lenne rá igény.

Görögbe fogadva
2019, Donald Petrie
Végtelenül kedves, pozitív hangulatot árasztó, mégis humoros film, fejlődéstörténet egy görög utazásszervezőről, amolyan "Ha kedd van akkor ez Belgium 2." görög stílusban, főszerepben Nia Vardalos. Nem kell tőle túl sokat várni, de annyira kellemes, hogy akár többször is megnézhető.

Dogma
1999, Kevin Smith
A múlt évezred végén készült szórakoztató filmszatíra. Vallásos embereknek egy igazi botrányfilm, amely remekül kihasználja a Biblia sok-sok logikai és egyéb hibáját, amit persze meg lehet csinálni, csak hát a Bibliát nem ezért szeretjük.
Az alkotók nyilván jó sok füvet szívtak, hogy ez a temérdek hülyeség elő tudjon törni az agysejtjeikből.

Dogman - Kutyák királya
2019, Matteo Garrone
Egy világvége hangulatú olasz krimi, dráma, gengszerfilm, vagy mi a csuda. Abszolút jól elkészített mű, de a teljesen lehangoló életérzés miatt SEM kerülhet ennél feljebb ezen a listán, pedig hát... 
A film állítólag megtörtént cselekményt dolgoz fel és ez nem is hihetetlen.

Dogman - Kutyák ura
2023, Luc Besson
Avagy Luc Besson megújul. A két hasonló című filmet szándékosan tettem egymás alá, pedig a különbség köztük szakadéknyi. Amíg az előbbi szinte művészfilm, addig ez egy amerikaiasan kommersz alkotás. De mindkettő élvezhető, mármint filmszakilag, mert amúgy mindkettő nagyon fájdalmas történet.

Vademberek hajszája
2016, Taia Waititi
Új-zélandi film, ami már eleve ritkaság. Gyönyörű tájak, érdekes és jópofa színészi alakítások, meglepő fordulatok, egyedi és eredeti humor és mégis némi érzelgősség van ebben a szórakoztató alkotásban. A végére kicsit elszállt a rendező fantáziája, talán a kevesebb több lett volna, de ez nem von le semmit az alkotás értékéből. Vagy mégis?

Bérgyilkost fogadtam
2018, Tom Edmunds
Egy tipikusnak mondható angol fekete humor alapú film. Minden ami történik benne végtelenül komoly, ugyanakkor teljesen groteszk. Nem késztet harsány kacagásra, és helyenként eléggé lapos a történet, sok meglepő fordulat sincs benne, mégis szórakoztató. A szereplők jól válogatottak.

A nyughatatlanság kora
2011, Gus Van Sant
A film címe Restless, ami egyszerűen csak Nyughatatlan-t jelent, a témát, miszerint egy szerelmespár egyik tagja gyógyíthatatlan beteg és már csak kevés ideje van hátra, számtalanszor megfilmesítették már, és a helyzetből adódóan nehéz is nagyon elrontani, mert ez mindenkit nagyon megérint, még akkor is, ha sosem volt hasonló helyzetben, vagy tán éppen akkor. Tipikus hibája az ilyen filmeknek a realitásvesztés, tehát hogy a beteg szinte élete végéig majdnem teljes értékű életet él, ez azért a valóságban nem így van, vagy nem így szokott lenni. És egy filmben a betegség mindig leukémia, vagy agyat támadó rák, ami kevésbé undorító, mint mondjuk egy vastagbélrák. Felülemelkedve ezeken a dolgokon, a téma ellenére ez egy mondhatni kellemes film, emocionálisan mindenképpen.

Nyugi, gyalog nem jut messzire
2018, Gus Van Sant
Életrajzi dráma. Az alkoholizmusról többféle módon lehet filmet készíteni, a negatív példa a Még egy kört mindenkinek, ami egy hazug, romboló hatású nettó balfaszság. A Nyugi, gyalog ... viszont, azt gondolom, eléggé jól és keményen - és még nem is eléggé keményen!!! - ábrázolja azt az állapotot, ameddig egy embernek sohasem szabadna eljutni. Furcsa, ismétlődős nap volt amelyen ezt a filmet néztem, véletlenül pont aznap hallgattam a rádióban Para-Kovácsot az alkoholizmusáról vallani, az is minimum rendkívül érdekes volt.
És más kontextusban pont aznap(!) máshol is hallottam a filmben is idézett imát (Assisi Szent Ferenc imáját):
Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Szó nincs róla, hogy ez egy tökéletes film lenne, az igazán mély konfliktusokat a nézhetőség érdekében kikerüli, de még így is eléggé ütős.

Toni Erdmann
2016, Maren Ade
A film kategóriája vígjáték, de nincs egy másodperce, ami vicces lenne, vagy akár valamennyire is könnyeden humoros. Hosszú film és sokaknak biztosan nézhetetlen és fárasztó, valamint nem is túl szórakoztató, pedig a filmnek, mint olyannak célja kell hogy legyen a szórakoztatás is. Az azért nem lenne jó, ha minden film ilyen lenne, kellenek a Pókemberek is (de nem nekem, ha-ha-ha!). De kellenek az ilyen filmek is, mert ezek által lehet jobban megismerni a világot, a létet, az embert.  És erre a célra Pókember egyáltalán nem alkalmas.

Esküvő után
2006, Susanne Bier
Az eredeti dán film, merthogy az amerikaiak elkészítették a saját változatukat is. Angol felirattal láttam, ami némileg visszavett az érthetőségből, de így is érthető volt, mert nem egy bonyolult film. Mads Mikkelsen szokásosan nagyon jól néz ki benne, és a film is rendben van, csak megint feltűnik az a halálát előre tudó, de egész addig teljes életet élő ember és a szokásos szituáció, ami ugye nagyon nem realitás.

Barbie
2023, Greta Gerwig
Abban teljesen biztos vagyok, hogy ez a film számos negatív kritikát fog kapni és olyanok is lesznek köztük, amelyek jogosak. De ha az emberfia jegyet vált egy filmre és beül egy moziba, remélhetőleg azért teszi, hogy megpróbálja élvezni a mások által nagy munka árán létrehozott alkotást. És ez a Barbie esetében sikerülhet is, nyilván embere válogatja, hogy kinek mennyire. Én nem kritizálom ezt a filmet, inkább próbálok megfelelő pozitív és negatív jelzőket találni rá, úgymint vicces, humoros, szatirikus, formabontó, színes, szórakoztató, könnyed, elgondolkodtató és érzelmes. Ennyi. A negatívumokat meg inkább nem keresem, azokat meghagyom másoknak.

Aranyoskám
1982, Sydney Pollack
Aranyos film, de nem megunhatatlan. A főszereplő Dustin Hoffmann, aki uralja a filmet, én azonban annak idején inkább a csodálatos Jessica Lange miatt szerettem nézni ...

Biutiful
2009, Alejandro González Inárritu
Kemény és furcsa film Javier Bardemmel a főszerepben és Barcelona, ahogy nem akarod látni.

Sztornó
2006, Pálos György
Egy igazi provinciális film, de magyar. Azt akartam írni, hogy a filmet Lovasi András viszi és persze, viszi is, de Tóth Ildikó és a többiek pontosan ugyanannyira jók benne. Pont annyira lehangoló, amennyire humoros, van egy egyensúlyos összhang a két érzés között, talán emiatt tetszik.

A múlt nélküli ember
2002, Aki Kaurismaki
Szenzációs karakterek, jó történet, kicsit túl hepi befejezés, mindez Kaurismaki hideghumorú stílusában. Megnézni jó, de elfelejteni könnyű.

Sparta
2022, Ulrich Seidl
Az osztrák rendező ezúttal egy rendkívül kényes témához, a pedofíliához nyúl, és úgy mutat be a dolgokat, hogy az, ha nehezen is, de még nézhető legyen. Seidl szereplői, és nem csak ebben a filmben, olyan emberek, akik már túl vannak a normalitás világán, de a szó valódi értelmében nem gonoszak, csak gyengék, mert az élet megtörte, ledarálta, vagy mint ebben az esetben is, elferdítette őket.

Az ajánlat
2005, John Hillcoat
Ausztrál western, ha van ilyen kategória, de ha olasz van, akkor ausztrál is. A film zenéjét az általam kedvelt Nick Cave szerezte, ez nem meglepő, de az már igen, hogy a forgatókönyvet is ő írta. És a film nagyon kemény lett, ebben a tekintetben (is) veri az amerikai western filmeket. Minden annyira hiteles benne, hogy pillanatig nem kételkedsz, Ausztrália valamikor akár ilyen is lehetett.

Érettségi
2016, Cristian Mungiu
Már megint egy román film és már megint nem tudom miért ilyen jók a román filmek, olyan életszagúak és ezzel együtt együtt persze büdösek, (büdös románok?) mégis meg tudják mutatni az emberi gyengeség és gyarlóság számtalan aspektusát, de olyan őszinteséggel, amit nem nagyon látok más országok filmjeiben.

Hátralévő életed első napja
2008, Rémi Bezancon
Van egy teljesen hasonló című olasz film is, nem keverendő össze azzal. Ez francia, egy család néhány évét mutatja be. Öröm, bánat, boldogság és kínlódás, minden van itt kérem szépen, ami szem-szájnak ingere. Jó kis életszag, bírom az ilyet.

Amatőr tinik
2015, Niklaus Hilber
Jé, Svájcban is tudnak filmet készíteni? És nem is rosszat. Asszem, ha kamasz lennék, nagyon tetszene ez a film, vagyis, amikor én kamasz voltam, csak olyan álromantikus filmeket gyártottak, mint pl. a Kék lagúna, ami persze tetszett egyébként. Érdekes témáról szól, nem volt elvesztegetett idő ennek a filmnek a megnézése.

Becky
2020, Jonathan Milott, Cary Murnion
Ez egy egyszer nézős, nem értékes és túlságosan erőszakos film. Értelme is kevés. Realitása nullához közelít, általában nem is szeretem az ilyen filmeket. De ez most ezzel együtt is szórakoztatott, talán, mert az adott pillanatban ez volt a maximum, amit be tudtam fogadni, de ez engem minősít. És azért ötletes is volt a maga módján. A film egyébként sikeres lehetett, mert 2023-ban elkészült a folytatás, sajnos. Az erről szóló kritikát lásd jóval lejjebb.

A mások élete
2007, Florian Henckel von Donnersmarck
Film a kelet-német titkosszolgálat működéséről. Nem tudom, hogyan értékeli a filmet az, aki nem abban a korban élt. Talán egy kicsit túlidealizált, és -heroizált, de elég jól visszaadja annak a időszaknak a hangulatát. Tetszik, ahogy a németek fel tudták dolgozni, illetve le tudták zárni azt a múltat. Nekünk ez a mai napig nem sikerült, sőt, mint annyi más, soha nem is fog.

Volver
2006, Pedro Almadóvar
Ami ebben a filmben jó, az nagyjából mind Penélope Cruz, mert egyébként nem tudom, hogy Almadóvar mit akar elmesélni, vagy mire akar tanítani, kicsit összefüggéstelen és közömbös a történet, azzal együtt, hogy olyan drámák vannak benne, amelyek akár megrázóak is lehetnének, csak ebben a formában elmesélve nem azok.

Tehenek
1991, Julio Medem
Az én nézetem szerint ez egy egészen különleges film, a történet az általam kevésbé ismert XIX.-XX. századi spanyol polgárháborúk korát idézi fel egy eléggé egyedi stílusban. Nagyon keményen, de érthetően realista, egyben kevésbé érthetően, de határozottan szimbolista film, hihetetlen arcokkal.

Underground
1995 Emir Kusturica
Könnyűnek tűnő, szürrealista alkotás, csak az egyébként borzasztóan hosszú film végére derül ki, mennyire nem könnyű és hogy mennyire bonyolult, valamint, hogy Kusturica zsenialitása, plusz ennyi idő mégiscsak kell ahhoz, hogy Jugoszlávia XX. század második felének történelmét kicsit jobban megértsük.

Frances Ha
2012, Noah Baumbach
Fekete-fehér film, Greta Gerwiggel a főszerepben. Engem nem feltétlenül érdekelnek az úgynevezett new yorki fiatalok problémái és nem is tudom, hogy a filmbeli élethelyzetek valósak tudnak-e lenni New Yorkban. De! Ahogy megcsinálták a filmet, az teljesen rendben van, a történet sem unalmas és lehet benne találni olyan értékeket, szituációkat, de akár mondatokat is, amelyek miatt talán érdemes lehet még egyszer is megnézni ezt a filmet.

Időről időre
2013, Richard Curtis
Ha fáradtan, egy szilveszteri éjszaka után, de még lefekvés előtt szeretnél megnézni egy szórakoztató, de azért nem túl elgondolkoztató filmet, olyat, amit még nem láttál, de amin valószínűleg nem alszol el, akkor ez egy nagyon jó választás. Állítólag az Igazából szerelem folytatása, de szerintem csak az egyik szereplő, Bill Nighy köti össze a kettőt. Na meg a rendező, Richard Curtis, aki futószalagon gyártja az ehhez hasonló stílusú, könnyen befogadható, humoros filmeket.

Paris, je t'aime (Párizs, szeretlek)
2006, huszonkét rendező
18 rövidke Párizsban játszódó történet, 22 neves rendezővel és rettentően erős, nagynevű színészgárdával, akiket nem fogok felsorolni. Olyan az egész, mint egy novelláskötet, vannak benne jobb és kevésbé tetsző filmek. Összességében könnyen nézhető és szerethető film, de nagy hibája, hogy túlidealizál, egyáltalán nem a valóságot mutatja be, és nem is gondolkoztat el. Párizs csak a modernkori romantikus álmokban ilyen, de csak talán és ha egyáltalán.

Mielőtt felkel a nap
1995, Richard Linklater
Ezt a filmet mindenki szereti, aki valamennyire is romantikus lélek. Vagy nem. Igen, régi, most (2023-ban) majdnem harminc éves. Amikor készült, a film helyszínén, Bécsben még schilling volt a fizetőeszköz. A fiú és a lány közötti beszélgetések általában egészen érdektelenek egy kívülálló számára, de maga a kapcsolat nagyon aranyos és a történet szerethető.

A szövetség
2023, Guy Ritchie
Egy nagyon nem unalmas kalandfilm, amely az amerikaiak dicstelen afganisztáni kivonulását akarja heroizálni, vagy misztifikálni? Esetleg romanticizálni? Kevés benne a realitás, de végül is, lásd fentebb, ez egy kalandfilm. A film amerikai módon próbálja meg láttatni a világot, amely azonban nem, vagy nem mindig olyan, mint amilyennek Amerikából elképzelik - és ezt Guy Rithcie sohasem fogja megérteni. Anélkül, hogy lelőném a poént, egy Afganisztánban szocializálódott szuperhős-kalandornak, akinek mindenféle nehézség ellenére az az ország az otthona, valóban az az egyetlen életcélja, hogy amerikai vízumot szerezzen? És ha megszerezte, mit fog csinálni Amerikában? Farmernadrágot árul, vagy autókat fog szerelni egy szervizben? És az afgánoknak nincs joguk gyűlölni az amerikaiakat? Ha mégis, akkor gonoszok? Megannyi kérdés, lehetne sokkal több is, de amelyekre nincs válasz, mert ez csak egy kalandfilm. Guy Ritchie-t amúgy szeretjük, a film minden ellentmondása ellenére fogyasztható, de ez nem Ritchie stílusa.

Sunset Limited
2011, Tommy Lee Jones
A filmcím, amit nem fordítottak le. A rendező egyben az egyik főszereplő, a másik Samuel L. Jackson, aztán más nincs is. Ez valójában nem annyira film, mint inkább egy párbeszéd, vagy még inkább vita, az élet értelméről, értelmetlenségéről, emberről, Istenről, mindenről és a semmiről. Az egyik szereplő fekete, a másik fehér, ahogy a filmbeli gondolatok is. Pedig az élet ennél sokkal színesebb, ezért hát itt megoldás nem tud születni.

Barátnőt felveszünk
2023, Gene Snupnitsky
Van az úgy, hogy egy vígjáték-forma film nem tud feljebb kerülni ezen a képzeletbeli listán, pedig amúgy nagyon megérdemelné. Ez a film pont olyan. Laza köntösbe csomagolt, ám mégis szentimentális, kissé romantikus, aranyos is, kedves is, néha kicsit stupid. Jennifer Lawrence pedig egy elég jó csaj, nem feltétlenül a kedvencem, de itt elég jót alakít. A történet eléggé eredeti és megkapó.

Szerelem
2012, Michael Haneke
Ez valójában egy minden szempontból nagyon erős film, a történet is közel áll hozzám. Haneke módszere ez a komótos, lassú mesélés, itt nincs túl sok meglepetés és a végkifejlet is kiszámítható, vagyis hát úgy nagyjából.

A remény paradicsoma
2013, Ulrich Seidl
Az úgynevezett paradicsom-trilógia harmadik része. Seidl egészen fájdalmas módon ábrázolja, hogy osztrákéknál sem minden fenékig tejfel, a mindenki által irigyelt jólét elfedi a problémákat, amikkel vagy szembenéznek, vagy nem, Seidl mindenesetre az utóbbit választja, mármint a szembenézést. Találunk a filmben abnormalitással határos megjelenítéseket, amik amúgy nehezen vállalhatók, de ha tudjuk és tisztában vagyunk azzal, hogy a világ bizonyos részei abnormálisak, nos, akkor két választásunk van, vagy megismerjük azt, vagy struccként a homokba dugjuk a fejünket. Dehát mi nem struccok, hanem emberek vagyunk ugyebár. Emiatt inkább javasolnám, hogy próbáljuk meg, ha nem is elfogadni, de megismerni a világot, amelyben élünk.

A fák tengere
2015, Gus Van Sant
Ez a film, bármennyire is benne van, nem annyira a halálról, inkább az élni akarásról szól. Meg még sok minden másról, csak nem túl jól elmesélve. Teljesen életszerűtlen, hogy egy halni vágyó ember a világ másik felére utazzon meghalni. Az már inkább életszerű, hogy aztán mégis az élet mellett döntsön. Más, egy öngyilkosság oka sok minden lehet, de valakinek az elvesztése, úgy gondolom, nem tartozik a jellemző okok közé. Az idősíkok váltogatása a lehető legjobban sikerült, így nyert értelmet a történet. Jól nézhető film, de nem igazán tudott nagy érzelmeket kelteni, pedig azt gondolom, ez volt az egyik nagy célja.

Submarino
2010, Thomas Vintenberg
Mintha a dánoknak is lennének mentális problémáik, hiába ők a világ állítólag egyik legboldogabb vagy legelégedettebb népe, lehet, hogy dánnak lenni mégsem olyan jó? Kemény film a mentális lecsúszottságról, túl jól van összerakva, ezért nem annyira kellemes nézni.

Intimitás
2001, Patrice Chéreau
Ez pont egy "hát ezt meg hova rakjam" típusú film. Pornóra emlékeztető jelentekben bővelkedő film, de ez egyáltalán nem tűnik öncélúnak, inkább kifejezőeszköz. Valószínűleg sokféleképpen lehet magyarázni, hogy mi is a mondanivalója, de sok filmmel ellentétben, legalább van neki, de hogy az mi, azt mindenkinek magának kell megtalálnia.

Békeidő
2020, Hajdu Szabolcs
Miközben az végig érezhető, hogy ez a film nem fogja megváltani a világot, (remélem elég eufemisztikusan fogalmaztam) az is érezhető, hogy igyekszik kitárgyalni, megmutatni dolgokat, nagyon sok olyat, (hát ugye, inkább a rosszakat) amelyek nagyon is bennünk vannak, vagyis benne vannak ebben a világban, még ha nem is ilyen direkten. Vagy éppen nincsenek bennünk és ennek örülnünk kell. A film meglehetősen összefüggéstelen, nem igazán egy egész, de ez nem zavaró, sőt, unalmas lenne egy-egy sztorit másfél órán át követni, kielemezni, néha pár perc is elég erre. Vagy akár sok is lehet. Kórtünet 2020-ból.

Szia életem!
2022, Rohonyi Gábor
Biztosan (vagy talán?) elsiklottam volna e film mellett, ha Nagy Ervin nem panaszolja el, hogy őt ebből a filmből hogyan golyózták ki, mondhatjuk azt is, hogy ez keltette a kíváncsiságomat, azaz egy jó reklámja volt a filmnek. Nem tudom, Nagy Ervinnel a főszerepben milyen lett volna, de Thuróczy Szabolcs jó volt benne. És a film is jó volt és hát a tökéletestől messze volt, meg az igazi profizmustól is, de nem csodálkoznék túl nagyot, ha Amerikában remake készülne belőle. Ha nem ennyire magyarosan amatőr, feljebb is kerülhetett volna ezen a képzeletbeli ranglistán.

Semmelweis
2023, Koltai Lajos
Nem igazán szeretem az életrajzi filmeket, de ezt a filmet megnézni kötelező, leginkább a címben szereplő személy miatt. Jelen esetben egy kiválóan kivitelezett profi munkáról beszélünk, amely könnyen nézhető, mesélős, ez a rendezőt dicséri és persze a színészeket. Vannak vele bajaim is, például a főszereplő Vecsei H., akit amúgy nagyon kedvelek, de akinek ebben a filmben nehezen értelmezhetően sematikus a hanghordozása és ez némileg zavaró. A film végig realisztikusan és történelmi hűséggel igyekszik követni Semmelweis életének ezen fejezetét, de a tárgyalás jelenetét erősen túldramatizáltnak éreztem. Másutt, több helyen is fordulnak elő hibák, nem elképzelhető például, hogy egy orvos a városi bálon egy ápolónővel, mint partnerével jelenjen meg, főként abban a korban, de a film utáni beszélgetésen megegyeztünk abban, hogy ezeket figyelmen kívül kell hagyni. Hiszen minden filmben fordulnak elő hibák, de ha valaki csak a hibakeresésre koncentrál, pont a filmet nem tudja élvezni és az ebben az esetben az összkép összességében nem rossz.

Vérapó
2022, Tommy Wirkola
Avagy az eredeti cím szerint Erőszakos éjszaka, de a magyar cím ez esetben talán jobb. Egy ilyen filmet nem teszünk feljebb a listán és nemcsak azért mert túl sok klisére épül. Kicsit a Die Hard és a Reszkessetek betörők keveréke is, avagy tisztelgés azok előtt, de amúgy eléggé szórakoztató, főként eredeti, a fentebb említettek ellenére is. Nem kisbabáknak való, mert eléggé erőszakos és feketehumorosan durva.

A győztes gól
2023, Taika Waititi
Ez egy tipikus fejlődéstörténetes sportfilm, van aki szereti az ilyet, van aki nem, erre a filmre mondhatnánk azt is, hogy tizenkettő egy tucat. És mégsem mondjuk, mert minden egy kicsit különleges benne, a környezet, a karakterek, a történet. És minden jó, ha a vége jó, de nem mehetek el ama tény mellett, hogy a filmet kis hazánkban az egyik szereplő különleges hmmm ... identitása miatt tizennyolcas karikával játszották. Ez pont annyira nem indokolt, mint az, hogy mi a p.-ért kell ilyen szereplőket beletenni egy amúgy jó történetbe.

Különvélemény
2002, Steven Spielberg
Spielberg, mint húzó- és márkanév megkerülhetetlen Hollywood filmiparában és filmgyártásában. Van néhány olyan alkotása, amely a maga idejében tetszett, de ez engem minősít. Ma már egyre kevésbé tudom felvállalni egykori véleményeimet, inkább azt mondom, Spielberg alkotásainak többsége egyszer, de csak egyszer tényleg élvezettel nézhetők, de minden más már sok belőlük, ja, van amelyik egyszer sem ...
Azt gondolom, hogy a tipikus Spielberg-film a csúcskategóriás hollywoodi giccs. Nem kivétel ez alól a Különvélemény sem, amelyben Tom Cruise szokásához híven elég jót alakít - vannak ettől jobb és rosszabb filmjei is. A film befejezése borzalmas "heppigiccs": a rossz elnyeri méltó büntetését, az igazság győz, Tom Cruise pedig, aki mintegy hat éve elveszítette gyermekét és azóta is a gyászról szól az élete és feleségével minden kapcsolatot megszakít, összejön az asszonnyal és csinál egy másikat, ehhez nincs is mit hozzáfűznöm.

Aranypolgár
1941, Orson Welles
A film címe: Kane polgár, amely magyarul meglehetősen hülyén hangzana, tehát a fordítás ésszerű és jó. Érték- és mértékmutató vélemények szerint kiváló és korszakos (korszakalkotó?) filmről beszélünk. És bár a film több mint nyolcvan év távlatából (ezt 2024-ben írom) már kevésbé hat, az még mindig érezhető, hogy akkoriban mekkora durranás lehetett és hatása mennyire hosszú távú volt. Még mai szemmel is vannak benne jelenetek, amelyek szinte örökérvényűen ábrázolják az ember, a pénz és a hatalom viszonyait és hatásait egymásra nézve is. Viszont csak az akkori idők értékei miatt nem tudom feljebb tenni a listán és érdemei elismerése mellett meg kell állapítanom, hogy az Aranypolgár öregszik és ma már nehezebben befogadható.

Alibi.com és Alibi.com 2
2017 és 2023, Philippe Lacheau
A rendező egyben a főszereplő is, ez nem kis teljesítmény, mármint ha eredmény is van. Márpedig van, ezek a filmek a francia vígjátékok legszebb hagyományait idézik fel, könnyedek, szellemesek, szórakoztatóak, meglepőek. És igen, néha felszínesek is, na és? Az első rész talán valamivel jobb, a második néha kicsit erőltetettnek tűnt.

Lady Bird
2017 Greta Gerwig
Greta Gerwig-ig a Barbie-n keresztül jutottam el, akinek ez a film volt az első rendezése, nem hibátlan film, de jó próbálkozás.

A család kicsi kincse
2006, Jonathan Dayton, Valerie Faris
Ez a film még mindig a jobbak közé tartozik, vegyes saláta, kicsit dráma, kicsit társadalomkritika, de ugyanakkor groteszk vígjáték is. Egy furcsa családról szól, a sztori egy kicsit fejlődéstörténetes, de nem amerikaiasan végletesen.

Super
2010 James Gunn
Ez lehetne egyfajta szuperhősös film, ahogy a cím is utal rá, de valójában nem az. Fekete komédia, vagy félig vígjáték? Esetleg dráma? Igazából egyik sem és mindegyik. Akár idegesítő is lehetne a túlzásba vitt brutalitás, meg a bénáskodás, meg a gagyinak tűnő jelenetek és mégis, valahogy szórakoztató marad a film. Nem lehetne ráfogni, hogy túl nagy értéket hordoz, de amit tud, azt jól csinálja.

Korcs szerelmek
2000, Alejandro González Inárritu
Olyan emberek története, akik egyetlen balesetben találkoznak csak, nem is ismerik egymást, semmi nem is köti össze őket, sem előtte, sem utána. Itt mégis összefut a sorsuk. A történet mexikói módra brutálisan kemény, pont ilyennek képzeli az ember Mexikót, pedig valószínűleg nem egészen ilyen, de talán kicsit ilyen is. Pont ezért nem érint meg, de tetszik ahogy bemutatják nekünk azt a valóságot, amelyet egyáltalán nem szeretnénk megismerni, legfeljebb csak filmekből.

T2 Trainspotting
2017 Danny Boyle
Ha egy sikeres filmből (általában kizárólag pénzcsinálási célzattal) második részt is készítenek, az valószínűleg nem lesz jobb az elsőnél, sőt. Itt kicsit más a helyzet, az első rész túl nyomasztó volt, a második könnyedebb, talán frissebb. Kicsit kidolgozottabbnak is tűnik, azért a filmgyártás is fejlődött húsz év alatt és úgy tűnik, a rendező sem égett úgy ki, mint sok esetben ez egy hosszú pályafutás alatt tapasztalható.

Trainspotting
1996, Danny Boyle
Jókora késéssel láttam ezt a filmet, amely kétségkívül egy alapmű, a filmtörténet korszakos alkotása ... Volt. Csakhogy nekem nem adott annyit hogy megszeressem, bár kétségkívül egyfajta kíváncsisággal, vagy inkább érdeklődéssel néztem végig. De egyáltalán nem volt meg az a kapcsolódási pont, ami szükséges ahhoz, hogy egy film elnyerje a tetszésemet.

A galaxis őrzői 1., 2., 3
2014, 2017, 2023, James Gunn
Napjainkra nagyjából eljutottunk odáig, hogy nagyon nehéz valami igazán eredeti filmet alkotni, az ötletek kimerültek, új sztorikat nem találnak már ki, csak a régi sablonok képezik az alapot. Látványvilágban a technika a csúcs közelébe jutott. James Gunn-nak a Galaxis őrzőivel valami sikerült, legalábbis, ha a film egyik célja a szórakoztatás, mert azzal (legalábbis az első részben) maximálisat teljesített. Persze, végtelenül egyszerű megoldások vannak benne (szerezz meg egy kis bizbasz, de végtelenül fontos tárgyat, amely mindennek a kulcsa és azzal megmented és megváltod az egész világot), de fontos, hogy a célközönségnek ne kelljen sokat gondolkoznia, hiszen akkor oda a könnyed szórakozás. A közönségesség kézzelfogható, a primitív humor szintén. Az egész egy videojáték szintjén van, ahol a főhősök sosem halnak meg, sőt még csak meg sem sérülnek, jöhet bármilyen brutális behatás. Ellentétben ellenséges mellékszereplőkkel, akik viszont hullanak, mint ősszel a falevél. Az ellenséges főszereplő persze a film végén elpusztul, természetesen. Az első rész sikere után természetesen elkészült a 2., és 3., rész is, mert ez az egész a pénzről szól. Mindazonáltal (főleg az első részt) nem tartom rossz filmnek, a gyenge helyezés a 2. és a 3. résznek köszönhető.

Mindenki a mennybe megy
2012, Radu Jude
Google fordító szerint a címe: Mindenki a családunkban, és ez inkább tükrözi a filmet, nem is értettem, itt ki is megy valójában a mennybe, szerintem senki. Ez egy holland-román koprodukcióban készült film, de semmi holland nincs benne, szerintem ők csak a pénzt adták, annál inkább román, ők viszont minden mást. A szép lassan folyó hétköznapi történet lassan megy át drámába, egy olyan háborúba, amiben nyertes nincs, mert mindenki vesztes.

Nyisd ki a szemed
1997, Alejandro Amenábar
A Vanília égbolt című, ennél sokkal ismertebb film ennek a filmnek az újraforgatása. Kis filmklubunk első vetítése volt, a film címe annyira jellegtelen,hogy nem is emlékeztem rá, hogy már láttam. Sajnos a film sem hagyott túl mély nyomot, pedig objektív szemszögből nézve egy egészen kiválóan megkomponált alkotás. És egyáltalán nem is unalmas, mert végig ott kell lenni benne és gondolkozni azon, hogy mi is történik és hol is tartunk, már ha adott pillanatban ez egyáltalán követhető. Viszont mivel mondanivalója a nullához tendál, az értékelésem is hasonló.

Kezdők
2010 Mike Mills
Egy könnyen felejthető, könnyen nézhető, könnyed történet Ewan McGregorral a főszerepben. Az érzékenyítés-szál ellenpontként jól funkcionál.

A remény másik oldala
2017 Aki Kaurismaki
Aki ismeri Akit, ezt mondhatná erre a filmre, hogy nagyjából tipikus és szerintem igaza lenne, azzal a fenntartással, hogy kicsit hiányzik belőle a koncepció, én mondjuk nem egészen értem, hogy hová jutunk el, vagy hogy mi a mondanivaló. Valahogy nem nagyon tudtam együtt élni ezzel a filmmel.

A hét szamuráj
1954, Akira Kurosawa
Ez a film a filmtörténet egyik nagy klasszikusa, mégis eléggé a középmezőnyben helyeztem el. De miért is? Úgy is mondhatnám, hogy érdemei elismerése mellett nyugdíjaztam. Nem mai gyerek, idén (2024-ben) lett hetven éves. A hossza három és fél óra, mindezek ellenére viszonylag simán, egyhuzamban végig bírtam nézni, pedig pontosan tudtam, miről szól. A túlzó és elnagyolt japán mimikák és a színészi játékok európai szemmel nézve, főleg a hetven év távlatából nagyon furcsák, szürrealisztikusak.
Nagy érdeme, hogy ez ihlette a hat évvel később készült, már színes kópiás, hét mesterlövészről szóló amerikai filmet, ami közelebb áll hozzám, pedig már az is elavultnak tekintem.

Dungeons and Dragons: Betyárbecsület
2023, John Francis Daley és Jonathan Goldstein
A film címe egyébként Várbörtönök és sárkányok, de hát ez így eléggé hülyén hangzana. Egy eléggé egyszerű film, viszont szórakoztató és a hossza ellenére könnyedén végignézhető. Nagy alakításokban nem bővelkedik, aki kifejezetten béna benne, az Hugh Grant, szerintem ő a világ egyik legpocsékabb színésze, valahol Steven Seagal és Chuck Norris szintjének közelében van, ők hárman, akik mindig önmagukat adják.

Damsel - A hercegnő és a sárkány
2024, Juan Carlos Fresnadillo
Nem túl bonyolult a történet, "egy fiatal nő házassága az elbűvölő herceggel a túlélésért folytatott ádáz küzdelemmé válik, amikor a lányt felajánlják áldozatul egy tűzokádó sárkánynak", írja a port.hu. Mentségemre legyen mondva, nem a magam szórakoztatására szereztem be, nem is írtam volna róla, de:
Ebben a filmben láttam először az abszolut "tájidegen" "kvótanégereket". Egyszerűen érthetetlen, miféle érzékenyítés, vagy koncepció keretében erőszakolnak bele egy északias jellegű fantasy filmbe olyan színes bőrű színészeket, akikkel egyébként az égadta világon semmiféle bajom nincs, csak éppen ebben a környezetben rohadtul zavaró már a jelenlétük is. Ha a fehérbőrű hercegnő anyja nem lehet néger, akkor - micsoda ötlet! - legyen a mostohaanyja! Itt azért egy bazdmeg! kijön még a jóérzésű néző száján is. A film lezárása a kurva nagy igazságosztás jegyében történik, az egyébként tényleg valós sérelmet pusztító megtorlással bünteti a főhős és mindent elpusztít és feléget. Majd elhajózik az egész filmben gonosz, de mint a végére kiderül, szintén sérelmet szenvedett sárkánnyal a boldog jövőbe. Kicsit az "Így neveld a sárkányodat" jutott eszembe, de csak a képkockák miatt, mert a két filmnek egyébként semmi köze nincs egymáshoz. Baj, hogy ez valójában annyira nem rossz film, csak egyébként minden rossz benne.

Elah völgyében
2007, Paul Haggis
Van ebben a filmben három jó színész. Na jó, Tommy Lee Jones talán nem az, a végsőkig megkeseredett ember prototípusán kívül talán nem is tud mást eljátszani. Charlize Theron, ő talán jobb, meg egyébként is, nőként is tetszik. Susan Sarandon, őt, bár annyira azért nem szeretem, de elismerem. Van aztán egy történet, ami nagyjából semmi, egy egyszerű krimi, tényleg nem nagy szám. Viszont van egy amerikai élethelyzet, na ezt mutatja be fájdalmasan jól ez a film, pontosan azt a szart, amelybe az amerikaiak lépten-nyomon belelépnek a világmegváltó háborúikkal.

Túltolva
2019, Harmony Korine
Első blikkre ez egy iszonyat rossz film, roppant idegesítő és diszkomfortos, nem is könnyű végignézni, legalábbis nekem nem volt az, de kellő türelemmel voltam és végignéztem mégis. Aztán ahogy leülepedett, rá kellett jönnöm, hogy bár a filmet továbbra sem tartom jónak és még egyszer - legalábbis egyelőre - nem nézném meg, van valami nehezen megfogható értelme, valamint bemutat egy furcsa, beteg és rejtett világot. Ez az a film, amelyet nehéz pozícionálni, kerülhetett volna feljebb és lejjebb is a ranglistán.

Csajok szabadon
2012, Harmony Korine
A film eredeti címe Spring Breakers, ami bármi lehet, Rugó törők, vagy Tavasz Megszakítók, vagy a kettő kombinációja, esetleg akármi más, a Csajok szabadon, az nem fordítás. A film elképesztően közönséges és egyszerűnek is látszik. Más nézőpontból meg pont hogy ezzel a szemlélettel lehet ábrázolni egy életérzést és ezt az ábrázolásmódot tekinthetjük akár művészinek is. Vagy pont ellenkezőleg, egy rakás szar az egész, minden csak választás kérdése.

Az élet nélkülem
2003, Isabel Coixet
Ezt a filmet valószínűleg sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni és akkor valami iszonyat hatásvadász lett volna, igaz kasszasiker. Valamiért ezt nem akarták, de lehet, hogy éppen ezért lett jó. Kiváló alakítások vannak benne, én mégis vártam volna, lehet, hogy lásd fenn, tévesen, valami katarzisfélét és ezt nem kaptam meg. Nem baj, ez akkor is jó film, tetszett.

Kávé és cigaretta
2002, Jim Jarmusch
Egy újabb rövid darabokból álló, de egy filmmé kinevezett alkotás Jarmusch-tól, a fekete-fehér képi világ próbálja jelezni, hogy itt bizony művészfilmről van szó. Minden történet a kávé és a cigaretta köré épül, viszont a filmek sajnos darabonként és egyben is unalmasak és érdektelenek. Kár, hogy még a neves szereplőgárda sem tudott hozzátenni értéket.

Kémek a szomszédban
2016, Greg Mottola
Biztonságos, könnyeden szórakoztató kém-kaland film. Mindenféle fajsúlyosságot nélkülöz, viszont jó nézni. Egyszer.

A bűnös
2018, Gustav Möller és 2021, Antoine Fuqua
Az elég gyakran megtörténik, hogy amikor Európában kitalálnak egy jó filmet és az sikeres is lesz, akkor azt Amerikában "remékelik" (sic!). Ezt az eljárást nevezhetjük koppintásnak, vagy finomabban újraalkotásnak is. A ... hmmm. ... újraalkotók nyilván kifizetik a jogdíjat is. Ez történt az "A bűnös" esetében is. A két film szinte teljesen ugyanaz, de valamiért az amerikai változat vége egy kicsit fogyaszthatóbb, vagy inkább kevésbé megterhelő. A sztori érdekes és szórakoztató, de annyira tele van hibákkal, hogy nem igazán életszerű. Egyébként az eredeti film dán volt, viszont az amerikai egy kicsit jobb lett.

Pofa be!
2003 Francis Veber
Ezt a filmet húsz éves korában, 2023-ban láttam először (és azt hiszem, utoljára is). Kár hogy nem előbb, azt hiszem, nagyon jó lehetett a maga idejében, sőt, húsz évesen sem rossz, de ezeken a poénokon ma már nehezebb igazán jól mulatni. A film mindenesetre elég jól meg van komponálva, szórakoztató, helyenként vicces, Depardieu és Jean Reno még jó formában vannak benne és kemények, mint a kád széle.

Rosszul vagyok magamtól
2022, Kristoffer Borgli
Egy nagyon bátor és nonkonformista film teljesen retardált narcisztikus személyiségekről, ez a rendezésbeli bátorságot nem látom a magyar filmeknél. Aztán, hogy van-e ilyenre filmekre szükség, vagy nincs, az már egy másik kérdés.

Megállás nélkül
2022, Régis Blondeau
Francia krimi a Netflixtől, ezzel mindent el is mondtam róla. Pörgős, mert "nincs megállás", nem lanyhulhat a figyelem, hiszen akkor a néző átkapcsol egy másik csatornára. Az sem baj, ha a bármi módon fenntartott izgalom miatt veszik a hihetőséget, vagyis dehogy nem, pont ez a baj. Ezt én nem szeretem, az nem baj egy filmnél, ha valamit nem értek, de ha nem hiszek, az már igen és itt ez van. Amúgy tényleg lüktető film, de messze van jótól.

Fontos vagy nekem
2020, Jonathan Blakeson
A rendező J Blakesonként tüntetteti fel magát, miért is? Ez egy tipikus netflixes xar, amelyben a realitásként tálalt valóságábrázolás nem igazán találkozik a valósággal, valódi mondanivaló nincs, viszont a feszültséget minden pillanatban és mindenáron igyekezni kell fenntartani, hiszen a néző nem kapcsolhat el innen, amíg a film véget nem ér.

Werckmeister harmóniák
2000, Tarr Béla
Igen, lehet, hogy nem vagyok eléggé kiművelt filmesztétikából, viszont sosem állítottam, hogy az vagyok. De mivel szabadságomban áll, így eldönthetem, hogy mi tetszik és mi nem. Magasabb (film)szakmai körökben tisztelettel illik említeni Tarr Béla munkásságát, viszont az átlagember számára egy Tarr Béla-film gyakorlatilag nézhetetlen és érthetetlen. Én, bár néha kicsit kínlódva, de végignéztem és tényleg voltak benne pazar jelenetek. De mint egész, nekem is túl nehéz volt, a jelképei pedig vagy semmit- vagy túl sokat mondók. Lehet, hogy egy filmesztétát kellene megkérdeznem a film mondanivalójáról, de ez akkor olyan lenne, mint egy vicc, amit ha meg kell magyarázni, akkor a vicc nem jó.

Ne hagyj nyomot
2018, Debra Granik
Egy film, amiről azt gondoltam, hogy esetleg fog nyomot hagyni, de ez nem történt meg. Jó kis nonkonformista történet is lehetett volna akár, ez nem áll távol tőlem. De inkább csak álromantikus, valóságosnak tűnő, de attól elrugaszkodott. Nem látszik az értelme, a célja, nem tart sehová. Viszont szépen végignézhető. A főszereplő lány elég jó.

Közönséges bűnözők
1995, Bryan Singer
Katyvaszos bűnügyi történet, a sztorit nem könnyű követni, bármilyen értelmet találni benne pedig végképp nehéz. A színészi alakítások túljátszottak, a végkifejlet logikátlan. Én 2023-ban láttam először (és utoljára), némi megértéssel néztem, hogy több díjra is jelölték, 1995-ben még talán előremutató is lehetett. Ha már egy Singer-filmet kell nézni, akkor inkább az Óriásölőt javaslom, az legalább jó.

Vonat Busanba - Zombi expressz
2016, Sang-Ho Yeon
Na most az van, hogy alapból nem nézek horrorfilmet, mert ha valaminek egyáltalán nincs értelme, akkor ennek. Ez viszont egy horror film, sőt zombis horror. Viszont dél-koreai. Valamiért kíváncsi voltam rá, hát megnéztem és minden bénasága ellenére, főként ami a keleties attitűdöket illeti, tetszett. A történet tipikus, viszont az egész egyben nem túlságosan félelmetes. Jó kis hősies mozzanatok vannak benne, ezeket mindig is szerettem. A zombik viccesen bénák, az emberek nagyon változatos időben alakulnak zombivá, ahogy azt a dramaturgia megköveteli.

Persepolis
2007, Marjane Satrapi, Vincent Paronnaud
Nagyjából végig fekete-fehér rajzfilm, amely Irán XX. századi történelmét igyekszik bemutatni egy iráni lány szemszögéből. Nem vitatom, hogy nagyon temérdek igazsága van a filmnek, de sok mindent elmond erről a furcsa látásmódról, hogy a film francia-amerikai koprodukcióban készült. Én nem vagyok történész és nem jártam Iránban sem, és azzal is tisztában vagyok, hogy Irán nem feltétlenül a földi paradicsom, vagy az álmok országa, de még így is azt gondolom, rengeteg elfogadhatatlan torzítás és ferdítés van ebben az egyébként nagyon jól elkészített filmben.

Dombokon túl
2012, Cristian Mungiu
A román filmek iszonyúan jók, valahol megelőztek bennünk, pedig a társadalmi különbségeink nem kicsik. A rendezőnek van nekem ettől jobban tetsző filmje is és ez nem is jött annyira át. Mégis, amikor nézed, dokumentumszerűen hitelesnek látod, mert az is.

A homár
Yorgos Lanthimos
A filmben konszolidált emberek konszolidált környezetben hajtanak végre teljesen irracionális, azaz inkább a környezetbe nem illő cselekedeteket, ami az egész történetet teljesen szürreálissá teszi. Amikor elkezded nézni, még nagyon furcsa minden, hiszen belecsöppentél egy nem ésszerű valóságba, de ahogy megy az idő és hozzászoksz mindehhez, lassan az egész normálissá szelidül. Nem teljesen jó a párhuzam, de a ma Magyarországa (2024-et írunk) éppen ilyen irracionálisan abszurd világ. Mint mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni és ez valami nagyon nagy baj.

Szelíd
2022, Csuja László, Nemes Anna
A film, miként a címe is, furcsa. Egy női testépítő és párja/edzője szenvednek benne végig, és tényleg szenvednek. Ebben a kontextusban azt gondolhatnád, hogy ezt a filmet nem jó nézni, pedig de. Mert a küzdelemről szól, az útról, amit egy embernek, sőt mindenkinek végig kell harcolnia - akkor is, ha vannak céljai és akkor is, ha nincsenek. Ha ezt megérted, akkor a film tetszeni fog, de ha nem, akkor nem.

Agyament Harry
1997, Woody Allen
Van valami, ami miatt általában nem nagyon kedvelem Woddy Allent és nem azért mert csúnyácska ember és nem is azért, mert zsidó, az ilyen dolgok miatti megítélések nagyon távol állnak tőlem. Gondolkoztam azon, hogy mi lehet az oka, talán az, hogy olyan furcsán groteszk filmeket csinál, mint amilyen például az Agyament Harry is? De nem, a groteszket is szeretem. Jobb híján azt gondolom, hogy talán azért nem szeretem, mert még nálam is cinikusabb, ami talán még nem is lenne baj, csak valahogy máshogy cinikus. Olyan ... nem szimpatikusan és visszatetszően az.

Az élet ízei
2014, Lasse Halström
Gyönyörűen elkészített, nagyon profi, de borzasztóan giccses film, Lasse Halströmöt nem ezért szeretjük. Sajnos nagyon emlékeztetett a szintén általa készített Csokoládéra, ami első látásra lenyűgözött, de többször már nem könnyű megnézni, nos, ez annak a gyengébb átirata.

Flammen & Citronen
2008, Ole Christian Madsen
A film címe magyarra fordítva Tűz és Citrom, aminek önmagában véve semmi értelme sem lenne, de ez a két főszereplő fedőneve és a II. világháborús dán ellenállásról szól. Ami kétségtelenül volt is valamilyen szinten, és persze semmi módon nem becsülném alá, de hol van az a jugoszláv partizánmozgalomtól és hát ne feledkezzünk meg a dán kollaboránsokról sem, akik meg az szovjet fronton harcoltak a németek oldalán. Róluk valószínűleg nem fog dán film készülni. A film borzasztóan steril, élettelen, valamint teljesen érdektelen és még Mads Mikkelsen sem tudja feldobni, még úgy sem, hogy beleszőtték a személyes kudarcát ebbe a kissé hamiskásnak tűnő történelmi környezetbe.

Miss Bala
2011, Gerardo Naranjo
Mexikói gengszterfilm, egy szuper fejlődéstörténet, avagy hogyan válik a "naiv" szépségkirálynő jelöltből rettenthetetlen szuperügynök. Az a baj vele, hogy hitelesnek és reálisnak is akar látszani, ugyanakkor fantasztikusnak is és a kettő együtt nem megy. De végül is az izgalomfaktor megvan benne, egyszer meg lehet nézni (már csak az egzotikus csajok miatt is), aztán el is lehet felejteni.

Lapátra téve New Yorkban
2014, Desiree Akhavan
Ennek az amerikai filmnek a rendezője/főszereplője egy, már a Amerikában született nő, akinek a szülei iráni bevándorlók. A film címe, nos, azt nem tudjuk hogy jött ki, mert egyébként szó szerinti fordításban Megfelelő viselkedés lenne és jobban is tükrözné le a filmet, többször adtam hangot annak a véleményemnek, hogy a filmcímeket néha iszonyú hülyén fordítják. Ez egy erősen önéletrajzi ihletettségű film, a valóság kábé ugyanaz, mint amit a filmben látunk és nem tudni, kinek a hibája, a társadalomé, vagy egyszerűen csak az emberi gyengeségé, hogy kialakulnak ezek a bizonyos nem konvencionális élethelyzetek és itt lehet bármire gondolni, alkoholra, drogra, eltérő nemi identitásra. Ebben a filmben ez mind megvan és lehet a fejünket struccként a homokba dugni, de a világ ilyen, vagy ilyen is. És lám, még egy ennyire gyenge film is mennyi gondolatot ki tud hozni az ember fiából ...

Megfojtott virágok
2023, Martin Scorsese
Hiába a nagy nevek, Scorsese, DiCaprio, De Niro és még akár a most nagyon mellékszereplő Brendan Frasert is említhetném, ez a film nem tetszett. Nagyjából ismertem a tartalmát, nem bonyolult történet, pont ezért három és fél órát ezen nyűglődni még akkor is kínlódás, ha a rendezés, a látvány és a színészi munka is tulajdonképpen kifogástalan volt. Vannak filmek, amelyeket többször is meg tudok nézni, még akkor is, ha pontosan ismerem jóformán minden egyes képkockáját. Viszont vannak, mint ahogy ez is, amit egyszer is nehéz végignézi (és tényleg nem elsősorban a hossza miatt), mert annyira kiszámítható minden jelenete.

Hervadó virágok
2005, Jim Jarmusch
Egy kényelmetlenül nézhető film, Bill Murray főszereplésével. Arról viták folynak, hogy Murray pókerarc, vagy fapofa, maradjunk annyiban, hogy rezzenéstelen arccal játssza végig ezt a filmet (is). A történetet lehetne ötlettelennek is nevezni, sok szempontból nagyjából pont ellentéte a Mamma Mia című filmnek, másrészről kissé az analógiája, pont ezért ez ugrott be és nem azért, mert itt Don, ott pedig Donna az egyik főszereplő.

Ida
2013 Pawel Pawlikowski
Érdektelen sorsok és egy számomra eléggé semmitmondó történet egy fekete-fehér filmben. Sem értelmezni, sem a helyén kezelni nem tudtam. Azt sem gondolom, hogy 2013-ban, amikor ez a film készült, valódi és értelmes célja lett volna, ha a 30-40 évvel korábban rendezik, akkor talán.

Pusztító
2018, Karyn Kusama
Nem összekeverendő az "A pusztító" című Stallone-filmmel. A film címe lehetne akár Önpusztító is, az jóval találóbb lenne. A film a jó és a rossz határán mozog, inkább az utóbbi, bár nagy duzzogva végignézhető, Nicole Kidman, mint főszereplő, alig felismerhető benne, viszont elég jól játszik. A krimiszerű történet egyrészt nyúlfarknyi és egyszerű, másfelől nagy időtávlatot ölel fel, az idősíkok keverése is jó, de a drámaisága túlerőltetett, mégis beletették.

Pszihoszingli
2011 Jason Reitman
A film címe tükörfordításban: Fiatal felnőtt. De ez a cím sem rossz, viszont nem is ez a legnagyobb baj a filmmel, hanem az, hogy nem jó. A főszereplővel nincs is gond, Charlize Theron elég jót alakít benne, de a történet, bár egyszerű, de nehezen átjárható és a rendezés is gagyi, nem tudjuk volt-e bármiféle szándék feszültséget, vagy érdeklődést kelteni, de ha volt, akkor az nem sikerült.

Arthur, a legjobb parti
2011, Jason Winer
Egy majdnem jól megcsinált vígjáték, ezt a véleményemet az egyik főszereplő, Greta Gerwig tolta ki ennyire pozitív irányba, bár mint mindig, most is próbálok tárgyilagos maradni, tőle függetlenül. A történet bugyuta, a megvalósítás szintén, ettől függetlenül hordozhatna akár jó értékeket is, de a végét nagyon elbaszták, kiderül, amit mindig is tudtunk, Amerikában egyetlen értékmérő van csak, és ez pénz.

Belleville randevú
2003, Sylvain Chomet
Belga-francia animációs film, amelynek nézése közben egyre erősödött bennem az érzés, hogy én ezt már egyszer láttam. A hangulat- és látványvilága fenomenális, és kizárólag ez az, ami naggyá teszi a filmet, de ha csupán a csupasz történetet nézzük, az bizony lehangolóan gyenge.

Nulladik óra
1985, John Hughes
Nulladik óra, vagy inkább Reggeli klub, a fordítók már megint megerőszakoltak egy filmcímet. Fejlődéstörténetes film, az elején a szinte ellenséges fiatalok barátok lesznek, a közös sors összehoz. Persze mindenki egyéniség, de hát ez kötelező is. Tele van valószerűtlen, nehezen hihető elemekkel, ha ez manapság (2024-ben) készül, akkor oltári ciki, de 85'-ben, a mi rendszerváltásunk előtt négy évvel, hát, nem is lehetett olyan rossz.

Fülledtség
1996 Wachowski fivérek
Vagyis amikor ez a film készült, még fivérek voltak, de mai beteg világunkban ez a két sérült elme nőnek szeretné képzelni magát, ezért magukat nővéreknek hívatják. De vissza a filmhez. Mint gengszertörténet, egészen jó lenne, 96'-ban az egymást szerető lányok még bizonyára nagy feltűnést keltettek a mozivásznon. A kameraállások előremutatóak és vérprofik, de ezzel a történetet zavaróan kiszámíthatóvá teszik. A cím fordítása itt is messze van a találótól.

Roma
2018, Alfonso Cuarón
Manapság fekete-fehér filmet akkor szabad készíteni, ha az elavult technika valamit hozzátesz a műhöz. Itt ez nem történik meg, inkább elvesz belőle. Cuarón, gondolom én, azt gondolta, hogy ha a történet a hetvenes években játszódik, akkor ezt jobban lehet ezzel éreztetni, de nem, a hetvenes években már mindenki színesben látta a világot. Ezzel együtt, kiváló és figyelemre méltó kameraállások vannak a filmben, viszont a történethez nem nagyon tudtam kapcsolódni. De végül is egy érdekes világot láthattunk, ami sokkal színesebb, mint a film maga.

Az arc nélküli ember
1993, Mel Gibson
Egy film, amelyben a jó arcú Mel Gibson egy rossz arcú embert játszik, ez az ötlet akár jó is lehetne, csak a kivitelezés nem túl meggyőző. A filmben szereplő kisfiú lejátssza a nagy sztár Mel Gibsont. A film egy sablonos mester-tanítvány típusú fejlődéstörténetes sztori, amelyből tizenkettő egy tucat, bár a körítés elég egyedi.

Sisu
2023 Jalmari Helander
Egy igényesen elkészített finn Rambo-film. Amúgy egy nagy szar, mindenféle realitást és történelmiséget nélkülöz, amire, úgy tűnik, egyre nagyobb igény van manapság (2023-at írunk, ebben az évben láttam a filmet)

Háromezer számozott darab
2022, Császi Ádám
Nehéz és kevésbé érthető film egy itt lévő és mégis "távoli" világról. Hiteles és érvényes történet. Nagyon tetszett a film záró zenéje: What shall i tell my children who are black, Angel Bat Dawid előadásában.

Ne szórakozz Zohannal!
2008, Dennis Dugan
A film stílusában kissé emlékeztet a szintén elnagyolt és primitív humorú Sacha Baron Cohen-féle Diktátor stílusára. Ez a film annyira szar, hogy már jó, már ha valakinek van ahhoz indíttatása, hogy legalább egy film erejéig lemenjen egy tényleg nagyon alacsony szint alá.

A következő három nap
2010, Paul Haggis
Ez egy gagyi, mégis szórakoztató, krimiszerű film, amelyben a legjobb dolog Russel Crowe. A történet túlságosan kicentizett, a véletlenek ilyen sorozata zavaróan valószínűtlen. Amikor a film végén a nyomozó a tett helyszínén, mint egy gondolat-időutazó, a semmiből "rájön" arra, hogy mi történt ott három évvel azelőtt, az meg már a giccs csimborasszója.

Öld meg Cartert!
1971, Mike Hodges
Egy elég jó Michael Caine film - is lehetne amúgy. De! A hetvenes években állítólag a túlzott realizmusa miatt nem fogadták be, 2023-ra meg elavult, egy főiskolás jobb snitteket csinál, abszolút felejthető.

A fantasztikus Róka úr
2009, Wes Anderson
A történetet Roald Dahl írta, valószínűleg már erősen hanyatló korában. Tekinthetnénk akár a Vuk amerikai verziójának, de szerintem a magyar Vuk sokkal jobb. A némileg abszurd humor valamint ment a helyzeten, de sokat nem. Az eredeti verzió népszerűségének egyik oka valószínűleg olyan neves színészek hangja, mint George Clooney, vagy Meryl Streep.

A boldogság kenyere
2012, Yukiko Mishima
Iszonyúan naiv, idealista, sőt, nyálas japán alkotás, nem is gondoltam volna, hogy végig bírom nézni, de végülis sikerült, talán azért, mert jó arcok vannak benne és csak úgy árad belőle az a fajta pozitív életszemlélet, amire talán mindannyiunknak annyira nagy szükségünk lenne.

Fácángyilkosok
2014, Mikkel Norgaar
Dán krimi, igazi északias stílusú, sötéten lehangoló, kissé sejtelmes és durva, az ilyen filmeknek rajongótáboruk van. És vannak is ebben a stílusban olyan alkotások ami jók, de ezt nem mondanám annak. Még a filmet nézve is feltűnő, de különösen utánagondolva látható, hogy hemzseg a hibáktól, a logikátlanságoktól, a gonoszai öncélúak. Az idősíkváltások rosszul értelmezhetők. Kár érte, mert a főszereplő, Nikolaj Lie Kaas ritka fájdalmas figura, az ő játéka például tetszett.

Sodrásban
1964, Gaál István
Ezt a filmet már azért is tisztelet övezi (az én tiszteletem) mert a film maga idősebb mint én. Más szempontból annyira semmitmondó, hogy nem volt kedvem rááldozni a drága időmet, hogy végignézzem. De vajon mondhatok-e véleményt úgy, hogy nem is néztem végig? Azt hiszem, nem. De már a tény, hogy nem sikerült megnéznem, az is egy vélemény.

Ingrid új élete
2017, Matt Spicer
A film valódi címe: Ingrid nyugatra megy, a fordítók néha félrefordítanak, gondolom, nem azért, mert nincs szótáruk, de szerintem jobb lett volna megmaradni a szó szerintinél. Van olyan, hogy egy film, egy regény, egy vers, vagy bármilyen mű nem akarja, vagy nem tudja megváltani a világot, hanem csak a életrészek mozaikdarabkáit mutatja be és nekünk, nézőknek sok-sok ilyen apró mozaikból kell összerakni a nagy egészet. Ez a film sem vállalkozik többre és még azt is elég kezdetlegesen teszi. Bemutatja a közösségi média némely mellékhatását, azt is elég unalmasan, viszont kellően elrettentően. Azt hiszem ezt a filmet sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, csak nem lett volna érdemes.

Szafari
2009, Olivier Baroux
Egy gyengécske, ámde szórakoztató könnyed francia vígjáték, amelyben az erőszakos jelenetek talán csak a hat éven alul nem ajánlottak. Egyszer meg lehet nézni, de ha valaki azt kérdezi, hogy de minek, akkor erre én sem nagyon tudok mit válaszolni.

American Honey
2016, Andrea Arnold
Ahogy valaki írta, ez egy dokumentarista road movie, ez a legjobb bekategorizálása ennek a filmnek, már hogyha kategorizálni akarjuk és miért is ne. Az amerikai valóság valószínűleg inkább ilyen, vagy ehhez hasonló, inkább ilyen, mint bármilyen hollywoodi nyáladzás. De ha ilyen, akkor nem kérek belőle, mint ahogy ebből a filmből sem. Ennek ellenére értékelem a realizmusát, és igen, volt türelmem végignézni, bár néha már a türelmeim végső határán jártam.

Az ember gyermeke
2006, Alfonso Cuarón
Egy majdnem tipikus világvége film, majdnem jól is van elkészítve, csak a sztori annyira értelmezhetetlen, nehezen magyarázható és illogikus, hogy innentől az egész egy se füle se farka történet. Pozitív, hogy azt a bizonyos világvégét egészen meggyőzően ábrázolja, de ez önmagában elég kevés.

Elégia
2008, Isabel Coixet
Ha valamit nem szeretek egy filmben, az a hiteltelenség. Na ebben a filmben ez megvan. Adott a két főszereplő, Ben Kingsley és Penélope Cruz, az előbbi egy sármosnak nem igazán mondható öregember, az utóbbi egy gyönyörű fiatal nő. És ők szerelmesek. Egymásba. Aha ... Számomra már itt nagyon elakadt a a történet. Az teljesen evidens, hogy az öreg Kingsley dugná a fiatal Cruzt, (dugja is, mármint a filmben, mert az életben ez kevésbé valószínű) mert a vén kecske is megnyalja a ... sót. Na de a Cruz mit eszik az öreg Kingsleyn? És figyeljél! Ezt a filmet egy nő rendezte! Azért valamit tudhat ez a nő, hogy világsztárokkal dolgozik, de hogy mit, az nem ebben a filmben nyilvánul meg.

Szörnyetegek
2022, Rodrigo Sorogoyen
Egy hitelesen és profi módon elkészített film. De valóban ilyen lenne Európa a spanyol-francia határon? Nagyon realista, ami akár jó is lehetne, de túlságosan érdektelen. Spoiler: Nem tudom, de szerintem öt sor paradicsom eladásából még Spanyolországban sem lehet megélni, de vannak a filmben egyéb, nem életszerű részletek is.

A lány a ködben
2017, Donato Carrisi
Egy majdnem misztikus olasz krimi. Alaphelyzet: eltűnik egy lány. Tényleg fantasztikus teljesítmény ebből a béna szituációból egy mindvégig feszültségekkel teli krimit faragni, amelyben a néző szemében mindig más lesz a fő gyanúsított. És amikor már megvan a tettes, sőt látjuk is, hogyan követte el a gyilkosságot, sőt, mindenre születik megoldás is, hirtelen kiderül, nem is így volt, az egész eddigi mese megy a kukába, mert a bűnös egy sorozatgyilkos, akit eddig a legelvetemültebb néző sem gyanúsíthatott. Ez akkora átbaszás, amekkorát nem tűrök el egy filmtől, ugyanis én szeretek együtt nyomozni a detektívekkel és szeretem a beavatásokat a titkokba. Ez a film nem más, mint egy mesterségesen feszültségkeltett öncélú hazudozás.

Jó srácok
2019, Lee Eisenberg, Gene Stupnitsky
Hát, biztosan azért kellett két rendező ehhez a filmhez, mert eggyel csak fele ennyire lenne jó film. Valami iszonyú gagyi történet, mégis, valahogy vannak benne aranyos, szerethető részek. A humora is, bár nagyon gyenge, megtalálható benne valami kicsike kis eredetiség. Végül is csak azért került fel a listára, mert végig tudtam nézni.

Váltságdíj
1996, Ron Howard
A rendező nagyüzemben gyártotta a számomra érdektelen, vagy annak tűnő hollywoodi filmeket, a Váltságdíj kicsit kiemelkedik az átlagból, de ma már (2023-ban) így is elég gáz. Az ezredforduló előtt nyilván én sem így vélekedtem volna, hiszen a film annak idején nagy siker lehetett, de mára lesüllyedt a ZS kategória szintjére és ezen Mel Gibson is alig tud segíteni.

Beismerő vallomás
1999, David Hugh Jones
Ezt a filmet 2024-ben láttam. Lehet, hogy a maga korában jobban tetszett volna, de ma már minden tekintetben szörnyű gyengének számít, legalábbis nálam. Kettő jó dolog azonban mégis van benne, feltűnnek benne a ma már nem létező World Trade Center ikertornyai, és egy gondolat, amit sikerült megjegyeznem.
"A jó ember sem bűntelen. De bevallja és megbűnhődik érte."

Blokád
2022, Tősér Ádám
Erről a filmről az El*urtuk jut eszembe és talán nem véletlenül, kábé ugyanaz a kurzusfilm, mint amaz. Leírom a szavakat, abban a sorrendben, ahogy a film nézése közbe eszembe jutottak.
Aljas. Nagyon aljas. Történelemhamisító. Hazug. Hazug. Hazug. Ferdít, kábít, hazudik. Utálom, ha hülyének néznek, és itt most nagyon csúnyán hülyének néznek. Még mesének is szar.
Én ott voltam, megéltem. Nem így volt, másképp volt.
Antal József egy tiszteletre méltó úriember volt, de korántsem akkora hős és bölcs, mint ahogy itt beállították. Az nagyon nem valószínű, hogy így "oktatta" volna a világ vezetőit. Az vérlázító, ahogy Göncz Árpádot próbálják lejáratni, erre nincs is jobb szó, vérlázító.
Nem sok jó dolog van ebben a filmben, talán a vége felé érezhető szentimentalizmus az, de csak egy kicsit. De még jobb, hogy vége lett a filmnek. Azt mondják, hogy akié a múlt, az a jelen és a jövő. Ezt az álláspontot a fidesz láthatólag teljesen a magáévá tette, ezért készülhetett el ez a film is.

A búcsú
2019, Lulu Wang
Kínai-amerikai vígjáték. Ami jó benne, hogy itt még a kínaiak és az amerikaiak nem feltétlenül egymás ellenségei. Aztán több jót nem is tudnék mondani. Hogy vígjáték lenne? Hát, annak elég szar, de minden másnak is. Nagyon idegesítő a végtelen kínai gagyi-naivság, az egész film nem szól szinte semmiről, illetve egyetlen gondolat körül forog, de az számtalanszor el van ismételve. És mikor azt gondolná az emberfia, hogy valami csattanó lesz a végére, mert muszáj, különben azt hiszed, a nagy semmit nézted másfél órán át, hát, tényleg lesz csattanó, de inkább ne lett volna, mert az már tényleg a világ bénasága. Egy tragédia ez a film.

Bazi nagy görög lagzi
2001, Noel Zwick
Valamiért ez egy elég híres film, megnéztem, hogy megtudjam miért az, de nem jöttem rá. Elméletileg romantikusnak és humorosnak kellene lennie, valójában egyik sem, inkább szánalmas és kissé unalmas is, a nagyszerű Nia Vardalos is inkább csak szenved benne. Tényleg meglepő, mitől ennyire népszerű, mármint a film.

Szerelmes dal
2022, Max Walker-Silverman
Mivel az indexen úgy kritizálták, de inkább úgy mondanám, hogy promótálták, hogy az elmúlt évek legszebb szerelmes filmje, természetesen megnéztem. Csalódás lett persze. Értelmetlen és értelmezhetetlen, a valóságtól teljesen elrugaszkodott, még csak álromantikusnak sem mondható végtelenül bugyuta történet. Nem tudni, az indexes kritikus mit látott benne, talán megbízták, hogy írjon valami pozitívat a filmről, hát ez végül is sikerült neki.

A sötétség határán
2010, Martin Campbell
Végtelenül ostoba, hatásvadászatoktól abszolút nem mentes összeesküvés elméletes, bosszúállós történet Mel Gibsonnal a főszerepben, de semmi nincs, ami megmentse ezt a filmet a lehangoló kritikámtól. Ez egyszerűen egy káoszos szar.

Sorstalanság
2005, Koltai Lajos
Szinte természetes, hogy a Nobel-díjas Kertész-regényből kötelező volt megcsinálni ezt a filmet. A szakma beleadott apait-anyait, pénzt, paripát, fegyvert, Morricone filmzenét, Daniel Craig sztárszínészt, de a vállalkozás eleve kudarcra volt ítélve és az is lett. Vannak regények, amiket nem lehet megfilmesíteni és vannak filmek, amelyekből nem lehet regényeket írni.

A menü
2022, Mark Mylod
Amikor a megfáradt, kiégett agyú alkotónak már semmilyen ötlete nincs, de valamilyen filmet mégiscsak össze kellene rittyentenie, akkor beszed valamilyen "cuccot", aztán bejön az ötlet és mivel elég képzett és hát Hollywoodban van minden, pénz, paripa, fegyver, na akkor készülnek az ilyen filmek. És még valamilyen sikerük is lesz, mert a profi alkotógárda pontosan tudja mi kell a mai degenerált tömegeknek.

Virágvölgy
2018, Csuja László
Vállaltan amatőr szereplőkkel készült fura stílusú film. A minap írtam valahol a társadalmi felelősségvállalásról, na, itt erről szó sincs, sőt a totális felelőtlenség vállalása az, ami van, még akkor ha a főszereplők részéről a gyermek felvállalása során néha pont az ellenkezője látszana is. A filmben olyan embereket láthatunk, akik nagy tömegben fordulnak elő, mégis láthatatlanok, és pont azok előtt, akik az ilyen filmeket egyáltalán hajlandók megnézni.

A kék bogár
2023, Angel Manuel Soto
Nem is tudom már hol, valahol tettek valami jobban kinéző említést erről a filmről, gondoltam, ha éppen le lesz fáradva az agyam, pihentetésképp megnézem, végül is az ilyen filmek pont ezért vannak. Hát, kár volt. Ez is a szuperhősös filmek egyre szaporodó táborába tartozik és nem tudnám azt mondani, hogy rosszul van megcsinálva. Úgy néz ki, látványos filmet készíteni ma már szinte bárki tud, mert a technika olcsón elérhető. De az ötletek tárháza kimerülőben van, már csak sablonok vannak, azokból készülnek az újabb és újabb alkotásnak nem igazán nevezhető termékek. Ezek készítői már nem művészek, csak iparosok. Jó termékeket készítenek, ahogy egy mai hűtőszekrény, mosógép, vagy éppen mobiltelefon is jó. Vannak olcsóbbak és drágábbak, az előbbiek értelemszerűen jobbak. De valójában egyik olyan mint a másik. És ez sajnos egyre inkább igaz a filmekre is.

Megbocsátasz valaha?
2018, Marielle Heller
Újabb bizonyság, hogy bármilyen érdektelen és értéktelen történetből, akármiből(!) egy kis befektetett munkával filmet lehet készíteni. Csak az a kérdés, hogy minek. A sikertelen és kilátások nélküli írónő híres írók leveleit hamisítja, amelyeket elad, lebukik, elítélik, vagy még csak azt sem, ennyi a sztori. Az írónő neve Israel ... És még csak azt sem mondom, hogy annyira rossz a film lenne.

Jóreménység sziget
2022, Ljasuk Dimitry
Bármennyire is szimpatikus lenne ez a film, a felfogásával, a miliővel és abszolút is, plusz a Tisza-tóhoz személyes élményeim is kötnek valamelyest, egy óránál tovább nem bírtam belőle. Egész egyszerűen érthetetlen volt, mire megy ki ez az egész, ha egyáltalán kimegy valamire. Nem volt még egy órám az életemből erre a semmit se mondásra. A főszereplő Ljasuk Dimitry, aki szerintem amúgy totál hasonlít Nagy Ervinre. Nem, nincs semmi, ami megmentené ezt a filmet.

Én vagyok a nőd
2020, Julia Hart
A porton rejtett gyöngyszemnek definiálták, csakis ezért néztem meg. Hát nem az. Egy dög unalmas és értelmetlen krimi, a primevideo és az amazon támogatásával. Minden alkotóelemében reménytelenül gyenge.

Kánikula
2001, Ulrich Seidl
Vontatott, unalmas és felejthető film, annyira, hogy pár napja láttam ugyan, de már fogalmam sincs miről szól, szerintem semmiről. Seidlnek vannak ettől jobb filmjei is.

Terhes társaság
2010, Todd Phillips
Vannak azok rendkívül kínos, béna humorú filmek - mint például ez is - amikor érzed, hogy valami humor akar lenni, de egy, nem vicces. Kettő, felfognád egyfajta fekete humornak, de annak meg nem elég fekete. És végig azon "gyötrődsz", hogy akkor most vajon a te humorérzékeddel van baj, vagy valami mással? Ebben a filmben egy jó van csak, az, hogy elég rövid, de ebből a szarból még a másfél óra is nagyon sok volt.

Túl a barátságon
2005, Ang Lee
Nem vagyok valódi filmkritikus, de azért próbálok mindenféle filmet megnézni és ez a film azon kevesek közé tartozik, amelyet nem sikerült. A rendezés és a film jó, de nekem ez a téma és annak az ilyen módú ábrázolása már túl van, nem a barátságon, hanem a tűréshatáron, egyszerűen undorít és erről nem tehetek. Nálam toleránsabb  embereknek biztosan tetszik, és amennyit láttam a filmből, abból úgy ítélem meg, hogy a film, mint olyan, jó. Csak éppen semmi szükségem nincs arra hogy végignézzem, ebben az egyben tökéletesen biztos vagyok.

Wonka
2023, Paul King
Egy film, ami nem tudom kinek szól. Felnőtteknek túlságosan émelyítő, pici gyerekeknek túl durva. Talán gyermeki lelkületű felnőtteknek készült? Esetleg. A filmben neves színészek alázzák magukat és a szakmát. Vagy hívhatjuk ezt a tevékenységet szakmai alázatnak is, ha így jobban tetszik. Egy negédes giccsparádé, egy borzalom. Pont olyan szar, illetve csak eggyel jobb, mint a több mint harminc éve látott Hook, lásd eggyel lejjebb.

Hook
1991, Steven Spielberg
Ezt a filmet a neves és általam kedvelt színészek miatt néztem meg kb. harminc éve, de mai szóhasználattal élve majdnem behánytam tőle. Dustin Hoffmanban, Julia Robertsben és Robin Williamsben ekkorát csalódni! Azóta  Spielberget végképp megutáltam, pedig tudom, hogy egy vérprofi mesélő, ő maga a hollywoodi legenda és etalon. Csak nekem nem kell.

Oppenheimer
2023, Cristopher Nolan
Abban az évben, amikor kijött, 2023-ban, nagyon jól promózták ezt a filmet, úgyhogy fel is vettem a listámra, bár alapból eléggé ódzkodok az életrajzi filmektől, mert mindig megpróbálják valamiféle művészi ihletettséggel bemutatni a valóságos személyt és ez a lehető legnehezebb rendezői feladat, különös tehetség kell hozzá, hogy az elkészült mű valósághű is legyen és szórakoztató is. Tekintve, hogy véleményem szerint Nolan nem más, csak egy felkapott (túlhájpolt) hollywoodi rendező, nem voltak túl nagy illúzióim, viszont türelmesen szerettem volna végignézni ezt a három órás filmet. Ez nem sikerült, a tizenhatodik perc után leállítottam, csak mert nem vagyok mazohista. Kibírhatatlan mértékben volt idegesítő ez a műmájer, hamis, művészieskedő ... hmmm... alkotás. Így aztán valós értékelést nem is tudok adni a filmről, de azt pontosan tudom, hogy erre nem akarok elbaszni három órát a Földön töltött rövidke időmből.
frissítés:
Aztán mégis elbasztam rá három órát, csak mert evett kíváncsiság, mire fel kapott ennyi Oscar-díjat. És nem jöttem rá. A tudományos résszel vajmi keveset foglalkozik, pedig az lenne az igazán az érdekes. És nem, nem akarok itthon atombombát készíteni. Az nagyon kevés, hogy próbálja a nézőnek bemutatni az amerikai politika boszorkánykonyháit, ráadásul mindezt végtelenül idegesítő adekvát párbeszédeken keresztül teszi, ami teljesen áthatja az egész filmet. Szörnyű ez a film, hiába profi munka.

Becky bosszúja
2023, Matt Angel, Suzanne Coote
A 2020-as Becky c. film sikere után új rendezőkkel, de a régi főszereplővel elkészítették - nagyon nem kellett volna - a Becky bosszúja című filmet, ez az eljárás gyakori nemcsak Hollywoodban, másutt is. Ez az értelmetlenné válás tipikus esete, a filmben Beckynek nemcsak sok szereplőt sikerült legyilkolnia, de az eredeti film hangulatát is.

Hajsza
2022, Robert Hall
Ez a film Fall címen fut, hogy mitől lett a címe Hajsza, azt nem tudni, mert senki nem hajszol benne senkit. A történet izgalmas, a film látványos, de egy akkora idiotizmus, amely igazi filmtörténeti ritkaság. Viszont kasszasiker, de ez a nézőket minősíti. Akkora technikai hibák vannak benne, hogy egy műszakilag félig képzett férfiember nyüszíteni tudna a fájdalomtól. Nem szoktam spoilerezni, de annyira balfasz a sztori, hogy most megteszem. Tehát a történet arról szól, hogy két csaj, az most mindegy, hogy milyen okból felmászik egy kb. egy méter átmérőjű, ámde hatszáz méter magas tévétoronyra, amely három(!) darab drótkötéllel van kikötve. Már itt elszáll az agy, de a létrák, nem, nem felfelé, hanem a visszafele úton leszakadnak, sajnos nem a csajokkal együtt, mert akkor vége lehetett volna a filmnek, de így hősnőink a torony tetején ragadnak. Több napra! Többféle módon próbálnak jelezni a külvilágnak, pl. ledobják az egyik mobiltelefont a toronyból, mondván, hogy a magasban nincs térerő, de a torony alján van. Na ez nem jön be. Van egy drónjuk, amelyre rákötnek egy papírfecnit, és elindítják segítségért. A drón akkumulátora félúton, (érted? félúton!) lemerül, ezért visszareptetik a torony tetejére és az akkumulátort a magukkal hozott töltővel feltöltik a torony tetején lévő jelzőlámpa égőfoglalatáról. Ha hatszáz méteres toronyra másznál, mindig legyen nálad akkutöltő! Siker, a drón újra repül, de elüti egy kamion. Egy olyan úton, amelyen évente kb. két kamion közlekedik. Aztán kiderül, hogy a néző át lett baszva, mert az egyik csaj már régóta halott, így a másik csaj beleteszi a mobiltelefonját a halott lány hasába és lelöki a toronyról és a telefon a torony aljából le tudja adni a szükséges vészjelzést, így barátnőnk megmenekül. Bár ne így lett volna, mert ha elég nagy lesz a film profitja, akkor esélyes, hogy második rész is készül belőle.

Ne merészelj eljönni a bát micvámra
2023, Sammi Cohen
Valahol olvastam valamilyen kritikát arról, hogy ez a film egy milyen jó kis vígjáték és arra gondoltam, hogy megnézem, elöljáróban csak annyit, hogy nagy hiba volt és elpocsékolt idő. Adam Sandler általános vélekedések szerint nem jó színész, sokan nem szeretik és ebből nem szeretnék zsidókérdést csináli. Ennek ellenére nagyon sok filmje van, lehet, hogy pont az előbbiek (azaz zsidó volta) miatt. Tagadhatatlan, hogy vannak jó filmjei is, vannak szerepek, amelyekbe annyira passzol, hogy mégis jó. Na, ez a film nem ilyen. Ez egy totális majomkodás, vígjátéknak meg végképp nem nevezném. A filmben egyetlen kivétellel mindenki szar, ez a kivétel Rebekka rabbi, de a filmet még miatta sem érdemes megnézni.

Hivatali patkányok
1999, Mike Judge
Azt, hogy mennyire gagyi film, talán nem kell ecsetelnem, egyetlen mentsége van csak, 24 éves volt, amikor láttam. Még Jennifer Anniston miatt sem érdemes megnézni. A cím magyarra fordítását abszolút nem tudom értelmezni.

Nagyfiúk és Nagyfiúk 2
2010 és 2013, Dennis Dugan
Ezek az elképesztően közönséges filmek Adam Sandler és Salma Hayek főszereplésével készültek. Valójában még humor is van bennük, de az is alacsony színvonalú. Van a filmekben viszont valami, ami nagyon magas színvonalú és ezt a valamit úgy hívják, hogy ízlésrombolás.

Disznó (Pig)
2021, Michael Sarnoski
Ha végtelenül ostoba és értelmetlen filmet akarsz nézni, akkor a Nicolas Cage főszereplésével készült Disznó című filmet kell megnézned. A semmi van becsomagolva egy talmi köntösbe, némely kritikákat olvasva, úgy tűnik, vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy ez egy valamilyen értékeket kifejező film. De nem.

Túl közeli rokon
2003, Bobby és Peter Farrelly
Egy film amelyet nem tudtam végignézni. Élő bizonyíték arra, hogy a szart is el lehet adni. Mit mondjak még rá? Bugyutizmus felsőfokon, übergagyi ötlettelenség.
Tudja valaki, miért van az, hogy amerikaiak a filmekben mindig üvegből isszák a sört? Szerintem üvegből inni a sört, az igénytelenség netovábbja, ez alól felmentés csak akkor van, ha nincs poharad, vagy korsód.

Elk*rtuk
2021, Keith English
Ez a legalja, kiábrándító, hogy a magyar filmkészítés ennyire mélyre süllyedt. Elképesztően hazug, történelemhamisító, aljasan manipulatív propagandafilm, amely azonban még a célját sem éri el, mármint a manipulációt, pedig a klisék és a színészi alakítások viszonylag jók.

A szerelem természete
2019, Marita Grabiak
Ezt a filmet egy szerencsétlen véletlen folytán egy pont ugyanilyen című film helyett kezdtem el nézni, de ha már elkezdtem, végig is néztem. A film minden képzeletet felülmúlóan nyálas, mondhatni, ez a giccs csimborasszója, sohasem láttam még ilyet. Nem tudom, van-e ennek a stílusnak piaca, netán rajongótábora, de szerintem van. A filmnek, mint olyannak a feladata nemcsak az, hogy a valóságot bemutassa, hanem hogy elvigyen a valóságon túlra, a képzelet birodalmába, a múltba, a jövőbe vagy egy álomvilágba, bárhova. Csak az irány nem mindegy és ez a film pedig pont nem jó helyre visz, ettől az émelyítő sziruptól hánynom kellett, persze csak képletesen.