Magukrahagyottak
- Háromféle ember van ebben az országban, - szólalt meg
egy idő múlva újra a sebesült, mély undorral a hangjában - háromféle magyar.
Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek
a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak,
keseregnek, átkozódnak. Ebben mind egyformák. Aztán egy részük úgy próbálja
megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon levőket. Csatlakozik
hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot s
befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, s marósabb a
vadfarkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csak
hogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
- Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi
azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a
szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született s mely a hazája.
Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A
még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
- Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgy is nevezhetünk: a nép.
Akinek nincsen arca sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem
áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz.
Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt: meghajlik, meggörbül.
Tűr. Mindent eltűr, amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik
megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindig meghajolva marad, készen arra, hogy
újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe se jut, hogy tegyen valamit a
rátaposó láb ellen, hogy megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot
vállaljon a jussáért, a szabadságáért, bármiért... érted, Anka? Ez a nagy tömeg.
A nagy magyar tömeg. Ez a nép.
Wass Albert: Magukrahagyottak (részlet)
Elérhetőség a következő címen: pungorgy kukac freemail pont hu