Márai Sándor

Mi a célja az életnek?

Az igazi élmény az ember számára elsőrendűen önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Jellemünk megismerésével párhuzamosan meg kell ismernünk testünk természetét is

Az ember semmi más, csak alkatrésze a világnak. Az az áttekintés, melyet csak az élet múlása hoz meg, a legnagyobb elismerés, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.

Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne vár tőle mást, mint amit adhat! Az élet melegségét keresd másutt, a szépség hideg láng, nem lehet mellette melegedni.

Az élet ritmusáról tudatosan kell gondoskodni. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben!
Mindig alakulni és változni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni amit szereztél, így, vagy úgy.

Fáradt vagy élni? Igen, egy nap majd úgy érzed túlságosan nagy feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. De ez a "túl", meg ez a "sok" adott rangot és értelmet az életednek. Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod. Hogy élj és elfáradjál.

Nincs emberi kapcsolat, mely mélyebb lenne, mint a barátság. Csak a barát nem önző, máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden szépet és jót barátjának akar, nem önmagának. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság.

Boldogság nincs abban az értelemben, ahogy azt a legtöbb ember elképzeli. Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen készül a boldogságra. S amikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni közben és erről megfeledkeznek.

Ha nagy csapás, vagy fájdalom ér, gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.
Tehát kedveseid, barátaid elhagynak, vagy meghalnak, s minden amit gyűjtöttél, szerettél, elrepül, mint por a szélviharban. Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tart örökké, éppen azért, mert ember vagy.

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem remekműveinek egyikét mindennap megszemléld! Ne múljon el egyetlen napod sem úgy, hogy ne olvass néhány sort, ne hallgass néhány ütem zenét, vagy hogy nem nézegetted néhány percen át valamelyik festő egyik remekművét. Így könnyen megtöltheted lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával.

Sétálj sokat! Mindig egyedül kell sétálni. A séta az ember legelemibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert a séta célja soha nem más, mint a levegő ... és a közvetlen érintkezés a világgal.

Végül is tudnod kell, mi volt a dolgod a földön. Létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismerd az emberi és világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi dolgok összetartozását, ... s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltánytalanul viselkednek.
Ez volt a dolgod a földön, nem több!