Kassa 2025

Márai Sándor, a kassai polgár egy helyen ezt írja az utazásról: Akkor utazom, ha el akarok menni valahova, vagy ha nem akarok otthon maradni.
2025 májusában a barátaimmal elutaztunk Kassára, a már hagyományossá vált májusi kártya- és sörtúrára. Nagyon örültem ennek a városnak mint célnak, nem túl sok hely van a világon, ahová úgy igazán el szeretnék menni, ha mégis lenne ilyen listám, akkor ezen Kassa előkelő helyet foglalna el, barátaim pedig voltak annyira toleránsak, hogy elfogadták ezt a javaslatot. Otthon éppen olyan jól érzem magam, mint bárhol máshol a világban, és én nem is vagyok olyan nagy utazó, mint Márai. És író sem. Viszont szeretem a gondolatait, például ezt nagyon: A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos, de önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
De ha nem hagyom abba a filozofálást, akkor semmi sem lesz az útleírásból, úgyhogy kezdjünk is bele!
Nem az eddigi megszokott, már kissé öregecske japán autóval mentünk, hanem egy valamivel újabbal, ami szintén japán autó, de más márkájú. Fickósabb, komfortosabb jármű volt és belül is tágasabbnak tűnt, meg az autópályát is jobban szerette és abból most sok volt. Kassáig ötszáz kilométer volt az út, ez alatt kétszer álltunk meg pihenni. Szállásunk egy közepes árfekvésű, patyolat tisztaságú wellness panzió volt a belvárostól néhány méternyi távolságban, így ez minden szempontból tökéletes választás volt.
Kassa belvárosa nyugalmat árasztóan szép, a központban lévő dóm mindent ural és az egésznek van valami olyan miliője, mint amit Márai is leír. A város körül valamikor erdővel borított zöld hegyek voltak, ezeket a hegyeket ma tízemeletes panelházak "díszítik", szinte az egész várost körbevéve. Valószínűleg ezeken a lakótelepeken él Kassa lakosságának többsége.
Indulás előtt volt bennünk egy kicsike aggodalom, hogy ebben a városban - azért, mert magyarok vagyunk - nem fognak bennünk túlságosan szeretni. Ez a félelem nem igazolódott, én például egyáltalán nem vettem észre, hogy ezzel ténnyel bárki is foglalkozott volna. A szlovákokkal leginkább angolul kommunikáltunk, viszont úgy tapasztaltuk, hogy - bár hivatalosan a város lakosságának már csak elenyészően kis része magyar - mégis nagyon sokan értik, vagy beszélik is a nyelvet és ezt, ha felismerik identitásunkat, hamar kifejezésre is juttatják és ez egy nagyon kellemes érzés volt.
Bár Kassa valamikor magyar város volt, ide magyar sör nem jut el, na vajon miért? Viszont a cseh sörnek komoly hadállásai vannak, először egy Bernard sört csapoló kocsmába tértünk be, talán mert az volt a legközelebb. Később a Camelot nevű helyen étkeztünk, ez a hely a Pilsner Urquell sör nagy rajongója. Az étterem padlója szinte ragad a pincérek által állandóan és direkt kilöttyintett sörtől, az biztos, hogy itt elcsúszni nehéz. Este a Golem nevű kocsmában kártyáztunk, engem e hely és az itteni sör sem igazán nyűgözött le, nem is értem, másnap miért tértünk ide vissza.

Másnap.
Az apartman aprócska étkezdéjében reggeli is volt, széles választékkal, folyton nyüzsgő személyzettel, csodás capuccinót készítő kávégéppel és egy nagyszerű faliképpel, amit otthon is elfogadnák.


Falikép az apartman étkezdéjében

Kis séta után egy kávézóban kötöttünk ki, ahol kávéztunk és megkóstoltuk a tátrateát. Meg kell említenem a nagyszerű ülőpárnákat is, amelyek a betérők rendelkezésére állnak. Ezután a dómot néztük meg, amelynek alagsorában II. Rákóczi Ferenc kriptája és remélhetőleg végső nyughelye is található. Ez a hely méltóságteljes és gyönyörű, azonban érezhető, ámde nem érthető, hogy a turistáknak szóló, magyaroknak valószínűleg nem igazán tetsző feliratokat miért a szlovák atyafiak készítették. Utána felmásztunk a dóm tornyába is, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Ebédünk a MaJel Rovás Centrum éttermében volt, ez egy eléggé magyar vonatkozásúnak tűnő étterem, ebéd után megtekintettük az ugyanott található, ingyenesen látogatható érdekes amatőr képzőművészeti kiállítást is. Megnéztük Rákóczi rodostói lakhelyének, azaz házának Kassán épített másolatát, igaz, csak kívülről.


Kassai Rodosto

Aztán a Dobre Casy nevű söröző felé vettük az irányt, ahova nyitás előtt értünk és majdnem otthagytuk az egészet, annyira lepusztultnak tűnő épület volt. Ez azonban nagy hiba lett volna, mert a hely a sörözni vágyók paradicsoma, amely számtalan sörkülönlegességgel rendelkezik. Nem is csoda, hogy már szinte valamennyi asztal foglalt volt. Itt csak este hatig tudtunk maradni, de elhatároztuk, hogy ide mindenképpen visszatérünk, rögvest foglaltunk is egy asztalt másnapra. Ha már volt wellness a panziónkban azt is kipróbáltuk, a pezsgőfürdő és a szauna igazán remek volt, a gőzfürdő inkább érdekes. Az estét a Golemben fejeztük be.

Másnap.
Reggeli után kulturális program, Márai emlékház. A kiállítást leginkább szegényesként tudnám jellemezni, berendezés és emlék alig van, a falakon képek és feliratok próbálják bemutatni Márai életútját, van viszont magyar nyelvű Audio Guide. Mégis, számomra, aki nagyon szeretem Márait, ezek voltak a kassai látogatás legjobb pillanatai. Megnéztük az utca végén lévő Márai-szobrot is, majd bementünk egy főutcában lévő presszóba, ahol "megtámadott" bennünk egy kutya. Mivel jobb a békesség, mi a belső helyiségbe mentünk, ahol szép képek voltak a falon, íme kettő:

   

Itt (is) szóba elegyedtek velük a helyiek, barátságos népek laknak Kassán. Tetszik a felvidéki tájszólásuk is.
Az ebéd kicsit nehezen alakult, az első hely, amit kiszemeltem, pont aznap nem állt rendelkezésre, a másodikig nem jutottunk el, mert inkább egy útközben talált belvárosi pincehelyiséget választottunk. A barlangszerűen kialakított pincéről azt nem lehetne mondani, hogy túl ízléses lett volna, viszont nagyon meleg volt benn, más tekintetben korrekt vendéglátóegység volt. Ezután barátaim elmentek sörözni, én pedig szakítottam magamnak egy kis énidőt és sétáltam a belvárosban, no meg fényképeztem, mert Kassa-belváros szép.

   

   

Aztán elmentem a csapatért és elfoglaltuk lefoglalt asztalunkat a Dobre Casy-ban, amely helyről fentebb már írtam. Igazán kiváló sörök találhatók itt nagy választékban, viszont ez nem egy csendes beszélgetős hely, kiabálva is alig értettük egymást.

Másnap.
Mivel Kassán már mindent megnéztünk, amit szerettünk volna, rövid készülődés után elindultunk haza. Gyors bevásárlás a helyi Kaufmannban, majd Krasznahorka vára következett. A vár 2012 márciusában leégett, a felújítás 13 év elteltével sem fejeződött be, az épület ma sem látogatható, mégis, amennyire csak lehetett, megközelítettük.


Krasznahorka vára

Aztán a betléri Andrássy-kastélyt néztük meg, időnk csak annyi volt, hogy körbesétáljuk az épületet. Sem az 54 hektáros parkot, sem a kiállítást nem néztük meg, erre az intézményre talán egy teljes nap sem elég.

   
Betlér, Andrássy-kastély és arborétum

Rozsnyó volt a következő úti cél, egy fő téri vendéglőben ebédeltünk, ahol a magyart erősen törő felszolgáló lányka okozott vidám perceket.

   
Rozsnyó főtere

Szlovákiai utazásunkat a szépen felújított füleki vár megtekintésével zártuk le.

   
A füleki vár

A határt Somoskőújfalunál léptük át. Salgótarján az egyetlen megyeszékhely, ahol eddig még sohasem jártam. Itt próbáltunk keresni tankolás céljából egy MOL-kutat, sajnos azt az elsőnél felújítás miatt pont nem lehetett, de a másodiknál már sikerült az akció. Hatvanig elméletileg egy gyorsforgalmi út vezetne, de azt bosszantóan sok turbó-körforgalom szakítja meg, ennek így nem sok értelme van. Az autópályán sikerült kifognunk egy kisebb dugót, de miután kijutottunk belőle, hazáig már sima utunk volt, későn értünk haza és bár maradt kicsinyke hiányérzetem, ebbe a napba tényleg nem fért volna ennél több.
Én azt gondolom, hogy ez egy jól sikerült kirándulás volt, túl nagy várakozásaim ugyan nem voltak, de szép helyeken jártunk és barátságos emberekkel találkoztunk, jó söröket ittunk, adott pillanatokban ennyi is pont elég ahhoz, hogy az emberfia jól érezze magát.